Senki sem emlékszik pontosan, honnan jött Mária néni – anyám barátnője. Nekem úgy tűnt, mindig is létezett, akár a sötétség, a csótányok vagy a magyar népi mondák. Apám azt hitte, hogy ő egy árnyékhatalom ügynöke, akit a hétköznapi emberek közé küldtek szociális kísérletekre. Nagypapa viszont makacsul állította, hogy Mária néni az Apokalipszis ötödik lovasa, akit túlzott lelkesedése miatt száműztek a csapatból. Még anyám sem tudta megmagyarázni, honnan ismerik egymást. Mária néni olyan volt, mint az a rejtélyes kulcs a kötegen: senki sem tudja, mire való, de kidobni nem merik.
Mária néninek sem férje, sem gyereke nem volt, de szabadideje bőven akadt. Az ilyen nők veszélyesebbek, mint a járvány. Ha betonba öntenéd a lábát és az óceán fenekére dobnád, még ott is felpezsdítené a vizet, míg az egész vízi világ nem növeszt végtagot, hogy meneküljön a szárazföldre.
Ha üzleti érzékről van szó, Mária néninek inkább üzleti blokkádja volt. Évente eljött új ötletével, amitől még külföldön sem lehetett menekülni. Volt útlevele, vízumja, folyékonyan beszélt három nyelven, de egyik nyelven sem értette meg a „nem” szót.
Egyszer kubikozott kozmetikumokkal, amiktől anyámnak selymes bajsza nőtt és kitartó függőséget kapott. Aztán kötött férfi alsóneműt szintetikus gyapjúból – ekkor apám szenvedett. Ígért neki „erős férfi energiát”, és visszajelzést követelt egy hónap viselés után. Apám három nap múlva adott is. Azt mondják, aznap este felhívta Mészöly Miklós és autogramot kért.
Nagypapának is jutott: étrend-kiegészítőket akart neki eladni „bélrendszertisztító” és „nyomáscsökkentő” hatású termékekkel. Nagypapát egy hétig mutogatták a híradóban, majd még egy hónapig az időjárás-jelentésben, ha kiment az utcára.
Sok ötlete volt Mária néninek: kézzel készített szappan parajkivonattal, egészséges édességek korianderből és bogánccsal, vagy akár angolnából készült kézműves termékek. Órákig tudott a termékei előnyeiről beszélni, amíg az ember nem kezdett visszafejlődni és visszatérni négylábú állapotba. Amikor a hit Istenben, a tudományban és a józan ész teljesen elpárolgott, a kereskedőnő engedményt ajánlott. És az áldozat engedett. Nekünk, mint „közeli barátoknak”, még „szerencsénk” is volt: ingyen kaptunk mintákat.
Egy hónapja Mária néni házi sajt gyártásba kezdett, és minden lehetséges formában elhozta nekünk. A szagot lehetetlen szavakkal leírni. Azt hiszem, a lakásunk még tíz évig sem lesz eladható vagy kiadható – ahogy az egész lépcsőház sem. Csak nagypapa örült: nem kellett mosnia a zokniját, és még dicsérték is az elvhűségéért.
A sajt különös volt. Letörte a reszelő fogait, felrobbant a mikrohullámú sütővel, és teljesen elpárolgott a sütőben. Néha úgy tűnt, megtámadta a hűtőben lévő ételeket és hasonlóvá változtatta őket.
Egyszer megpróbáltam tésztába keverni és ketchuppal leönteni. Az eredmény dúsított urán lett, és most a családnak hét évre tilos az ország elhagyása.
Anyám kérte, hogy tűrjünk. Mária néni biztosította, hogy az első palacsinta is gyűrött, de a következő tétel „bomba jó” lesz. Ezt hallva nagypapa egy hétig kalapáccal járt, és azzal fenyegetőzött, hogy kihúz minket a végrendeletéből, ha egy morzsa sajt is kerül a tányérjába. Apámnak nehezebb volt – jobban szerette anyámat, mint az életét (magának köszönhette), így neki nem volt választása.
És ami engem illet, Mária néni kijelentette, hogy a mai gyerekekben ott van a teljes Mengyelejev-tábla, és nyugodtan fogyaszthatnám a csokoládét a csomagolással együtt. Az én vérem helyett meg pálmaolaj kering – állította anyámnak, miközben a nagypapa Geiger-számlálójának a remegéséről csak annyit mondott: „Az nekem nem hiteles!”
De aztán furcsa dolog történt. A sajt mégsem volt olyan rossz. Persze, előtte lenyeltünk egy liter adsorbálószert, és megerősítettük minden biológiai védelmi vonalunkat, ha esetleg nyomás alá kerülnénk. De az ízével semmi baj nem volt – sőt, meglepően finom volt. Lágy, vajas, enyhén fűszeres és diós aftertaste-el. Anyám szendvicset készített, apám a salátába tette, és még nagypapa is, aki a konyhából érezte az illatot, meghajolt és kért még egy szeletet.
Úgy tűnt, Mária néni végre győzött. Életében először a szava nem ütközött a tetteivel, és az ötlete végre elismerést kapott. Persze, csak anyámnak vallotta be, hogy a sajtot nem is ő készítette, hanem az új férje – egy étteremséf, akit az első randijukon majdnem megölt, amikor „sajtlevest” etetett vele. A férfi három napig infúzió alatt volt, és mikor magához tért, kijelentette, hogy megvilágosodott. Az élet és a halál közt rájött a küldetésére: megmenti az emberiséget Mária néni ötleteitől. Ha valami „beugrik” a fejébe, ő készíti el helyette, és neki engedi a dicsőséget. Még feleségül is vette – valószínűleg a bolygó iránti kötelességtudatból.
Azóta figyelemmel kísérjük a kapcsolatukat. És hevesen imádkozunk, hogy mindig jó legyen közöttük.
