Réka még mindig nem tudta feldolgozni, ami történt. Végre megvan saját nyaralójuk! Tíz évig csak ábrálni tudták: a hitel, a gyerekek iskolája, a váltakozó válságok mind csak gátat állítottak eléjük. Most, mikor megpattintották a bankszámláikat, egyetlen gondolat jutott eszükbe: Most vagy soha!.
Sándor, a biztosítótársaságban dolgozó férje, semmi fantasztikusat nem csinál, míg Réka gyermekmasszőrként kereste. Jól megéltek, de egy vidéki nyaraló még messze volt a határban. A szerencse azonban úgy hozta, hogy szinte egy időben elhunytak Réka és Sándor nagypapái. Mindkettőjük hagyta örökül egy-egy lakást egy-egy kisvárosban a győri és a kecskeméti.
Hosszas tárgyalások után a házaspár úgy döntött, eladják a két lakást, a pénzt hozzáadják, és megvalósítják az álmukat: egy telken vásárolnak.
Az ajánlat gyorsan megérkezett. Télen kevesen vágynak eladni ingatlant, mindenki inkább a nyári szezonra vár. De Sándor nem volt hajlandó várni.
Majd meggondoljuk, megtaláljuk a millió kifogást, és végül egy nyaraló nélkül maradunk morgatta.
Réka teljesen egyetértett. Minden a helyére állt!
A telek egyszerűen tökéletes volt: már be volt húzva az áram, a gáz, a víz, a szennyvíz. Már csak egy apró házikót kellett felépíteni a nyári tartózkodáshoz.
Döntötték, hogy a meleg napok beköszöntével Sándor szabadságra megy, és barátjával, Nikolóssal (Nikolás) nekiáll az építkezésnek.
Kéz a kézben dolgoztak, nincs szünet, nincs hétvége, és már egy hónap múlva a fiatal család búcsúztatta az új otthonát.
Alig volt alvásra hely a padlón felfújható matracok és a városból behozott meleg takarók jelentették a menedéket. De a legfontosabb: van tűzhely, van víz. A többit később lehet majd befejezni.
Na, Sándor, gratulálok! kiáltotta fel Nikolás, miközben a kocsikból leöntötték a poharakat, egy szelet kolbászt felvágottak, bőven hagymával és mustárral díszítve.
Ki gondolta volna, hogy ilyen gyorsan megy! tetszett Rékától. Még a karácsonyi asztalnál sem álmodoztam a nyaralóról, s most itt áll a házikó! mutatta meg a kis épületet.
Bár már sötétedett, a társaság nem sietett el, és improvizált pikniket tartott a friss levegőn.
Halló, fiam, hogy vagy? kérdezte kedvesen Ilona Gáborné, a szülőanyjuk.
Ha a hangja ilyen kedves volt a telefonban, biztosan valami eszébe jutott.
Anyu, minden nagyszerű! válaszolta Sándor.
Tudom, a unokák mondták, hogy nyaralót vettetek?
Igen! Nem csak egy nyaralót, hanem egy vidéki rezidenciát! jelentette be büszkén Sándor.
Hát persze, ha már ilyen, nevetett Ilona Gáborné, de hangja hirtelen elcsendesedett. Rendben, csak csináljátok meg
Anyu, te hogy vagy? kérdezte Sándor hirtelen.
Hát, ebben a korban már csak a csendet, a nyugalmat; a doktorok azt mondják, stresszmentes életre van szükségem, hogy a szervezet újra összeálljon De hol találjak ilyet? A wellness központok drágák, nem férnek a zsebembe mondta el gondosan.
Gyere el hozzánk! ajánlotta lelkesen a fia.
Hát persze, fiam! Mintha neked ne lenne közöd! És Rékát sem fogadnák el próbálta elutasítani Ilona Gáborné.
Anyu, ne. Gyere be, és ennyi!
Jól van, Sándor, ha ilyen erősen ragaszkodsz. Megpróbálom a híres Napfényes csokoládét sütni, ahogy szereted.
Sándor, mikor közölte Rékának anyja érkezését, a nő nem tűnt túl lelkesnek.
Szóval van nyaralónk, és a doktorok hirtelen természetközeli pihenést javasolnak? kérdezte Réka szarkasztikusan.
Igen, válaszolta egyszerűen Sándor.
Nem meglepő, ugye?
Nem, csak vérnyomását veszi figyelembe.
Nem érted, anyu nem az egészsége miatt jön, hanem azért, hogy az új nyaralót szemügyre vegye! hangzott a felkiáltás.
Elég legyen. Megnézi, egy hétig megpihen, aztán visszatér.
Emlékszel, mi történt az előző látogatásán?
Sándor valóban elfelejtette, de Réka tökéletesen felidézte. Ilona Gáborné akkor mindent megtett, hogy megbontsa a házasságukat: pletykákat szórt, megpróbálta megosztani őket, azt se színtelenítette, hogy a legidősebb fiú nem az ő fajtájukból. Nem riadt vissza a kiscsínyektől sem: egyszer túl sok sót kevert a levesbe, máskor szódát szórt a cukorhelyett. Réka már akkor elbocsátotta őt az első szállítójáratra.
Réka nem gondolta, hogy Ilona Gáborné most is vicces tréfákat fog szőni, de Sándort nem akarta ennek ellenkezőjét befolyásolni. Lehet, hogy ezúttal szerencse lesz?
Hát milyen szép ez a hely! Tökéletes kis zug! A levegő, a fák, az aranyos házikó dicsérte Ilona Gáborné az új telket. Biztosan Rékától van ötlet, ő igazi zseni! Ragadd meg, Sándor, ilyen feleséget nehéz találni!
Hogy változott meg, Ilona Gáborné? csodálkozott Réka.
Mindig is a kedvencem voltál. A fiú persze bohóc, de a menyasszony aranyos. Volt egy kis nehézségünk, de túljutottunk rajta. Ki felidézi a régi időket
Szóval én vagyok a bohóc? nevetett Sándor.
Igen, de a kedves mosolygott Ilona Gáborné. Egyébként mi lesz vacsorára?
Napi szokásunk a kolbász! válaszolta Réka kacagva. Remélem, nincs ellenérzet? Nem tudok betelni a friss levegőn főzve.
Szívesen eszem. Legutóbb Górcsőn ettem kolbászt. Sándor még iskolába járt. Képzeld el, mennyire múlt!
Akkor, Sándor, foglalkozz a grillsütővel! Én megyek a hűtőbe a húsért.
Jelzem, veled megyek? Szeretném még egyszer látni a házat.
Persze, csak bátran! bólintott Réka Ilona Gábornének.
Ilona Gáborné ekkor már más volt: vidám, tréfálkozó, és különösen kedves Rékával. Réka arra jutott, hogy az idő megváltoztatja az embereket, s talán a korábbi konfliktusok ráébresztették a születőanyát, hogy ne akarja tönkretenni a szerelmet Sándorral. A házaspár már évek óta együtt él, felnőtt gyerekekkel, most pedig a nyaralóval. Réka jó menyasszony: rendes, hűséges, szorgalmas és remek szakács.
Miközben Sándor és a szülőanya edényeket vittek, a telefon csörgött, de a képernyő csak felfelé nézett. Réka véletlenül rálátott egy üzenetre, és a szeme nem tudta levonni.
Mikor jössz vissza a városba? Elmondtad már neki, mi vagyunk? Várom a hírt. Puszi.
Réka a telefont a fűbe dobta, és az puha módon csapódott a füvet. A gondolatok összefonódtak, egyre sötétebbek.
Hogy mondjam a gyerekeknek? Hogyan osszuk szét a lakást? Ki ez a nő? És főként hogyan tudott Sándor ilyet tenni?
Na, itt a tányérok! tette le Sándor.
Egy percre el kell mennem mondta Réka, hogy nem tud többé mellette maradni. Vízzel mosakodni, egy kis frissítőre volt szüksége.
Bekapcsolt a mosdóba sprintelve.
Mi történt? szökött elő Ilona Gáborné, miközben egy ketchupos üveget ejtett.
Réka lázasan mosakodott, könnycseppek keveredtek a vízbe. Egy perc múlva a törölközőt a fejére téve állt.
Sándornak van valaki
Lányom, gyere ide. ölelte a szülőanya.
Réka úgy érezte, Ilona Gáborné egyáltalán nem meglepődött.
Miért titkoltad?
Tudtam, de reméltem, hogy visszatalál majd. Ti is egyetemi korotokban ismerkedtetek, gyerekek, nyaraló mondta a szülőanya. Látod, ez a bohóckodás…
Réka újra könnybe torkollt, hiszen ha a szülőanyja már tudta, akkor minden komolyabb, és a házasságuk megmenthetetlennek tűnt.
Hallgass rám. Nyugodj meg, töröld el a könnyet. Nem akarunk drámát csinálni, igaz?
Réka bólintott, a törülközőt szopogatva.
Később majd eldöntjük, mi legyen. Nem adhatjuk át egyszerűen egy másik nőnek.
Ezek a szavak kicsit könnyebbé tették Réka lelkét.
Másnap Sándor a városba indult, meleg ruhákért, mondta, miután a hőmérő jövő hétre hűvös időt jelezett.
De Réka már tudta a valódi okot, csak csendben viselkedett, ahogy megbeszélték.
Ahogy az autó kanyarodott, Ilona Gáborné leült Réka poronjára és elmesélte a tervét.
Neked kell egy férfit ismerned.
Mit?!
Nem kell komolyan gondolni. Csak, hogy Sándor irigykedjen. Néha a férj leég a rutinba, és más nőkre néz. Ha látná, hogy te is érdekes vagy, talán visszafordítja a tekintetét.
A gondolat őrültnek hangzott, de Ilona Gábornének volt benne valami logikája.
Ki legyen a célpont?
Talán Kolka? Szabadon él, segített a ház építésében.
Hívj és gyere! Kolbász, ital, rövid ruha. Hagyjuk, hogy Sándor lássa, hogy már foglalták a helyet! sziporkázott a szülőanya.
Nikolás, aki addig alig beszélt velük, beleegyezett, és gyorsan megérkezett. Azonnal megkérdezte:
Hol a Sándor?
Este lesz itt. Nem tudok húst sütni, férfi kezet kérek válaszolta Réka szerényen.
Ilona Gáborné az ablakon keresztül figyelte őket.
Kell egy kis bor? nyúlt Kólá a palack felé.
Szívesen, csak ne felejts el többet enni, különben gyorsan részeg leszek folytatta flörtölve Réka.
Szép vagy, Réka mondta Kolka, átadva egy tál gyümölcsöt. Sajnos még nincs nőm. Ne mondd Sándornak, csak gondolatként szólok.
Réka pirosan érintett, nem várt ilyen fordulatot. Mi lesz, ha Kolka tovább lép? Sándor hamarosan jön, de a lényeg már nem az ő része.
Miközben Réka egy új kortyot nyelt, hirtelen hallatszott egy autó szirénázása.
Sándor rátörte a gázpedált, majd alig került elütni a saját kerítését.
Mi folyik itt, miközben én nem vagyok? kiáltott, kiugrott a kocsi ablakából.
Sándor, miért jöttél ilyen korán? kérdezte Réka meglepődve.
Anyám felhívott, azt mondta, hogy egy rajongó érkezett hozzád, miután elmentél! És ki ez a rajongó? A legjobb barátod, Kolka!
Neked mi a dolga? Oldd meg a saját szerelmi ügyedet. Én hamarosan szabad nő leszek.
Milyen szerelmi ügy?
Az, akiről a városba mentél ma! Láttam az üzeneted.
Én is láttam, de gondoltam, tévedés a szám. Nincs senki próbálta Sándor nyugtatni a helyzetet, de mindannyian csak tanulták a történetét.
Réka először összeszedte magát, ésVégül a háromszor szórt kacsacsirke, a már beépített tűzhely és a Szülőanya szeszélyes tervei egy üdítő, naplementés vacsorába torkolltak, ahol mindenki nevetve rájött, hogy a legjobb építkezés néha csak egy jó adag humor és egy csésze erős pörkölt.
