Az anya időnként új férjeket hozott haza Zsófia hármat emlékezett meg közülük. De egyik sem maradt sokáig, mind elmentek. Az anya sírt, átölelte, és azt mondta: Semmi baj, majd nekünk is lesz szerencsénk. Aztán elment dolgozni.
Az utolsó férj két hétig bírta, de amikor az anyja megszüntette az italvásárlást, elszomorodott, majd ő is távozott, közben elvitte az anyja ékszereit a ládikájából. Az anya nem ment bejelenteni. Azt mondta, mindenben az ő hibája.
Ezután öt évnyi nyugalom következett. Zsófia már örült, hogy végre békében élhet anyjával, de nem így lett. Amikor Zsófia tizenöt éves lett, az anya beleszeretett valakibe. Mesélte Zsófiának, milyen jó, milyen csodálatos, és mennyire szereti őt.
Zsófia még örült is, hogy az anyja végre megtalálta a boldogságát. Amikor az anyja először hazahozta Istvánt, Zsófiának is tetszett. A férfinak negyven körül lehetett. Tiszta, jó ruhákban járt. Az asztalnál csak egy pohárkával ivott. Mindenféléről beszélgettek. István még vicceket is mesélt, elég okosan. Zsófia korábban lefeküdt, otthagyta őket a konyhában. Azt hitte, reggel Istvánt fogja látni a konyhában. De egy óra múlva hallotta, ahogy becsapódik az ajtó. Elment.
Reggel az anyja újra rajongott érte. Azt mondta, az önkormányzatnál dolgozik, olyan rendes, az anyja hírnevére is figyel. Azt mondta, esetleg költözhetnének hozzá az esküvő után, de még egy évig maradnak itt, amíg Zsófia befejezi az iskolát. Addig megcsinálják a felújítást a lakásában.
Zsófia hallgatta és még csodálta is az anyját. Mintha fiatalodott volna. Harminchat éves volt, és az utóbbi időben már nem foglalkozott magával. Megbékélt azzal, hogy egyedül marad.
István és az anyja épp az iskolaév kezdete előtt jegyezték el egymást. Zsófia tanult, vizsgákra készült. István érdeklődött, nem kell-e segíteni. Zsófia megköszönte, azt mondta, megoldja, és István visszament a szobájába. Amúgy nagyon tapintatos volt. Mindig kopogott Zsófiánál, ha valamire szüksége volt.
Mondhatni, barátok lettek. Zsófia már nem tartozkodott annyira tőle, vacsoránál osztotta meg az iskolai gondjait. István mindig őszinte érdeklődéssel kérdezett a részletekről.
Az anyja pedig felvirágzott. István elkényeztette. Hamarosan új fülbevalók voltak a fülében, majd egy lánc is megjelent.
Az év elrepült. Befejezték a felújítást, és költözni készültek. István megkérdezte Zsófiát, velük jön-e? Mindenkinek lesz hely. De Zsófia lediplomázott, felnőttnek érezte magát, és független szeretett volna lenni. Persze, anyagilag még nem állt a lábán, de István azt mondta, ez semmi probléma. Úgy döntöttek, Zsófia felvételizik a helyi szakképzőbe, majd István elhelyezi jó állásban.
Költözés előtt István ezt mondta Zsófiának:
Gyere látogatóba gyakrabban, mi is beugrunk: az anyád vagy én. Ha bármire szükséged van, szólj nyugodtan. Mégiscsak család vagyunk.
Az anyja és István egy gyönyörű nyakláncot adtak neki az iskola végzésére. A lánynak annyira tetszett, hogy az első napokban alig tudott elmenni a tükör elől.
Amikor a ajándékot választották, az anyja megjegyezte Istvánnak:
Nem korai neki ilyen ajándék?
De István tiltakozott:
Ha mi nem, ki adna neki ilyet?
Az anyja elmosolyodott. Neki jutott a legjobb férj.
Elköltöztek, Zsófia pedig önálló életet kezdett. Eleinte unatkozott, gyakran átment az anyjához. Mindig örömmel fogadták. Később megszokta, és ritkábban látogatott. Néha az anyja is átjött élelmiszert hozott vagy pénzt. Néha csak úgy találkoztak az utcán. Mindenkinek dolga volt, mindenkinek munkája.
Zsófia felvételizett. Nagyon tetszett neki a diákélet. Hétvégenként átment az anyjához és a mostohaapjához. Elmesélte a híreket.
Egy alkalommal közölték vele, hogy Istvánt egy évre küldik külföldi megbízatásba. Természetesen az anyja is vele megy. Zsófia ne aggódjon, rendszeresen utalnak neki pénzt.
Zsófia elkísérte őket a vonatig. Az anyja könnyek közt próbált búcsúzni, de a lány nevetett:
Anyu, miért? Már majdnem tizenhét éves vagyok, felnőtt ember. Megígérem, nem leszek felelőtlen.
Mindnyájan nevettek, átölelték egymást, az anya és a mostohaapa pedig beszállt a vonatba.
Messze éltek. Két napra hazajöttek, hogy megünnepeljék az új évet, majd ismét elutaztak. Zsófia teli volt ajándékokkal, esteig bontogatta őket.
Később az anya telefonált, és közölte, hogy meghosszabbítják a megbízatást. Legalább még két évre. István hazajön, elviszi a felesleges holmikat, és kiadja a lakást. Ő is jönne, de nem engedik el a munkából.
Zsófia hazajött az iskolából, és hallotta, hogy valaki motoszkál a szobájában. Bekukkantott.
Jó napot, már hazajött?
Ó, Zsófi, szia! Igen, próbálok helyet csinálni a cuccoknak.
István Zsófiára nézett, és alig ismerte meg. A lány az eltelt év alatt sokat változott. Nőies lett. Kialakultak a formái, sminkelt, és ez még vonzóbbá tette, bár kissé idősebbnek is tűnt.
Zsófia ledobta a táskáját.
Átöltözöm, és vacsorát adok.
István a folyosó tükréből látta, ahogy Zsófia átöltözik. Olyan finom, kerek formák MegráAztán Zsófia felnézett a tükörből, és rámosolygott Istvánra, mert végre megértette, hogy a valódi család nem a vér, hanem az, aki mindig melletted áll, mikor a legnagyobb szükséged van rá.
