Az anyukám Veszprémből származik, pontosabban a környékbeli Zánkáról. Mindig is nagyon közel álltam a nagyapámhoz, anyukám apjához. Kicsi koromtól fogva mindenhová magával vitt, még a munkába is. Imádtam hallgatni a történeteit, a meséket és a tapasztalatait, amiket élete során gyűjtött.
Egyszer megkérdeztem tőle, hogy látta-e már tündéreket. Azt felelte, nem, de boszorkányokat és talán még lidérceket is. Nem tudtam, mi az a lidérc, ezért magyarázza el. Azt mesélte, hogy varázslókról van szó, akik képesek állati formát ölteni, sőt, még repülni is tudnak.
Elmondta, hogy miután leszerelt a katonaságtól, őrként dolgozott kukoricatábláknál Zánkán. Feladata volt, hogy figyelje a termést, nehogy ellopják. Egy éjjel az őrség rá esett, és kilenc körül ért a földekre. Már az elején érezte, hogy valami nincs rendben. A levegő nehéz volt, a hideg átjárta, és a telihold furcsán világított mindent.
Szokása szerint sétálni kezdett a táblák között. Éjfél után leült a székére, de a fáradtság elnyomta, és erős álom szállta meg. Azt mondta, akkor tudta, hogy valami rossz fog történni. Hideg futott végig a testén, mintha valami láthatatlan közeledne.
Hirtelen lépéseket hallott a kukoricában, mintha valaki járkált volna a földeken. Elővette a puskáját. Katona volt, tudott fegyvert használni, és akkoriban nem volt sok rendőrség, mindenki a saját fegyverére számított. A puskával a kezében a földek felé irányította, és kiáltozva megkérdezte, ki jár ott. Csak nevetést hallott. A nevetés egyik oldalról a másikra szállt, egyre közelebb.
Összeszedve a bátorságát, fegyverrel a kezében belépett a táblák közé. Ekkor egy disznót futni látott a növények között. Azt hitte, csak egy állat, ezért utánament. Amikor már meg akarta fogni a farkánál, a disznó két lábra állt, és tovább futott. A nagyapám megdermedt, nem hitte el, amit lát.
Megcélozta, hogy lőjön, de mielőtt meghúzta volna a ravaszt, két szárny tört elő az állat hátából, és nevetve a levegőbe emelkedett. Akkor a félelem teljesen lefagyasztotta. A fegyver kicsúszott a kezéből, és a lábára esett. A fájdalom riasztotta fel a rémülettől. Keresztet vetett, felkapta a puskáját, és ijedtében hazarohant.
Azt mondta, addig csak hallott a lidércekről, de sosem hitte volna, hogy találkozik egyAzóta is meg van győződve, hogy az éjszaka mélyén valóban rémisztő titkok rejtőznek, és néha a legváratlanabb pillanatokban törnek az ember életébe.
