Az anyós állandóan szidta a menyét, amiért „tölti az idejét” a számítógép előtt, de a véleménye egy pillanat alatt megváltozott – elég volt egyetlen ajándék…
— Na mégis miféle feleség ez neked? Nem főz, nem takarít, egész nap a képernyő előtt ül, mint valami zombi! Meg még férfiakkal is beszélget az interneten, és olyan rémülletes dolgokat mond: bugok, pythons, meg valami copy-paste… — dühöngött Takácsné, a hangját az egész házban hallani lehetett.
— Anyu, ne kezdd el megint… — válaszolta nyugodtan a fia, Bálint. — Lili programozó. A „férfiak” meg az ügyfelei. Programokat ír nekik, pénzt keres vele. És apropó, többet keres, mint én.
— Ha milliókat is keresne! — nem adta be a derekát az anyós. — A nőnek nőnek kell lennie, nem valami internetes póknak a saját hálójában. Remélem, a születésnapomon legalább egy órára le tudja venni a kezét a billentyűzetről?
Takácsné úgy döntött, hogy szerényen, de ízlésesen ünnepli a napját – egy hangulatos kávézóban, a legközelebbi barátnőivel és rokonokkal. Mindenki vidáman cseverészett, koccintgatott, és egyik a másik után adta át az ajándékait, hagyományosakat és kevésbé hagyományosakat. Volt doboznyi bonbon, pléd, meg fazék – minden a szokásos módon.
Amikor Bálint és Lili került sorra, a terem elcsöndesedett.
— Anyukám — kezdte halkan mosolyogva Bálint —, Lili és én gratulálunk a születésnapodhoz, és azt kívánjuk neked, ami a legfontosabb: egészséget, nyugalmat és sok-sok évet. És hogy ne csak hallgasd a kívánságainkat, elhatároztuk, hogy valami különlegeset adunk…
Kivett egy szalaggal átkötött borítékot, és átnyújtotta az anyjának. Takácsné kibontotta, belenézett – és egy percig mozdulatlanul állt, nem hitte a szemének.
— Ez… egy szanatóriumi utalvány? — suttogta.
— Igen — bólintott Lili —, egész hónapra. És nem egyedül, természetesen, hanem apukáddal. Már mindent elintéztünk: a szobát, a kezeléseket, még az utazást is.
— Istenem, de mennyibe kerülhetett ez?! — tátotta szét a karját Takácsné. — Ez… ez hihetetlen!
— Lili állta az egészet — válaszolta nyugodtan Bálint. — Az IT-s munkája lehetővé teszi ilyen szép gesztusokat. Azt mondta, az egészségen nem szabad spórolni.
Az anyós most először hosszú idő után figyelmesen nézett a menyére – előítéletek és ingerültség nélkül. És most nem egy hideg „számítógépes nőt” látott, hanem egy fiatal asszonyt, jó szívvel és becsületes munkával.
— Tudod… — kezdte Takácsné, és a hangja megtört —, elképzelni sem tudtam, milyen okos lány vagy. Jól keresel, még rám is gondoltál… Bocsáss meg nekem, Lilike. Csak nem értettem…
— Ne aggódj — válaszolta Lili szelíden. — Tudom, furcsának tűnhet ez a munka. De tényleg szeretem Bálintet, szeretem titeket, és azt akarom, hogy jól legyetek.
És ekkor az anyós arcán láthatóan megváltozott minden. Ajka mosolyra húzódott, szeme ragyogni kezdett, mag látja ölelte Lilit, és érzésein átívelve így kiáltott fel:
— Na ez a meny! Mindenkinek elmesélem! Nemcsak okos, nemcsak szakember, de arany szíve is van. Már én sem— Mostantól majd én hozom a levest meg a sütit, neked csak dolgozz nyugodtan, kedvesem!
