Hát ez meg mi itt? Nézd már meg, Magdolna! Elég, ha végighúzod az ujjad. Ez már nem is por, hanem valami filc. Akár krumplit is lehetne itt ültetni, komolyan mondom! szólt élesen egy éles, követelőző női hang, mely úgy vágott bele a lakás csendjébe, mintha dinnyét szeletelnénk éles késsel.
Magdolna nagyot sóhajtva csukta be a laptopját, és lassan felkelt az asztaltól. A falióra este nyolcat mutatott, ő pedig alig fél órája ért haza a munkából, ahol egész nap negyedéves zárást csinált, a feje zúgott, mint egy elektromos trafó. Legkevésbé sem hiányzott neki most valami háztartási kioktatás, de anyósa, Rozália néni, olyan asszony volt, aki mellett nem lehetett szó nélkül elmenni. Ott állt a nappali közepén, kezében egy polcról leemelt porcelán malac, és erkölcsös, sértődött arccal nézett menyére.
Rozália néni, szombaton takarítottam próbált magyarázkodni Magdolna. Nyitjuk az ablakot, köztünk a főút, a por pillanatok alatt bejön.
Mindenki nyit ablakot, aranyom, mégsincs mindenkinél mocsok vágott vissza Rozália néni, demonstratívan papírzsebkendőbe törölve az ujját, amelyet rutinosan elő is húzott a táskájából. Petike hazaér a munkából, fáradtan, éhesen, hát nálad meg aztán igazán nincs rend. Egy férfinak otthon kell a melegség, Magdolna. Rend, tisztaság. Hát a konyhádban is két bögre áll a mosogatóban. Kettő! Gondolom, reggel óta!
Siettünk, mondta halkan Magdolna, miközben indult a konyha felé, hogy feltöltse a vízforralót. Péter magának főzött kávét, azt ki is moshatta volna.
Anyósa, a saját mamuszában hozta magával, nehogy az idegen papucsot kelljen felvennie , sietve követte, papucsa végig surrogott a laminált padlón.
Egy férfinek nem feladata a mosogatás! háborgott Rozália néni, kezeit széttárva. Ez az asszony dolga. Hallottál már a házi tűzhely őrzőjéről? Te meg csak a karriert hajszolod! Kimutatások, számok A férjed meg közben elhasznált, gyűrött ingekben jár. Tegnap is láttam, mikor benézett hozzám befőttes üvegért. Nyaka nem ropogott tisztán! Az anyag is fakult! Hát szégyen ez, Magdolna! Mit gondolnak, hogy Péternek nincs felesége, mintha árván élne, pedig te itthon vagy.
Magdolna elővett egy kis kekszet, igyekezett halkan becsukni a szekrény ajtaját. Belül forrt. Öt éve házasok, és öt éve ez megy. Eleinte próbált megfelelni: keményített, sikált, főzött levest, másodikat, még kompótot is. De főkönyvelői munkája minden idejét felemészti. Férje, Péter, sosem panaszkodott. Pénteken is megelégedett a gyors rántott hússal és némi porral a szekrény tetején (amit csak nagyítóval lehetne látni). De az anyósának ez kevés.
Ebben a pillanatban csapódott az bejárati ajtó.
Itthon vagyok! szólt vidáman Péter.
Kisfiam! Rozália néni egyből mosolyra váltott, a haját igazgatva indult a folyosóra. Beugrottam hozzátok, hoztam káposztás rétest, ahogy szereted. Mert tudom, hogy Magdikának nincs ideje, mindig csak dolgozik szegény
Péter beszaladt a konyhába, megpuszilta az édesanyját, adott egy rövid csókot a feleségének, majd fáradtan huppant le a székre.
Áh, Anya, a rétes tökéletes. Éhen halok! Magdi, van vacsora?
Magdolna lefagyott a forralóval a kezében.
Épp csak hazaértem, Péter. Gyorsan akartam főzni tészta gulyást, a darált hús már kiolvadt.
Tészta? Megint? Hallod ezt, Péter? Csak száraz tészta! A te gyomrod nem erre való! Neked főzelék kell, igazi levest kellene főzni naponta, gulyást, rántott levest. Apád is, Isten nyugosztalja, mindennap friss leveshez jutott általam, sosem volt baja a gyomrának. Itt meg
Szomorúan csóválta a fejét, a tűzhelyet bámulva.
Jó, anya, ne kezdjük dünnyögte Péter, belekóstolva a rétesbe. Mindjárt főz valamit.
Hogyne, ne kezdjük! indult be Rozália néni újra. Én csak jót akarok! Nézd már magad: sovány vagy, sápadt. Ez mind a rossz táplálkozás és a nem megfelelő otthoni körülmények miatt van. Egy nőnek meg kell teremtenie azt a légkört, amiért a férfi szívesen rohan haza. És nálatok mi van? Por, koszos edények és tészta. A te feleséged, Péter, az bizony nem háziasszony. Mondtam még esküvő előtt is
Rozália néni! szólalt meg Magdolna, és a vízforralót látványosan tette le.
Mindenki elhallgatott. Anyós döbbenten meredt rá Magdi ilyen hangon még sosem szólt vissza.
Mit Rozália néni? Az igazat már nem lehet kimondani? szortyogott Rozália. Nem élek hiába, tudom, hogy kell családot összetartani!
Magdolna végignézett a konyhán. Férjén, aki zavartan rágcsált, hogy láthatatlanná váljék, a diadalmas anyóson, a kiolvadt darált húson S egyszer csak minden letisztult.
Tökéletesen igaza van, mondta dermesztő nyugodtsággal. Rossz háziasszony vagyok. Szörnyű. Nem jut időm keményíteni az ingeket, nem főzök minden nap levest, nem törlöm a port minden szerdán. Dolgozom és keresem a pénzt, amit, egyébként, új autóra teszünk félre, hogy Péter tudjon vinni önt a nyaralóba hétvégén De igaz, ez nem magyarázat.
Látod, elismered! örvendezett Rozália néni, nem sejtve, mi következik. Az önkritika fontos első lépés.
De változni nem fogok rázta meg fejét Magdi. Nincs rá energiám. Viszont találtam megoldást. Rozália néni, ha ennyire aggódik Péter életkörülményeiért, ha jobban tudja, egy férfinak mire van szüksége, és ha már úgyis nyugdíjas, bőven ráér Rábíznám a teljes háztartást.
Tessék? Mit?
Mindent. Átadom. Holnaptól csak alszom és fizetem a rezsimet ön pedig, mint etalon háziasszony, bemutat egy igazi mintát. Lassan két utcányira lakik tőlünk, kulcsa is van.
Péter abbahagyta a rágást, tágra nyílt szemmel nézett a feleségére.
Magdi, te túlzásba viszed!
Miért? mosolygott Magdolna. Anya úgyis jobban tudja. Én nem felelek meg. De ő segíthet. Egy hónap, csináljunk egy kísérletet. Ha a hónap végén Péter úgy érzi, így jobb neki, beiratkozom háztartási tanfolyamra. Vagy felmondok munkahelyemen.
Rozália néni pislogott, láthatóan nem számolt tényleges tennivalókkal. Kritizálni, tanácsot adni, mindent orrára kötni szeret, de háromszobás lakást, felnőtt férfit ellátni, az már más de az arcára volt írva: a sérthetetlen mintanő becsületét nem hagyja bukni.
Megmutatom! emelte fel állát. Bebizonyítom! Legalább Péter végre normális ebédet eszik. De ne szóljatok bele! A konyhában én leszek az úr!
Teljesen az ön terepe Magdolna széttárta karját. A tűzhelyig sem nyúlok. Eszem menzán vagy az irodában.
Megbeszéltük! csattant fel Rozália. Holnap reggeltől itt vagyok. Emberek elé ég a fejem miattatok!
Furcsa csendben telt az este. Péter próbált beszélgetni feleségével a lefekvéskor, de az hátat fordított.
Aludj, mondta. Holnaptól új élet, keményített gallérokkal.
Másnap reggel, míg Magdolna már munkában volt, Rozália néni belépett, mint egy tábornok. Teljes nagytakarítás. Ablakpucolás, függönymosás (mert szerinte szürke volt, valójában bézs), mindent kiszedett a konyhaszekrényből, sorba rakta a rizst, tésztát.
Este Magdolna alig ismert rá otthonára. Klórszag és párolt hagyma illata járta át a levegőt. Anyósa csörömpölt a fazekakkal a konyhában, kipirulva, kötényben. Az asztalnál Péter, előtte gőzölgő gulyásleves tejföllel, mellette fasírt burgonyapürével, franciasaláta, s némi kenőmájas.
Na, megérkeztél végre, dolgozó! szúrta oda Rozália, hátra se nézve. Moss kezet, ülj le, kapsz levest is. Igazi gulyás, csontból főztem három órát.
Köszönöm, már ettem az irodában, mondta udvariasan Magdolna, s elment átöltözni.
A hálóban újabb meglepetés várt. Az összes ruhát átrendezte. Az alsónemű, ami eddig rendezett kis tárolókban volt, tornyokban sorakozott színre rendezve. Pipere dolgait a fiókba rejtette. Az éjjeliszekrényről eltűnt a könyve.
Magdi visszament a nappaliba.
Rozália néni, hol a könyvem? Ott volt az éjjeliszekrényen.
Ja, az a kacat? jött Rozália a konyhából, törölgetve a kezét. Beraktam a szekrénybe. Ne legyen a levegőn rendetlenkedés. Egy nő éjjeliszekrénye csak porfogó legyen tiszta. Most már az alsóneműdet is rendbe tettem, ne keverd a zoknival! A nő szekrénye legyen, mint a patika.
Magdi összeszorította a fogát. Magánszféra, nulla. De megnyugtatta magát: Kísérlet. Kibírod.
Köszönöm a gondoskodást, fojtott hangon szólt, s átöltözött.
Az első hét a gasztronómia jegyében telt. Péter felhőtlenül boldog volt. Munka után lakoma: előétel, főétel, sütemény. Rozália néni minden nap ebédidőben jött, főzött- takarított, várta Pétert, beszélgetett vele, csak kilenc körül ment el.
Magdolna csak köszönt, bezárkózott a szobájába laptoppal, könyvvel. Hirtelen három óra szabad estéje lett. Nem kellett boltba rohannia, mosogatni, takarítani (Rozália kézzel mosogatott, mert a gép úgysem lesz rendesen tiszta). Magdi beiratkozott úszásra, szakmai könyveket olvasott, sétált a városligetben munka után.
A második hét közepére Péter lelkesedése alábbhagyott.
Magdi, suttogta késő este, anya még sokáig csinálja ezt az egész vircsaftot?
Egy hónap, drágám. Megbeszéltük. Nem jó így? Keményített ingek, csontleves…
Finom, igen. De túl sok. Hazaérek, csak ülnék a tévé előtt, nem beszélgetni, de ő ott ül, sztorizgat a szomszédokról, egészség bajairól, az inflációról. Folyton rám szól: Egyél még!, Miért nem etted meg az egészet?, Megmasszírozzam a hátad?. Úgy érzem magam, mint egy ötéves.
Ez az otthonosság ára, vigyorgott a sötétben Magdi. Legalább nem csak tésztát kapsz.
Meg… elpakolta a dolgaimat. Keresem a szerencsezoknimat, hiába. Kidobta, mert volt rajta egy kis pötty. Magdi, az az én zoknim!
Mondd meg neki. Azért dolgozik így.
Szóltam is! Megsértődött. Hogy ő görnyed értünk naponta, mi meg hálátlanok.
A harmadik hét végére Rozália nénin érződött a fáradtság. Háromszobás lakás, bevásárlás (a piacról, mert ott jobb a zöldség, mint a boltban), mindennap főzés hatvanöt évesen, ez már keményebb, mint hitte.
Egy este Magdolna hazajött, anyósa a kanapén feküdt borogatással a homlokán. Korvalolillat mindenütt. Péter bűnbánóan ült mellette.
Mi történt? kérdezte Magdi.
Magas a vérnyomás, sóhajtott Péter. Anya kocsonyát akart főzni. Egész nap szerencsétlenkedett a húsokkal, majd felmosott kézzel, mert a felmosó csak szétkeni a koszt. Most meg…
Jaj, Magdolna… suttogta Rozália néni, s szeme csukva maradt. A hátam nem bírom, szívem is kalapál.
Magdolna elővette a vérnyomásmérőt. Magas volt, de nem veszélyes; inkább kimerültség.
Jó lenne pár napig otthon pihenni, Rozália néni állapította meg. Minek ennyit hajtani magát?
De ki fogja megetetni Pétert? próbált felülni Rozália. Éhen marad a fiam! Te úgysem főzöl.
Nem fogok, mondta Magdi. Ez a megállapodásunk.
Anya, hagyjuk már az ételt! esdekelt Péter. Rendelünk pizzát! Vagy főzök magamnak valamit! Kikészíted magad!
Pizzát legyintett Rozália, de már nem volt ereje ellenkezni. Rendeljetek. De holnap jövök. A hűtőben már kel a rétestészta.
Másnap azonban nem jött. Reggel felhívta őket, hogy nem tud kikelni az ágyból radiculitis.
Péter érezhetően megkönnyebbült. Este Magdival sushit rendeltek, bontottak egy üveg bort, csendben ültek, élvezve, hogy nincs szoknyás főnök a lakásban.
Magdi, fejezzük be az egészet szólt Péter, miközben szójaszószba mártotta a tekercseket. Komolyan mondom, nem bírom tovább. Szeretem anyámat, de csak hétvégén. Jöhet látogatóba, de legyen minden, mint régen. Én szívesen eszem akármit, csak senki ne variálja a ruháimat, és ne oktasson ki.
S mi lesz a háziasszonysággal? hunyorgott Magdi. Keményített gallér?
A csudába a gallérokkal! Veszek nem vasalandó ingeket. Magdi, belátom, igazad van. Embertelen robot, főleg munka mellett… Nem tudom, hogy csináltad eddig.
Magdolna elmosolyodott. Pont ezt akarta hallani.
Pár nap múlva Rozália néni enyhén gyengélkedve újra feltűnt ellenőrizni a helyzetet. Belépett, meglátta a pizzásdobozokat a kukában (Péter nem vitte ki), egy nem mosott bögrét a mosogatóban és csöndben maradt.
Leült a konyhaasztalhoz, arca komoly volt.
Magdolna, mondta, amikor menye beért tudod, most, hogy feküdtem, átgondoltam. Ez nem könnyű.
Micsoda? kérdezte Magdi, miközben teát töltött.
Minden. Nagy a lakás. Ez a sok padló! Hátfájás. Péter hát, ő bizony rendetlen. Eddig nem bántott, de most összeszedtem a zokniát a szőnyegről, morzsát söprögettem, fél napig takarítottam utána. Mondom neki, meg visszaszól.
De hát férfi, jegyezte meg Magdi könnyed iróniával. Otthonra vágyik.
Otthon, de azért esze legyen! fakadt ki Rozália váratlanul. Én az anyja vagyok, nem személyzet. Több órát töltök töltött káposztával, ő meg fanyalog, kemény a káposzta. Mondom neki: Csináld magad!, erre visszaszól: Anya, ne zsörtölődj!. Hát, így!
Magdi alig bírta visszatartani a nevetést. A tökéletes fiúról szőtt kép darabjaira hullott amikor az anyja főzött, takarított, már más színben látta a férfit.
Rozália néni, Magdi leült szemben vele, megfogta a kezét. Ön kiváló háziasszony, tényleg. Nekem biztos sosem menne, nem is akarom. Nekünk Péterrel más a beosztásunk, így kényelmes. Mindketten dolgozunk, mindketten fáradunk. Néha rendetlenség van, máskor főzünk valamit egyszerűt. De boldogok vagyunk. Ha igazi gulyásra vagy tökéletes tisztaságra vágyunk, ellátogatunk Önhöz. Megengedi?
Anyósa csendben ült, a tisztítószertől kissé kiszáradt kezeit nézve.
Meg. Csak szóljatok előre. Sorozat, palánták… Sőt, idén szeretnék menni gyógyfürdőbe is. Elfáradtam az egészbe. Péternek meg üzenem, hogy a vasalt ingei ott vannak a szekrényben; a következőket már vasalja ki maga. Vagy te, vagy járjon gyűrötten nekem mindegy. Az egészség fontosabb!
Megitta a teáját, felállt, igazította kardigánját.
Ja, visszaraktam a könyvedet az éjjeliszekrényedre. Valami sci-fi zagyvaság, de a te dolgod.
Amikor Péter megjött, a lakás csendes volt. Nem volt sem klór-, sem hagymaillat, csupán frissesség és valami Magdolnás parfümillat lengte be. A tűzhelyen főtt néhány virsli, mellette üveges zöldborsó.
Mama elment? kérdezte reménykedve.
El bólintott Magdi. Lemondott a tisztségéről. A kísérlet egészségi okból megszakítva.
Péter átölelte Magdit, szorosan, beletemetkezve a hajába.
Köszönöm suttogta.
Mit? A virslit?
Hogy ilyen bölcs vagy. És visszaadtad a nyugalmamat. Szeretlek. Akkor is, ha rossz háziasszony vagy.
Nem vagyok rossz mosolygott Magdi, magához ölelve. Csak modern. És ezek a virslik amúgy prémium minőségűek!
Azóta Rozália néni persze továbbra is osztogat tanácsokat a természetét nem tudja meghazudtolni. Ha végighúzza az ujját a poros polcon, csak jelentőségteljesen sóhajt. S ha előjönne a női hivatás témájával, Magdi csak annyit kérdez: Rozália néni, nem maradna még pár napot segíteni? Épp üzleti útra megyek. Anyósa pedig azonnal emlegeti, hogy kifut a tej a tűzön, a macskát etetni kell, vagy kezdődik a sorozat. S sietve távozik.
A családi békét visszaállították. A por is ott van de senkit sem zavar. A lényeg, hogy az emberek adják meg egymásnak az életteret.
