Anyu, most már betöltötted a 65-öt. El kellene menni a közjegyzőhöz, és az örökséget is rendezni kéne szólt rám a húgom, amikor nálunk volt látogatóban.
Egy hete múlt, hogy édesanyám születésnapját ünnepeltük, 65 éves lett. Nem vágyott nagy felhajtásra, csak annyit kért, hogy menjünk át, üljünk le otthon, beszélgessünk. Én egy szép csokor rózsát vittem neki, egy meleg köntöst, és egy papucsot mellé, hogy teljes legyen az ajándék. Emellett még borítékba tettem 30000 forintot is, gondoltam, úgyis jól jön.
A feleségem és a gyerekek viszont nem tudtak eljönni. A fiunk belázasodott, a lányunknak épp versenye volt, Ritát pedig sürgősen beosztották egy üzleti útra Budapestre. A gyerekek viszont rajzoltak a nagyinak egy nagy képet, amin mind együtt állunk a ház előtt.
Hazaérkezett a húgom, Virág is a faluba:
Figyelj már, elfelejtettem anyunak ajándékot venni. Mondd azt, hogy a köntös tőled és tőlem van.
Rendben, de hát hogyhogy elfelejtetted? Anyának ünnepe van, ráadásul kerek születésnap.
Jaj, Tomi, tudod te, mennyi gondom van a munkahelyemen!
A húgom sosem volt igazán önálló. 19 évesen megszületett a kislánya egy kollégiumban megismert sráctól, aki rögtön le is lépett, tartásdíjat sem fizet. Akkoriban épp egy építkezésen dolgoztam, gyakran utaltam Virágnak pénzt, hogy legyen miből ennivalót venni, pelenkát, vagy pár ruhát a kis Krisztinának.
Elintéztem óvodai helyet is Krisztinának, sőt, találtam Virágnak munkát a barátom boltjában. De csak három hónapot bírt, aztán felmondott.
Azóta is alkalmi munkákból él. Hol körmöket csinál egy szépségszalonban, hol szempillát épít. Tavaly nyáron kiment dolgozni külföldre, Lengyelországba, Krisztinát pedig anyára bízta. Három hónap alatt alig 700000 forintot hozott össze, azt is hamar elköltötte butaságokra vett magának új telefont, Krisztinának laptopot. Én ennyit már egy hónap alatt megkeresek a cégnél, de persze rengeteget dolgozom.
Anyu rettenetesen örült, hogy mindketten ott vagyunk, annyi finomságot főzött. Jött hozzánk még a szomszédasszonya és Orsolya néni is.
Az ünneplés viszont balhésan végződött. Virágnak épp a vacsora közben jutott eszébe az örökségen vitázni:
Anyu, kire fogod íratni a házat?
Jaj, Virágom, hát miért kérdezed ezt most? Majd igazságosan elosztjátok.
Hogyan igazságosan? Tominak már van lakása, üzlete is van. Én még mindig albérletben lakom. Neki minek ez a ház?
Úgy beszélt a húgom, mintha anya már holnap meghalna. Egyáltalán nem szégyellte magát, mindezt vendégek előtt tárgyalta.
Virág, most nem ez a téma. Ne rontsd el az ünnepet.
Mikor beszéljünk róla, ha nem most? Anyu, 65 lettél, ez már igencsak komoly kor. Ne húzd az időt, menjünk el közjegyzőhöz, és írasd a nevemre a házat.
Orsolya néni majdnem félrenyelte a teát. Nekem elfogyott a türelmem, karon fogtam Virágot, és kivittem a konyhába.
Meg vagy te őrülve? Mi ez a badarság itt az asztalnál? Már temeted anyát, vagy mi bajod?
Neked ehhez semmi közöd. Egyedül nevelem fel a gyerekem, ti meg
Egyedül? Elfelejted, hogy mennyiszer vittem pénzt, anya pedig Krisztinára vigyázott? Mindjárt kiosztalak, hogy a fal is visszhangozza!
Virág nagyon megharagudott rám, összepakolta a gyereket, köszönés nélkül távozott. Még megfenyegetett, hogy beperel engem, feljelent, de nem sokat tudok kezdeni ezekkel a fenyegetésekkel.
Anyu viszont nagyon aggódik Virág miatt. Most a húgom megtiltotta Krisztinának, hogy beszéljen a nagymamájával, még telefonon sem veszik fel. Mindez a ház miatt. Anyu emiatt sír, alig kap levegőt.
Már tényleg nem tudom, mit csináljak a húgommal. Felnőtt nő, mégis úgy viselkedik, mint egy sértődött gyerek.
Önök mit tanácsolnak? Érdemes lenne kibékülni a húgommal, vagy inkább hagyni az egészet?
