— Az anyukám megérdemli, hogy a nyaralónkban ünnepelje a születésnapját, a ti nyomorult szüleiteket meg kéne tűnniük addig!

Az anyukám megérdemli, hogy a kertben ünnepeljük a születésnapját, a ti nyomorult szüleitek meg tűnjenek el addig! mondta férfihang.
A nyaraló, amelynek a tetője kissé lehajlott, faragott ablakkeretekkel, öreg almák között állt. Az épület Olgának a nagymamájától örökölte a szüleitől, miután az meghalt. Itt töltötte gyermekkorát, minden sarok emlékekkel teli volt. Most már harmadik éve élt itt a férjével, Zsolttal.
A szeptemberi estébe bíborszínű fényeket szőtt a naplemente. Olga a verandán készítette elő a csészéket az esti teázáshoz. A nyitott ajtón át hallatszott a szülei hangja Péter Miklós épp arról mesélt édesanyjának, hogyan szedte le napközben az utolsó paradicsomot a melegházból.
Véra, holnap ki kellene szedni a répát mondta az apa, miközben törülközővel törölgette kezét. Hamarosan jönnek a fagyok.
Persze, Péter. Olga, segítenél holnap? kérdezte édesanyja a lányuktól.
Olga bólintott, miközben a forró teát töltögette a csészékbe. A szülei nyár elején érkeztek hozzájuk, és azóta segítettek a ház körüli munkában. Az apa javította a kerítést, a kertben dolgozott, az anyukája lekvárt főzött a ribizliből és egresből, amit a kertben szedtek. A ház megtelt megszokott otthonossággal a fagerendák alatt kopogó léptekkel, a friss sütemény illatával, a csendes esti beszélgetésekkel.
Zsolt megjelent a küszöbön, esőcseppeket rázva le a kabátjáról. Mérnökként dolgozott a városban, naponta autóvá járt be.
Péter bácsi, hogy áll a pajta tetője? kérdezte a vejük, leülve az asztalhoz.
Új deszkák kellenének. A régiek már szinte porladnak válaszolta Olga édesapja.
Zsolt hallgatagon itta a teát, csak néha bólintott a após beszédére. Olga észrevette, hogy a férje elkalandozott, ok nélkül borús lett. Mikor a szülők aludni mentek, Zsolt sokáig a tévé előtt ült, csatornát váltogatva.
Történt valami? kérdezte Olga egyik este, leülve mellé a kanapéra.
Semmi, semmi különös intett le Zsolt, a képernyőre szegezve a tekintetét.
Olga nem erőltette tovább. A férfiak néha mogorvák, főleg ősszel. Talán csak fáradt.
De pár nap múlva Zsolt viselkedése megváltozott. Amikor az apa segítséget ajánlott a garázs javításához, a férj élesen visszautasította. A vacsorákon hallgatag volt, csak röviden válaszolt. Véra megkérdezte, nem beteg-e a veje, de Olga nyugtatta le az anyját.
Szombat reggel, mikor a szülők gombászni mentek az erdőbe, Zsolt a konyhában keresett fel. Olga épp reggel után mosogatott.
Olga, beszélnem kell veled mondta a férj, leülve az asztalhoz.
Olga kezét megtörülte, és feléje fordult. Zsolt arca komoly volt.
Anyukámnak hamarosan születésnapi ünnepe lesz. Hatvan éves lesz. Valéria néni itt akarja tartani a házban. Meghívni a rokonokat, barátokat. Tudod, mennyire szereti a nagy összejöveteleket.
Olga bólintott. Az anyósa valóban imádta a nagy vendégséget. Minden alkalomra meghívta a családot, napokig főzött.
És mit javasolsz? kérdezte Olga.
Zsolt hallgatott egy percet, majd a felesége szemébe nézett.
A szüleidnek el kellene menniük pár napra. Legalább egy hétre. Anyukám mindent újra akar rendezni, a saját ízlésére. Éjszakára is maradnának a vendégek. Nincs elég hely mindenkinek.
Olga megfagyott a kezében tartott konyharuhával. A férje szavai olyanok voltak, mint egy ítélet.
Hogy érted, elmenjenek? Hová? Ez az én házam, a szüleim jogon élnek itt.
Nem örökre! Csak pár napra. Elmehetnek a nagynénédhez vagy egy panzióba. Van lehetőségük.
Olga lassan akasztotta fel a konyharuhát. Gondolatai kavargtak, nem tudta felfogni.
Zsolt, komolyan mondod? Kidobnánk a szüleimet a saját házukból, csak hogy legyen hely a bulinak? Édesapám és édesanyám itt dolgoznak, segítenek. Nélkülük nem bírnánk egyedül.
A férj felállt, közelebb lépett.
Olga, ért