**ÁTKOZOTT SZERELMÉK**
„Most mi lesz?” – kérdezte izgatottan Jolán, inkább magának, mint szerelmének.
„Hát mi? Vőlegényt küldök érted. Várj türelemmel.” – válaszolta nyugodtan a fiú.
…Jolán vidáman és rejtélyesen tért haza a találkozóról, amely egész életét megváltoztatta. Két öccsének részletesen elmesélte, hogyan találkozott Barnabással.
A testvérek tudták, Jolán őrültesen szerelmes volt a fiúba. Barnabás ígérte, hogy a falusi munkák után, ősszel feleségül veszi.
Most, hogy már a szénapadláson is voltak közel egymáshoz, a fiúnak kötelessége volt megkérdőjelezhetetlenül megkérni a kezét.
De… A termés begyűjtve, a gabona a csűrben, közeledett a karácsony, és a vőlegényt sehol sem látni…
Jolán észrevette, hogy anyja, néni Magdi, furcsán néz rá. Jolán, aki mindig vidám volt, most elkomorult és furcsán hízott. Eljött a lelki beszélgetés órája. Jolán keserű vallomása után néni Magdi személyesen akart a szemébe nézni a leendő „vőnek”. Meg akarta tudni, vajon eltévedt-e valahol a vőlegény?
Nem habozott sokáig, átment a szomszéd faluba, ahol Barnabás élt. A fiú anyja fogadta. Ő semmit sem sejtett a fia tetteiről. Néni Magdi elmondta, amit gondolt, és a két nő együtt fordult Barnabás ellen. A fiú viszont hidegen válaszolt:
„Honnan tudjam, kitől lesz gyereke Jolánnak? A faluban rengeteg fiú jár-kel. Mindegyik gyereket az enyémnek kellene hívnom?”
Néni Magdi dühöngött…
Miközben örökre elhagyta a házat, ezt kívánta Barnabásnak:
„Legyen átok rajtad, gazember, hogy egész életedben csak nősülj!”
Talán ezek a haragos szavak eljutottak az égig. Barnabás később négyszer nősült…
Jolán az anyja arcáról rájött, hogy a találkozó nem sikerült jól. Néni Magdi szigorúan figyelmeztette a lányait:
„Apátoknak egy szót se! Mi megoldjuk magunk.”
Jolán, te elmész Nyíregyházára a rokonokhoz. Amikor megszületik a gyerek, a kórházban hagyjuk. Különben a faluban a pletykások örökké nyaggatnának. Hátha, majd alakul… Isten majd segít… Ó, lányaim, az édes bűnök után mindig keserű a bánat…
Néni Magdi férje, Dénes, a falu értelmisége volt. Mindenki tisztelettel nézett rá, tanár volt az iskolában. Szigorú, de igazságos ember, akire mindenki számított, tanácsot kért tőle.
És most? A saját lánya gyereket hozott a szoknyája alatt! Ez szégyen az egész községre!
Néni Magdi nem engedhette meg ezt. Ezért küldte a bűnös lányát a rokonokhoz. A férjének pedig ezt mondta:
„Jolán a városba megy dolgozni. Már több mint 20 éves, ideje, hogy önálló legyen.”
A kisebb lányok után (mind pár évvel fiatalabbak) néni Magdi most jobban figyelt.
De hát ki figyelhet mindenre? A középső, Zsófi, hamarosan a szakiskola miatt Debrecenbe ment, a legkisebb, Lilla, pedig Pestre.
…A faluban minden szó visszhangot ver. Hamarosan Dénes is megtudta a pletykákat, a diákjaitól hallotta, hogy a saját családjában is baj van.
„Más szájára nem lehet zárat tenni…” – mondogatták. Dénes az asszonynak eddig nem látott haraggal ordított:
„Hogy gondolhattad ezt? A gyereket árházba adni? Ez az első unokád! Azt akarom, hogy a lány a mi házunkban nőjjön fel!”
Néni Magdi nem számított a férje kitörésére. Bár ő is sírt egész évben. Tudta, hogy az unokáját árvaházba adták, de nem mert meglátogatni. Félt önmagától, a vér szavától… „A lányom szőröstül-bőröstül megette az édes almát, nekem meg a savanyú maradt…” – kesergett.
…Hamarosan néni Magdi és Jolán hazahozták a kislányt. Annának nevezték. Egy éves koráig nem ismerte a családját. Ezt a bűnt Jolán egész életében magával hordozta. Bármit is tett Anna (és bármi történt), Jolán türelmesen és panaszkodás nélkül viselte.
Annát Dénes, Magdi és Jolán nevelte. Jolán gyakran emlékezett utolsó találkozójára Barnabással. A szalmaszár szúrós illata, a lángoló szerelem édes percei a padláson… Jolán még mindig szerette Barnabást. Bár megszégyenítette, megtévesztette, megégette a lelkét… Ez volt az átkozott szerelem! A szerelem nem krumpli, hogy kidobd az ablakon…
Így lett Jolán egyedülálló anya. Annában Barnabás vonásait látta, a személyisége is hasonlított rá. Harcias, makacs kislány. Jolán úgy érezte, mintha ködben élne. Semmi sem örömét lelte. Még Anna nevetése is szomorúsággal töltötte el. Ó, az apátlanság…
Amikor Jolán betöltötte a 25-öt, egy régi barát, Feri, kezdett udvarolni neki. Gyerekkoruk óta ismerték egymást. Néni Magdi húga özvegy férjhez ment, aki már három gyermekkel rendelkezett. Feri volt az egyik közülük. Mind ugyanabban a faluban éltek.
Jolán vonakodva fogadta Feri közeledését. Nehéz volt egyedül a gyerekkel. Ő maga is még fiatal nő volt. Feri remek férj lehetett volna, de Anna… Hogyan fogadja őt? Persze, Feri tudta Jolán történetét, de gyerekkora óta imádta. Bármilyen feltételek mellett elvette volna… Jolán végül igent mondott.
…Vidám falusi esküvőt tartottak. A friss házasok Pestre költöztek, új életet kezdeni, messze a kíváncsiskodóktól. Most már saját, törékeny titkuk volt.
Jolán hamarosan megszülte második lányát, Lilit. Feri számára mindkét gyerek a sajátja volt, Annát is örökbe fogadta. Nem tett különbséget a lányok között.
CsaládjáAz évek múlásával Jolán és Feri boldogan megöregedtek együtt, míg Anna végül megtanulta megbocsátani anyjának, és így a család örökre egyesült.
