Rendelünk lila tapétát mondta Feri higgadtan. Nem gondolod, hogy nem illik a padló színéhez? Inkább legyen bézs Az anyám utálja a bézst, ezt te is tudod. De az anyád szereti az ingyenes felújításokat vágta oda Eszter.
Feri édesanyja egyszer már célozgatott rá, milyen szép lenne, ha kicsit kipofoznák a panellakását. Eszter nem szólt semmit, de Feri rögtön kapott az ötleten. Végül is, az édesanyjáról volt szó. Eszter ellenezte, de nem akart vitát.
Végül is nem az ő dolga, gondolta magában. Ha Feri ezt akarja, legyen így. Csinálja maga, ha tudja. Az anyós azonnal egyértelművé tette, őt csak az eredmény érdekli. Köszönet szóba sem jött, csak egy végtelen kívánságlista. Eszter, ez nem ingyenmunka, ez a fiamtól egy segítő szándék mondta Feri védekezően. Jaj, persze, hogy az.
Hát persze. Az anyjának nem is kell más, csak az, ami nem kerül semmibe. Ezért mondogatja mindig Ferinek ha valami nem tetszik, úgyis átcsináltatja vele. Eszter sejtette, hogy így lesz. A felújítás végül elkészült, anyós visszajött, körbenézett:
Ez borzasztó. A tapéta nem az, amit elképzeltem. A konyha pedig hát az tragikus. Mik ezek a szekrények? Minden annyira ócska, hogy szavakat sem találok. Legszívesebben beperelnélek benneteket! Kit perelnél be, mama? A saját fiadat, aki mindent a saját pénzéből csinált? szólt vissza Eszter. Jaj, csak vicceltem
Feri anyja tényleg nem volt a legjobb hangulatban. Ő valami puccos, méregdrága átalakításra számított, de csak egy szolid, tiszta, szerény felújítást kapott. Minden új lett, szép is, de nem olyan drága, mint amire számított. Ezért nem tetszett neki. Eszter és Feri nem dúsgazdag emberek, ők maguk se engedhették volna meg nagyobb luxust. Mindent megtettek, de anyának még köszönöm sem jutott eszébe.
Eszter, azt hiszem, anyámnak nem jött be ez a felújítás vallotta be egyszer Feri a feleségének. Mikor tetszett neki utoljára valami? Mindig csak többet akar! Többre vágyott Nézd, nekünk nincs annyi pénzünk. Nem vehetnénk fel egy kis kölcsönt? jelent meg újra az anyós.
Eszter tudta, hogy ez már túlzás. Valaki kedvéért hitelt? Visszafizetné, persze, de azért ez már túl sok. Ráadásul néhány forintot kellett volna rátenni még Eszternek elborult az agya, de Feri megelőzte: Mama, milyen hitelről beszélsz? Tudod, mit gondolok ezekről. Különben is, minden ízléses és rendben van. Mit akarsz még? A konyhát legalább cseréljétek ki sóhajtott az anyja, aztán sértődötten becsapta maga mögött az ajtót.
Feri, ez már tényleg arcátlanság szűrte Eszter a fogai között. Eszter, tudod, milyen nehéz természetű.
A barkácsboltban rengetegen voltak. Eszter új abroszt tartott a kezében, Feri egy csaptelepet fogott. Mintha csak a legfontosabbakat vették volna, de mégis, amennyi mindent elhoztak, kész vagyon volt. Úgy tűnt, sosem lesz vége.
Egyszer csak Eszter megállt: Azt mondtad, nincs már pénzünk a felújításra. Igazad van, kölcsön kellett kérnünk rá. Elegem van! Eszter visszatette az abroszt a polcra. Aki akarja, megveheti! Én eleget tettem az anyádért. Most már kölcsönt is felvettem volna? Ez már tényleg sok. Ne merj veszekedni velem! kiáltott, majd kiviharzott az ajtón. Feri követte lassan; érezte, anyám ide vagy oda most tényleg elég volt.
