Az anyaság boldogsága
Kora reggel volt, meleg és csendes a faluban, amely az erdő szélén feküdt a folyóparton. A távolban marhák bőgése hallatszott, már csak kevés maradt belőlük, itt-ott lustán ugattak a kutyák. Az erdő fölött sötét felhők tornyosultak.
Ágota szeretett korán kelni nyáron, szerette ezt a hajnali időszakot, bár neki nem volt nagy háztartása, csak tyúkjai és egy nyugodt kutya, Bodri, az udvaron. Egyedül élt a házban, amit anyjától örökölt. Az anyja már tíz éve elhunyt.
Ágota, magas, karcsú harmincas nő, a kútnál állt, és két kézzel emelte fel a teli vödröt a kútból. A nehéz vödröket maga előtt tartva, lassan indult el a ház felé.
Balszerencse és szomorúság
Ágota fél évet élt együtt férjével, Zalánnal. Az erős, magas férfi erdőőr volt a környéken. A városi orvvadászok rémálma volt, akik menő autókkal jártak erre. Valószínűleg összefutott valakivel az erdőben, és megölték. Hosszan tartó nyomozás után sem találták meg a gyilkost, Zalánt pedig eltemették.
Azóta élt Ágota egyedül. A szomszéd faluból is próbáltak hozzá közeledni, de ő nem akart csak úgy, szeretet nélkül családot alapítani. Azonban tetszett neki Gergő, a helyi szerelő, aki valahogy Zalánra emlékeztette. Ugyanolyan erős, nyugodt fickó volt, aki gyakran nézett rá meleg pillantásokkal, amire Ágota mindig lehajtotta a fejét.
Amikor eltemette a férjét, sokáig gyászolt.
“Bár született volna tőle gyerekem. Most lenne mellette egy darabka belőle. Nem adatott meg ez a boldogság. Most nem lennék egyedül.” Érezte magában az anyai ösztönt, de senki sem volt, akiről gondoskodhatott volna.
A gazda fia
A faluban élt Sanyi, a kötekedő, pimasz, gyakran részeg fickó, aki gyakran lesben állt Ágota házánál, amikor hazafelé ért a munkából. Egyszer még szerelmet is vallott neki, durván és ügyetlenül. Egy alkalommal megpróbálta átölelni, de Ágota eltolta magától, bevetette magát az udvarra, és felkapta a lapátot, amely a veranda mellett állt.
“Ha közelebb jössz, kettéhasítom a fejedet!” – mondta határozottan. Sanyi meglátta az ő haragját, megrémült, és elment.
Az apjával élt, egy gazdag gazdával. Az apja pénzzel rendelkezett, feleségét korábban temette el, és azt mondták a falubeliek, hogy ő ölte meg a feleségét. Sanyi az apjára hasonlított, csak dolgozni nem szeretett.
A helyi lányok félték a mindig részegen bandázó Sanyit. Egyszer megverte egy helyi fiút, aki a barátnőjét védte. Olyan durván ütötte, hogy a fiú kórházba került. Jött a járőr, nyomozott, és bírságot állított ki. Ennyi volt. Senki sem akart összeütközésbe kerülni a gazdag gazdával. A bírság pedig csupán csendpenz volt.
Nem sok idő telt el, és éjszaka riadalom tört ki a faluban. A gazdag gazda nagy háza és a mellette lévő pajták lángoltak, de valaki gondosan kiengedte az állatokat. Ismét nyomozás volt, de végül a tűz okaként a hibás elektromos vezetékeket jelölték meg. Maga a gazda sosem jött ki a házból, Sanyi pedig éppen máshol töltötte az éjszakát – valamelyik nőnél.
Ágota megkönnyebbülten sóhajtott, amikor a faluban elterjedt a hír, hogy Sanyi elköltözött a városba, ahol régi barátai voltak.
“Hál’ istennek, megszabadultam tőle.”
A nemkívánatos vendég
Eltelt még idő. Ágota a vödrökkel a kezében felment a verandára, és látta, hogy a ház ajtaja nyitva áll.
“Biztos figyelmetlenül hagytam nyitva” – gondolta, és belépett a tornácra, de a ház ajtaja is nyitva volt.
Óvatosan belépve megszólalt a füle előtt a dohány és pia szaga. Letette a vödröket, belépett a szobába, és a sarokban egy férfit pillantott meg az ágyon aludni. Megijedt, de jobban megnézve felismerte Sanyit.
“Hála az égnek, nem tolvaj.”
Erősen meglökte a vállát, a férfi kinyitotta a szemét.
“Állj fel és tűnj el innen! Mióta érzed magad itt úrnak?” – kiáltotta haragosan.
“Te meg hol jártál ilyen korán? Itthon sem aludtál?” – kérdezte Sanyi.
“Neked mi közöd hozzá? Menj már ki innen!” – mérgelődött Ágota.
“Ne kiabálj már, felkelted a kölköt” – bólintott egy kis szobafelé.
Ágota belenÁgota belenézett a kis szobába, és meglátta a kisfiút, aki összekuporodva aludt az ágyon, majd szívét melegség töltötte el, amikor rájött, hogy végre megtalálta, amire vágyott – egy családot.







