Apuka, ismerkedj meg, ő lesz a feleségem és a menyed! sugárzott a boldogságtól Marcell.
Apuka, mutatom, ő lesz a jövendőbelim, a menyecskéd, Csilla!
Mi van?! döbbenten kérdezte a professzor, tudományok doktora, Takács László. Ha ez vicc, akkor egyáltalán nem nevetek rajta.
A férfi undorodva nézte a menyecske durva ujjait és a körmök alatt megbúvó sarat. Úgy érezte, ez a lány még a szappant és a vizet sem ismeri.
Istenem! Milyen jó, hogy kedves Anikóm nem érhette meg ezt a szégyent! Hiszen mindent megtettünk, hogy ez a fiú legyen illedelmes és művelt gondolta keserűen.
Ez nem vicc! mondta határozottan Marcell. Csilla itt marad nálunk, és három hónap múlva összeházasodunk. Ha nem akarsz részt venni az esküvőn, akkor nélküled is meglesz!
Szia! mosolygott Csilla, mint egy igazi háziasszony, és a konyhába indult. Hoztam lángost, meggylekvárt, szárított gombát sorolta a cuccait, amiket egy kopott táskából húzott elő.
László szívéhez kapott, amikor látta, hogy Csilla összefoltozza a hófehér abroszt a lekvárral.
Marcell! Ébredj már fel! Ha ez bosszú akar lenni, túlzás Honnan hoztad ezt a műveletlen lányt? Nem hagyom, hogy a házamban maradjon! kiáltotta a professzor.
Szeretem Csillát. És a feleségemnek joga van itt élni! válaszolta gúnyosan a fiú.
László rájött, hogy a fia kigúnyolja. Tovább nem vitatkozott, csendben kiment a szobájába.
Az utóbbi időben nagyon megváltozott a kapcsolata Marcelllel. Anyja halála után a fiú teljesen kicsúszott a keze alól. Otthagyta az egyetemet, gorombán beszélt az apjával, és felelőtlenül élt.
László reménykedett, hogy a fia még változik. Visszatér a régi, okos és kedves énjéhez. De napról napra csak távolodtak egymástól. És most ezt a falusi lányt hozta a házukba. Tudta, hogy soha nem fogja elfogadni ezt a választást, de Marcell épp azért hívta ide, amit ő sosem értett volna meg
Nem sokkal később Marcell és Csilla összeházasodtak. László nem ment el az esküvőre, nem fogadta el a nemkívánatos menyet. Dühös volt, hogy Anikó, a kifogástalan háziasszony helyét ez a műveletlen lány foglalta el, aki még két szót sem tudott helyesen összerakni.
Csilla pedig, mintha nem venné észre a rosszindulatot, próbált a apósának megfelelni de csak rosszabb lett. A férfi semmi jót nem látott benne, csak azt, hogy buta és igénytelen.
Marcell, miután játsszotta a példás férjet, újra inni kezdett és bulizott. Az apa gyakran hallotta a veszekedéseket, és titkon örült is, remélve, hogy Csilla végre eltakarodik.
László úr, a fia el akar válni tőlem, ki akar taszítani az utcára, és én várandós vagyok! zokogva rohant be egyszer Csilla.
Először is, miért az utcára? Van hová menned A terhesség nem jogosít fel, hogy itt maradj válás után. Bocs, de nem avatkozom a dolgotokba mondta a férfi, titkon örvendezve, hogy megszabadul tőle.
Csilla, összetörve és megértve, hogy az após miért utálta mindvégig, összeszedte a cuccait és elindult. Nem értette, miért bánt vele Marcell úgy, mint egy kutyával, majd otthagyta a sorsára. Hiába volt falusi lány, neki is volt lelke és érzései
***
Nyolc év telt el László az öregek otthonában élt. Az utóbbi időben nagyon lerobbant. Persze, Marcell azonnal élvezettel kihasználta, és bejuttatta az apját az intézménybe, hogy ne kelljen vele foglalkozni.
Az öreg megbarátkozott a sorsával, tudta, nincs visszaút. Egész életében tanította az embereket a szeretetre, tiszteletre kapott köszönetleveleket diákjaitól De a saját gyerekeit mégsem tudta megtanítani.
László, jöttek hozzád! jött vissza a szobatársa egy séta után.
Ki? Marcell? kapta fel fejét az öreg, bár tudta, hogy lehetetlen. A fia sose látogatná meg, annyira utálja őt
Nem tudom. Csak azt mondták, szóljak neked. Na, miért ülsz? Menj és nézd meg! nevetett a szomszéd.
László megfogta a botját és lassan indult a folyosón. A lépcsőt lesietve már messziről felismerte.
Szia, Csilla! mormolta halkan, lehorgasztva fejét. Még mindig bűntudata volt ezért az őszinte lányért, akit akkor nem védett meg
László úr! Olyan megváltozott Beteg? ijedt meg a csinos nő.
Kicsit mosolygott szomorúan. Hogy kerültél ide?
Marcell mondta. Tudod, ő már egyáltalán nem akar találkozni a fiával. De a kisfolyton csak könyörög, hogy láthassa az apját, vagy téged Jancsinak nincs köze ahhoz, hogy elutasítjátok. Szüksége van a családjára. Mi ketten vagyunk csak neki reszketett a hangja. Bocsáss meg, talán feleslegesen zargattalak.
Várj! kérlelte az öreg. Hogy van Jancsi? Még emlékszem, utoljára egy fotót küldtél, három éves volt.
Itt van, lent az ajtóban. Hívjam? kérdezte Csilla.
Persze, hívd! örült László.
A terembe egy barna kisfiú lépett, Marcell kicsiny mása. Jancsi félénken közeledett a soha nem látott nagyapjához.
Szia, kisfiam! Milyen nagy vagy már zokogott az öreg, átölelve az unokáját.
Sokáig beszélgettek, sétálva a park őszies útjain. Csilla mesélt nehéz életéről, hogy fiatalon elvesztette az anyját, és egyedül kellett felnevelnie a fiút.
Bocsáss meg, Csilla! Nagyon bűn
