Klára Sándorné monumentális asszony volt. Nem járása, hanem haladása volt; nem nézett, hanem szeme villant; nem mondott, hanem kijelentett. Állítsd szoborra, máris emlékmű egy nő helyett.
Saját élelmiszer-nagykereskedést vezetett, két alkalommal került börtönbe garázdaság miatt, egyszer pedig gondatlan emberölésért, ám ezek közé három lánya született mindegyik más időszakban. És persze három veje is volt.
Minden vőnek esküvő után felolvasta a jogaikat és kötelességeiket, büntetési tételként pedig felsorolta, mivel járhat a megszegés. Apró vitákba soha nem avatkozott, kímélte az idegeit. Lányainak szigorúan megtiltotta, hogy feleslegesen zavarják tanulják meg maguk rendezni a dolgaikat. Csak akkor lehetett hozzá fordulni, ha valami jelentős eltűnt vagy valakinek a holttestét kellett rejtegetni.
A vejek értékelték az “élni és élni hagyni” szemléletet, nem keresték a bajt, hiszen Klára Sándorné homlokára volt írva az “affektív gyilkosság” paragrafusa. A legkisebb vő, Benedek, ritkán találkozott az anyóssal, ezért nem félt tőle. Ráadásul a családjával a szomszédos városban, Székesfehérváron élt, így szabadnak és függetlennek hitte magát egészen addig, míg el nem ment főnökével és három kollégával egy szombati szaunázásra.
A feleségének azt mondta, hogy sokáig bent marad a munkahelyen, van még valami elintéznivaló. A tapasztaltabb kollégák óvatosabbak voltak: egyikük horgászbotot és sátrat vett magához, mintha a haverokkal pecázni indult volna, s az asszonynak egy vödör élő halat is rendelt. Két másik laptopokat csomagolt, éjszakai tankcsata ürügyével. A főnök ugyan nem titkolta otthon a szaunázást.
Éjfél körül, amikor az ivás és a gőz már nem kötött le senkit, az urak szívesen feldobták volna a társaságot néhány hölggyel. Összeadták a pénzt, de csak két csodásan ijesztő prostituált jutott belőle a főnök inkább szebbre cserélte volna őket, ám a társaság inkább még egy üveg vodkát választott.
Éjfélre Klára Sándorné legkisebb lánya már rémülten rácsörgött az édesanyjára.
Mondd gyorsan és lényegre törően, kislány, épp kamiont rakodnak le! szólt Klára.
Anya, Benedek nem jött haza, nem veszi fel a telefont, sem a munkahelyit, a kollégákat sem érem el. Valami történt vele, anya!
A fenébe azzal a semmirekellővel! Nyugi, lányom, utánanézek!
Klára utasítást adott a raktárosoknak, beült az autóba, pár hívást elintézett, majd elindult Székesfehérvár felé. Fél óra múlva már tudta, melyik szaunában, kikkel mulat a veje; egy óra múlva már a városnál járt, negyedóra múlva pedig egy rettegő fürdőmester társaságában belépett a kedvtelenségbe süllyedt társasághoz. Azonnal felbolydult a légkör, Benedek pedig komoly alibit szerzett nagy lila foltokkal és törött foggal.
A főnök próbált rendet tenni:
Mi az, asszony, hogy beront ide?! Ki maga?! A rendőrséget hívom!
Szegény nem tudta, kivel áll szemben! Klára abbahagyta a veje rugdosását, egyik kezével felkapott egy kést, másikkal a főnök torkához kapott:
Csak próbáld meg, te gaz! Levágom a nyelved! Anyós vagyok, te kutya!
Kuss, te csótány! ordította a kés látványára sikító prostituáltaknak, és a kést megpörgetve Benedek felé közeledett.
Na mi van, te semmirekellő, szorít valami az alsódon?
Anya! könyörgött Benedek a sarokba húzódva, ezt nem teszi meg!
Ki akadályozna meg?
Nem csaltam meg a lányát, bárkit kérdezzen!
Klára a prostituáltakra nézett.
Senki nem csalt meg senkit rekedt a főnök, torkát simogatva.
Látom is, szerencsétlen lányok! Miért hoztatok ilyeneket?
Vodkát töltött, Benedeknek nyújtotta:
Igyál. Ez érzéstelenítő.
Benedek fogával koppant a poháron, de kiitta.
Miféle rendetlenség ez itt? Valljatok!
Csak szórakozni akartunk mondta a főnök, de nem jött össze. Unalmas lett. És a lányok is csalódást okoztak.
Klára az asztalhoz ült, egy hatalmas kolbászkarikát levágott:
Fantáziátok sincs, fiúk rágva mondta Klára. Mi az ott? a horgászbotra bökött. Szexshopból van?
Ez az alibim mondta a “horgász”.
Az is alibi? a vödör halra mutatott.
Igen.
Okos húzás. Mit csinálnátok nélkülem, szerencsétlenek?
Klára a vödör halat beleöntötte a medencébe, amelyben az halak azonnal szétúsztak.
Tessék Klára az egyik horgászbotot a “horgásznak”, a másikat a “tankosnak” adta halászhatnak. Hé, csótányok! Gyorsan a vízbe, dolgozzatok ki a pénzt!
A lányok sietve beugrottak a medencébe.
A szabály egyszerű: az urak horgászbottal, a lányok kézzel halásznak. Ki többet fog, egészségesen távozik.
Te mutatott a másik “tankosra” jegyezd a fogásokat. Főnökkel fogadunk. Én teszek arra, aki sárga fürdőruhában van, hogy ő fog először halat.
Ugyan már! vágott vissza a főnök Én Misinek szurkolok, az első lesz! Szakadt pecás!
Hé, sárga! kiáltott Klára plusz napidíjat kapsz, ha elsőként halat fogsz!
És én mit kapok? tiltakozott a másik prostituált.
Te is kapsz, ha többet fogsz, mint a sárga.
Fél óra múlva a fürdőmester félve bekukucskált az ajtón. Hangzavar volt, nevetés, kiabálás. A lányok kézzel vadásztak halat, Misi kenyérrel próbált pecázni, a “tankos” a prostituálttal birkózott, Benedek és a másik “tankos” egy nagy törölközővel próbált a medencéből valamit kihalászni. Főnök a medence szélén állva irányította az akciót.
Klára SMS-t írt a lányának: ismeretlenek támadtak meg Benedeket hazafelé, de túlélte, most a rendőrséggel beszél, amint lehetséges, hazaviszi. Végezetül: puszil, édesanyád. Mert az anyai nyugalom többet ér egy törött fognál és egy átszaunázott éjszakánál.
Benedeknek is utalt egy meleg összeget forintban a fogpótlásra nem volt vétkes, de tanulság legyen számára: az élet néha furcsa módon tanít.
Az ember olykor azt hiheti, szabad és független, de a család biztonsága és az őszinte kapcsolatok mindennél fontosabbak s néha egy törött fog is többet ér, mint egy eltitkolt mulatság.
