Eszter vacsorát készített, amikor kopogtak az ajtón. Furcsa, van csengőnk, és minden ismerősünk tud róla gondolta magában, miközben kinyitotta az ajtót. Egy idegen nő nézett rá kíváncsian, aki körülbelül azonos korú volt vele.
Jó estét! Ön Eszter? kérdezte a váratlan vendég.
Igen, én vagyok. Ön ki? válaszolta Eszter, miközben próbálta felidézni, hol láthatta volna.
Nem ismerhet meg. Én a férje jó ismerőse vagyok.
Tamásé?
Tamikáé javította ki az idegen.
Még így is? Nem lepődök meg, hogy ilyen kedvesen szólítja a férjemet Már megszoktam. Bár, ha őszinte akarok lenni, eddig még senki nem állított be hozzám így csak úgy Általában felhívnak! Szóval, hogy szólíthatom?
Én Katalinnak hívnak Érti itt az a helyzet
Ne aggódjon, Kati! A férjemmel szerelmesek egymásba? És én akadályozom a boldogságotokat?
Honnan tudja mindezt?
Már mondtam, ön nem az első, aki ezzel áll elő De én is elmondom, nem fogom visszatartani a férjem, akár ma is elviheti Mit mondott önnek? Hogy a gyerekeink még kicsik, és nem hagyhat itt bennünket ilyen helyzetben?
Nem, dehogy Tudom, hogy a fiúk már felnőttek, egyetemisták
Akkor mi? Hogy beteg vagyok, és ő becsületes emberként kötelességének érzi velem élni? Látja, teljesen egészséges vagyok.
Ezt sem mondta
Milyen más lehetőségek vannak még? Hogy kirúgják a munkahelyéről, mert a cégnél nem szeretik a válásokat? Hazudott, tudja meg. A főnököt hidegen hagyják a dolgozói családi viszonyai
Nem, ön félreért Azt mondta, várjunk amíg amíg az ön apja meghal
Eszter megdermedt Az apjának még nem volt hetven éves sem, mindig vigyázott magára, ritkán betegedett meg, és egyáltalán nem tervezte, hogy hamarosan a másvilágre utazik
Valamit félreért
Nem Tamás azt mondta, amint Tóth László úr elhagyja ezt a világot, ő azonnal elhagy önt
Miért nem hamarabb? Mondta valamit, hogy aggódik apám miatt? Az apám nem fog neki ártani, garantálom
Nem, Tamás egyáltalán nem aggódik Sőt, nagyra tartja ön apját De azt mondta, ha ő meghal, ön átköltözik a lakásába
Micsoda? Hogy merészeli? Az apám kiválóan érzi magát, és remélem, még sokáig élni fog! Ráadásul én nem költözöm el a saját lakásomból! Ez a házasság előtti vagyonom, és nem adom oda Tamásnak!
De hogy lehet ez? Tamás azt mondta, ez a lakás az övé lesz, ön pedig elviszi a nyaralót, az autót, a garázst, és elköltözik
Igazán? Érdekes Akkor miért nem várta meg, amíg mindez bekövetkezik, és ma jött el hozzám?
Értse meg Én már nem vagyok fiatal, és teljes mértékben élvezni szeretném a boldogságomat Nem érdekel, van-e a szerelmemnek saját lakása vagy sem. Nálunk is lehet élni.
Logikus. Akkor mit akar tőlem?
Semmi mást Csak engedje el Tamást hozzám Ennyi
Vigye
Hogy érti ezt?
Egyszerűen Nem tartom vissza Korábban sem tartottam, bár, ha őszinte akarok lenni, nagyon szerettem, és reméltem, hogy megváltozik. Aztán naivan azt hittem, a gyerekeknek apára van szükségük, ezért nem küldtem el. Az utóbbi időben semmi gyanúsat nem vettem észre a viselkedésében, és azt hittem, vége a kalandjainak. De tévedtem.
Persze, hogy tévedett Szóval elengedi? Becsületesen?
Természetesen Akár most is elviheti a cuccait
Nem, kérem Nehéz dolgokat nem vihetek, Tamás majd elhozza, amikor úgy gondolja Csak engedje el
Ne aggódjon, ma el is engedem! Várja meg! Sőt, holnap beadom a válópert, és a vagyont tisztességesen elosztjuk, ahogy a bíróság dönt A lakást azonban nem ígérhetem meg neki Ahogy mondtam, a nagymamámtól örököltem, és a szüleim fizették a felújítást Apám minden számlát megtartott, nagyon aprólékos ember De mindegy, önnek van saját lakása
Van, ne aggódjon, Tamás nem az utcán fog élni.
Egyáltalán nem aggódom emiatt. Tamás mindig jól el tudott helyezkedni.
Viszontlátásra, Eszter
Isten vele, Katalin. Remélem, soha többé nem találkozunk.
Katalin elment, Eszter pedig összepakolta a férje holmiját Nem tervezett veszekedni vele, de pontosan tudta, hogyan kell elérnie, hogy magától menjen el Persze, azt fogja hinni, hogy bármikor visszatérhet, mint eddig De ezúttal tévedett
“Ehhez kellett eljutni Várja, hogy apám meghaljon, és én átadom neki a lakást Teljesen elszemtelenedett És ez az én hibám! Ennyi évig tettettem, hogy nem látom a viselkedését, és ő azt hitte, bármit megtehet Na de most elég volt, drága Tamás Menj a Katalinodhoz, és élj ott boldogan, ameddig” gondolta Eszter, miközben gondosan pakolta a férje holmiját az utazótáskába
Tamás, aki hazajött a munkából, semmi szokatlant nem vett észre a felesége viselkedésében, csak annyit, hogy nem akart vele vacsorázni De őszintén szólva, ez nem izgatta. Tervei szerint finom vacsora után, mint mindig, “esti sétára” indult volna, majd úgy tett, mintha mi sem történt volna, és hazatért volna
Drágám, köszönöm a finom vacsorát Elmegyek sétálni egy kicsit
“Akkor indulj csak!” gondolta Eszter.
Persze, édesem, menj csak Az önkorban nagyon hasznos az esti séta
Nem értem! Milyen korban? sértődött meg Tamás, aki még mindig fiatalnak é
