Apám sem rosszabb, mint egy anya
A második férjét, Gabit, Anna egy önkéntes természetvédelmi táborban ismerte meg, ahol a résztvevők ritka madarak fészkét védték a tolvajvadászoktól. Anna oda a tízéves fiával, Kristóffal ment el.
Gabi volt a csapat lelke igazi biológus megszállott, mindig csillogó szemmel mesélt a természet szépségeiről. Ezeket a különleges túrákat a gyerekkori barátjával szervezte, és egyszerre jelentettek számára kikapcsolódást és egy kis plusz bevételt.
Három nap után Anna elcsúszott a nedves köveken, kificamította a bokáját. Gabi nem csak természetbúvár, hanem gyakorló orvos is volt gyorsan felkötötte a lábát, ölbe kapta Annát, bevitte a sátorba, aztán egész héten úgy vigyázott rá, mintha a saját gyermeke lett volna.
Miközben Kristóf lelkesen segített a kutatóknak, a két felnőtt között egyértelműen kialakult a vonzalom. Mégis mindketten óvatosak maradtak egyikük sem akarta hagyni, hogy az előző rossz kapcsolatuk árnyéka rávetüljön erre az új kezdetre.
Tábor után Anna teljes erőbedobással vetette bele magát a munkába, hogy elfelejtse ezt a szép, de talán csak kalandként értékelhető ismeretséget. Gabi is abban bízott, hogy majd elfelejti, de két hét sem telt el, már azután nyomozott, hogyan találhatná meg Annát.
Fél év múlva össze is költöztek, egy év múlva pedig összeházasodtak.
Gabi igazi apaként állt bele a szerepébe mindig is vágyott gyerekekre, csak a munka és a szenvedélyei mellett sosem jutott rá idő. Kristóf, aki az anyjával és a nagymamájával nőtt fel, hamar apának kezdte hívni Gabit. Vettek egy tágas, parkra néző lakást Budapesten, és közös gyereket terveztek. Anna régóta álmodott már egy kislányról, ebben Gabi is osztozott, sőt, még a nevet is előre kitalálták: Emese. Minden tökéletesnek tűnt.
Minden addig idilli volt, amíg meg nem születtek az ikrek Emese mellé egy kisfiút, Misit is kaptak a sorstól. Anna elmerült a pelenkák, krémek és álmatlan éjszakák káoszában. Az anyja, Anna nagymamája, amennyire tudott, segített, de így is kimerítő volt. Gabi, hogy tudja biztosítani a megnövekedett családi költségeket, munkát vállalt egy nagy gyógyszergyártó cégnél. Ez hosszú üzleti utakból és folyamatos jelentésekből állt. Egy idő után ráébredt, hogy már nem is nagyon vágyik vissza az otthonba, ahol mindig sír valamelyik baba, és az örökké fáradt felesége sem tudja őt intellektuálisan stimulálni.
Úgy érezte, kenyeret keresőként jár neki a magánélet és a minőségi pihenés. Anna viszont biztos volt benne, hogy a gyerekek közösek, és a férjének is ki kell vennie a részét a hétköznapi szülői teendőkből. Egyre többet veszekedtek erről, eltávolodtak egymástól, a szokásos beszélgetéseik végére mindig a családon belüli szerepek körüli harc maradt.
A helyzetet az ovikezdés oldotta meg valamennyire. Az ikrek még háromévesek sem voltak, mikor Anna ismét visszament dolgozni, újra grafikus lett egy ügynökségnél. Kristóf igazi segítő társsá vált. A levegő kissé kitisztult otthon. De nem sokáig.
Két évvel később Gabi szerelmes lett. Egy új kolléganője volt az, szintén elhivatott a szakmai életében, független és vibráló, pont olyan, amilyen Gabi valaha volt. Az egyik üzleti úton történt meg a hűtlenség, és mivel Gabi kicsit túl becsületes ember volt, már másnap mindent bevallott Annának, és közölte, hogy szerinte jobb lenne elválni.
Ígérem, mindig támogatni foglak titeket anyagilag, a lakásügyet is rendezni tudjuk hamarosan. De most arra kérlek, hogy a gyerekeket vidd el, és költözz vissza anyádhoz. A válást én intézem mondta.
És az nem probléma, hogy ezt a lakást együtt vettük, kifejezetten a nagy családunknak? kérdezte Anna higgadtan.
Ne bonyolítsuk! Tiszteségesen akarom rendezni! robbant Gabi.
Átgondolom, szólt Anna.
Egy hétig gondolkodott, majd előállt a döntésével:
Szerelmes lettél, megesik. De a gyerekek nem csak az enyémek ők a tieid is. És azok is maradnak, bármilyen formában. Nem fogok veled lakást osztozni, pedig jogom lenne rá maradhattok benne az új feleségeddel. Inkább osszuk meg a szülői felelősséget. Kristófot és Emesét én viszem magammal. Misi pedig nálad marad.
Gabi dermedten hallgatta.
Megőrültél? Egyedül nem tudok óvodás gyereket nevelni! Dolgozom! Egy gyereknek anya kell!
Komolyan? Hát nem erre vágytál mindig? Saját családra, saját gyerekre Itt van, a te álmod. Én is dolgozom, vagy erről nem tudsz? Most akkor három gyereket én vigyek magammal, és te boldogan éled a saját életed? Nem, egyet viszel te is. Ez igazságos.
Veszekedés lett.
Gabi kiviharzott, és mindenkinek elpanaszolta a történetet: barátoknak, rokonoknak, kollégáknak. Mindenki ledöbbent. Sorra hívták Annát, kérlelték, szemrehányást tettek, hogy ez szívtelen és kegyetlen lépés. Anna anyja is azt mondta, ezt soha nem fogja megbocsátani. De Anna nem tágított: Miért lenne rosszabb apa, mint egy anya? Gabi imádja a gyerekeit! Ráadásul Misi már nem csecsemő, nagyon is önálló fiú.
Gabi végül, teljesen kimerülve és sarokba szorítva, rábólintott. Az anyja nem tudott segíteni, egészségi okok miatt. Az új szerelem elillant néhány hét alatt, amikor szembesült vele, milyen egy egyedülálló apuka mellett a mindennapi élet ovis gyerekkel.
***
Eltelt három hónap.
Egyik este Anna jött Kristófért, aki épp Gabinál töltötte a hétvégét. Gabi nyitott ajtót. Tiszta volt a lakás, jó illat terjengett, Misi a szőnyegen ülve legózott.
Gabi fáradtnak tűnt, de nyugodtnak.
Gyere be szólt halkan.
Kristóf elment összepakolni, ők ketten a konyhában maradtak.
Tudod kezdte Gabi, a padlót nézve az első hetekben borzalmasan haragudtam rád. Azt hittem, hogy ez a legkegyetlenebb bosszú. Aztán… Aztán elkezdtem megismerni Misit. Ki gondolta volna, hogy imádja a paradicsomot meg a narancsot, és retteg a porszívótól. Rajong a legóért. Olyan viccesen fújtat álmában. És csak akkor alszik el rendesen, ha vakargatom a hátát.
Felnézett.
Az apja lettem. Igazán. Nem csak hétvégi, hanem minden nap.
Anna hallgatta.
Nem fogok bocsánatot kérni a múltért. De hálás vagyok neked ezért bólintott a fiára. Magunkért.
Tudtam, mondta Anna végül.
Mit tudtál? Hogy boldogulok vele?
Ez alap volt. De a lényeg, hogy tudtam, hogy meg fogod szeretni őt. Igaziból. Mert csak így lehet. Mi mindig is maximalisták voltunk, Gabi. A munkában, a szerelemben, a gyereknevelésben is, mint látod.
Akkor ez volt a bosszúd?
Anna elmosolyodott, és már a konyhából kifelé menet szólt vissza:
Nem Csak ez volt az egyetlen esély, hogy újra lássam benned azt az embert, akibe annak idején beleszerettem. És azt hiszem, sikerült.
Kilépett, Gabit pedig ott hagyta a csendes lakásban a közös fiukkal. És először hosszú idő után mindketten érezték, hogy bár a házasságuk véget ért, a család, valami furcsa, fájdalmas formában, mégis megmaradt.
