Tudod, mindig azt hittem, hogy az ilyen sztorik csak az interneten olvashatók. Erre tessék, velem is megtörtént valami nagyon hasonló.
Hatéves voltam, amikor apám egyik napról a másikra elhagyott minket engem, anyut és a két öcsémet, akik akkor még egészen kicsik voltak. Apu egyszerűen eltűnt. Anyu sokáig mentegette őt, azt mondogatta nekem, hogy apám üzleti úton van, de én sejtettem, hogy nem ez az igazság. Amikor már látta, hogy nem tud tovább hazudni, egyszerűen annyit mondott: “Apu már nem része az életünknek!”
Gyerekként persze nem fogtam fel, mennyire bonyolult az egész helyzet. Haragudtam apura és mindig elképzeltem, hogy egyszer visszajön majd de persze ez sosem történt meg. Anyu velünk maradt, sosem rendezte a magánéletét. Megértem, nehéz dolga volt, hisz ki venne feleségül egy egyedülálló, háromgyerekes nőt? Az évek teltek, én is felnőttem, férjhez mentem, vannak saját gyerekeim. Még mindig vidéken élünk, van egy kis gazdaságunk, egy almafa kertünk. Még fiatal a birtok, de szépen lassan kezd hasznot hozni.
Néhány hónapja hívott egy férfi, akit addig sosem láttam. Azt mondta, sürgősen beszélnünk kell, és még úgy is tűnt, mintha az almákat nagy tételben szeretné felvásárolni. Én természetesen belementem. Találkoztunk az almásban, ő egy kopasz, köpcös férfi volt, mosolygott rám, és átnyújtott egy csomagot. Bontom ki olcsó édességek meg egy doboz instant kávé lapult benne. Szóval teljesen ledöbbentem. Erre csak ennyit mondott:
Én vagyok az apád.
Teljesen lefagytam, nem tudtam, mit reagáljak. Csak ezt nyögtem ki: Voltál valaha börtönben? Nem. Akkor almát akarsz venni? Nem. Akkor viszlát. Viszlát.
Itt hagyta a táskát egy padon, de utánaszaladtam, visszaadtam ezt a filléres cuccot. Azóta is gondolkodom, hogy vajon mit várt. Figyelmeztettem a testvéreimet, hogy lehet, hozzuk is ellátogat. Igazam lett ment hozzájuk is, ugyanazzal az olcsó édességgel és instant kávéval. Felfogod ezt? Hogy lehet 24 év után csak így feltűnni egy doboz kávéval? Mondd meg, ezt mivel lehet magyarázni?
