2023. november 15., szerda
Ma végre hazáértem a hosszú munkanap után. A nehéz bevásárlótáskákat letettem a konyhapadlóra a debreceni lakásunkban. Átöltöztem otthoniasba, és vettem észre, hogy Zoltán még mindig nincs itthon.
— Furcsa — morogtam, miközben összeráncoltam a homlokomat. — Hol lehet ekkora időben? Megint túlórázik?
A fiunk, Bence, a nagynénjénél volt a szomszédos városban. Főztem egy adó levest, egyedül ettem, majd a kanapén elterülve böngésztem a közösségi médiában. A javasolt tartalmak között feltűnt egy ismeretlen lány profilja — fiatal, életvidám, csillogó mosollyal. A kíváncsiság eluralkodott rajtam, belenéztem a profiljába, és mikor megláttam a képeket, úgy éreztem, mintha hasba vágtak volna.
— Végre megérkeztünk! — kiszálltam a taxiból, miközben a gyomrom még mindig forgott az utazástól. Mohón kortyoltam a meleg vizet az üvegből.
Mindig is utáltam a hosszú utakat, és a helyi sofőr úgy vezetett, mintha a fékezést sem ismerné.
— Anya, jól vagy? — Bence, aki apjához hasonlóan imádta az autókat, aggódva nézett rám.
— Minden rendben, kicsim, csak kicsit rosszul vagyok. Pihenjünk egy kicsit, aztán menjünk be a szállodába!
Ez az utazás nem tervezett volt. Egyszer csak rájöttem, hogy nem bírok tovább egy fedél alatt élni a férjemmel. Túlórázni kezdtem, órákat töltöttem a fiúval a városligetben, csak hogy ne kelljen látnom Zoltánt. Minden alkalommal, ha ránéztem a lakásunk ablakaira, ahol ő volt, hányinger fogott el.
— Anya, nézd, itt van egy csúszda! Mehetek játszani? — Bence megrántotta a kezemet.
— Persze, kincsem, menj. Én addig beviszem a cuccainkat.
Egy pufók, mosolygós lány vetette meg magát mellém:
— Jaj, újak vagytok! Milyen cuki fiad van! Vigyázok rá, ha te is segítesz majd nekem! Nálunk mindenki segít egymásnak! Esténként pedig koncerteket szoktunk szervezni! Te mit szeretsz? Énekelni, táncolni? Én például népdalokat énekelek! Akarsz csatlakozni? Egyébként Lili vagyok! — locsogott el magát.
Én, aki még mindig rosszul voltam, csak egyet akartam: a klíma alá bújni és lefeküdni. A koncertek nem vonzottak.
— Köszönöm, de nem szeretnék részt venni. A fiam egyedül is elboldogul, és nem szeretnék más gyerekére vigyázni. Elnézést, mennem kell — vágtam el a beszélgetést.
Lili összeharapta az ajkát, de elment. Imbolyogva értem a szobánkba. A klímát a minimumra állítottam, függönyöket behúztam, az ágy… Végre egyedül. Becsuktam a szemem, és a gondolataim visszaszálltak a múltba. Mikor vált Zoltán, a legközelebbi emberem, olyanná, aki már csak irritált?
Talán akkor kezdődött, amikor a fürdőszoba felújítása helyett elment a barátjához?
— Marinám, Andris garázsában káosz van, segítenem kellett neki, aztán megkínált sörrel és— Marinám, Andris garázsában káosz van, segítenem kellett neki, aztán megkínált sörrel és kolbásszal! — mondta vidáman, miközben én hároméves Bencét próbáltam lemosni a festékről, amivel összekente magát, amíg én csempéztem.
