Anyu, te tényleg a bátyám fiára akarod ajándékozni a lakásunkat? Aztán hozzám költözöl? Nem engedem be!
Ne is gondolj rá! Anyu, eszednél vagy? Hallod egyáltalán, amit mondasz? Rögtön kidobna, nem érted?
Zsófika, ne vitatkozz velem! Így döntöttem!
Először az anya próbálta tartani magát, mutatni a függetlenségét és a határozottságát. Aztán elsírta magát, mert mélyen tudta, hogy igazságtalan a lányával szemben.
A lényeg az volt, hogy Máté, Zsófi öccse, mindig is a kedvence volt. Ilona Margit harminc felett hozta világra, mikor már tudatosan vállalta az anyaságot. Zsófit viszont fiatalon, véletlenül.
Így állt a lányához van, hát legyen. Főleg a nagymama nevelte, mert Ilona Margit akkoriban az egyetemet igyekezett befejezni.
Mátét viszont már tervezve várt, második házasságában, és teljes szívvel élvezte az anyaságot.
Zsófi mindezt tisztán látta. Csak egyet nem értett miért kell anyukájának ennyire nyíltan különbséget tenni köztük?
Általában a szülők próbálják ezt finomabban kezelni, de itt az anya még csak nem is rejtette véka alá, hogy Máté a szíve csücske.
Aztán még csodálkozott, miért nincs testvéri szeretet köztük. Furcsa, mi? Talán mégis voltak rá okok?
Máté mindig a legjobbat kapta. Zsófinak meg el kellett érnie azzal, ami jutott, és még panaszkodni sem szabadott.
A pénzből is mindig többet adtak neki. Hisz ő férfi, úgy is van rendelve. Hogy néhány évvel fiatalabb Zsófinál? Semmi jelentősége.
Jegyezd meg! Máté majd felnő, keres magának, és eltartja a családját. Addig pedig az én kötelességem segíteni neki!
Anyu, én meg?
Te meg? A dolgod, hogy jól férjhez menj, és tartsd meg a férjedet mondta határozottan az anya, miközben megterítette az asztalt.
Zsófi erre azt válaszolta, hogy nem akar férfitől függeni, hanem saját magát akarja fejleszteni, szakmailag is.
Miféle őrültséget beszélsz, komolyan? Nem érzed magad nevetségesnek?
Mi ebben a nevetséges?
Hogy senki a családban nem így gondolkodott.
Akkor én leszek az első.
Zsófi egyáltalán nem értette anyja logikáját, és nem is akarta követni. Emiatt hamarosan ki is költözött egy albérletbe.
Ez a lépés friss levegőhöz jutásként hatott rá. Mert egy fedél alatt élni az anyjával és öccsével már elviselhetetlen volt. És minél idősebb lett, annál nehezebb.
De ők sem nagyon bán
