Gyöngyi, ez a Károly nem tetszik nekem mondta az anyja nyíltan, miután megismerkedett a lány vőlegényével.
Hallgass meg, Gyöngyi, vagy legalább kérdezd meg, miért nem nyerte el az őt, szóltam, mert néha csak úgy nem szeretjük valaki, máskor meg a viselkedésében olyan jelek buklanak fel, amiket a szerelmes lány könnyen figyelmen kívül hagy. Ha volna figyelme, talán más irányba indult volna a történet.
Gyöngyi csak elmosolyodott anyja felé, és úgy gondolta, hogy helyes érveket hoz fel.
Soha nem tetszik senki vágta vissza Lászlóné. Éppen ezért vagy egyedül maradsz, pedig akár velem is összeházasodhatsz.
Nem értesz semmit szipogta Ilona. Honnan vetted, hogy semmit sem értek? Mert fiatalabb vagyok?
Nem vak vagyok: láttam, hogy férfiak érdeklődtek irántad, sőt jók is voltak. De te mindegyikünket elutasítottad, mint senki.
Nem néztem? mondta filozofikusan az anyja, aztán félbeszakította a vitát. Ennyi, Gyöngyi, hagyjuk ezt a beszélgetést.
Már elmondtam a véleményemet, mivel bemutattad Károlyt, most te döntöd el, hallgatsz-e rá vagy magad megállapítod, ki méltó rád.
Anyám, emlékeztetlek, hogy már késő dönteni. Terhes vagyok Károlytól. Ha ez így van, a gyermekem nem fog apátlanul nőni.
Gyöngyi dühének egy része az apa hiányából fakadt. Iskolában egyedül volt, akinek nem volt apja nincs megengedett indok. Két lány apja meghalt, de ez nem ugyanaz, mint ha az soha nem létezett volna.
Gyöngyinél a fiú már születése előtt három évesen elvált a szülekkel, anyja pedig elfelejtette a lányt. Apja csak táplálékot küldött, de soha nem jelent meg a család életében. Gyöngyi úgy gondolta, hogy ez anyja hibája: egy nevelőapát sem hozott be, mert talán egy férfi jobb lenne, még ha nem is szeretné úgy, mint a többi lány apja.
Így döntötte, hogy a gyermek apja mindenképpen ott lesz. Károly talán nem tökéletes, de szereti Gyöngyt és a kis Kincsét.
Amikor a paternitás teszt eredménye megérkezett, Károly örömmel nyújtott fel egy romantikus kézfogást, majd elkezdett álmodozni, hogyan alakítana át egy szobát a budapesti lakásában játszószobává.
Gyöngyi szinte elolvadott a jövőbeli férj figyelmességén, míg az anyja megjegyzései Károllyal kapcsolatban már semmit sem tudtak felborítani.
Végül Károllyt és anyját nem tudták együtt tartani. Gyöngyi csak később, amikor a kicsi egy éves lett, értette meg, mi hiányzott Károlytól: bár naponta dolgozott, nem segített a kis Kincsen, akár csak egy mosollyal.
Ezt még csak a szüle anyja, Éva Mária, szúnyogteáként rakta fel: mesélt arról, hogyan viszi a két gyereket egyszerre munka és otthon között, miközben a modern háztartási gépekkel, mint a Mosógép és a Mikrohullámú sütő, küzd. Nem számolt be arról, hogy Gyöngyi gyermekei születés után néhány héttel bölcsődebe kerültek, ahol gondozó személyzet vigyázott rájuk, és a napközben szülőként csak reggelit és mosást vehettek fel a feladatokra.
Budapesten már nem volt bölcsőde, így hároméves korig a szülőknek egyedül kellett megoldaniuk a helyzetet, 24 órát a héten. Egyeseknek segítettek a házastársaik, másoknak az anyák, de Ilona már egy másik városban élt, még nem nyugdíjba vonult, így Gyöngyinél egyedül maradt a nehézség.
Mindez addig történt, amíg egy nap, miközben Gyöngyi zuhanyzott, nem hallotta a tűzriasztó sírós hangját. Kétszer már hamis riasztás volt az évben, de most valóban füst szivárgott a lépcsőházból, a bejárati ajtó nyitva állt, és a füstben Károly már nincs.
Gyöngyi villámgyorsan felkapta Kincset, becsomagolta takaróba, és a tetőtől a szomszédos lépcsőházba szaladt. Kint a kóborzónak tűnő Károlyt látta, aki remegő kezeiben újdonsült játék számítógépet szorongatott, körülötte professzionális videokamera, tablet és telefon.
Á, te meg gondolta, csak ha nem lenne a kis Kincs a karjában, talán elbaltotta volna a szarvasmarhát.
Aztán egy olyan dörzsölés után, ami még a kikötői rakodókra is emlékeztethet, Gyöngyi meglátta, hogyan Károly a saját kedvenc gépe mellett ment ki a szobából, ahelyett, hogy bocsánatot kérne vagy magyarázatot adna. Elnézést, csak a reflexeim működtek, mondta, miközben a számítógépét akarta megmenteni, de a kicsi nem tudott menteni semmit, csak a szívét.
Gyöngyi hamarosan elvált Károllytól, és a szülei hat hónapig próbálták újrakatni őket, de csak annyit tettek, hogy újra megpróbálták összerakni a családot. Anyja visszavette őt és a kis Kincset.
Anyám, igazad volt, nem kellett volna Károlyval bajlódni. Amikor rájöttél, mennyire képes elhagyni a családot, csak akkor értettem meg.
Lányom, emlékszel, amikor a lépcsőnél találkoztunk, és a szomszéd terrier Archi ugatott ránk? szólt Éva Mária. Ő mindig mindenre ugat, a gazdija, Tóth Bálint, nem engedi le a pórázt, de jó kutya, csak megijed.
Igen, ez a kutya felriadt, Károly pedig azonnal elszaladt. Nem védett meg sem téged, sem a kicsit. És már akkor is tudtam, hogy nem képes egy szerető férfi és apa lenni.
Gyöngyi már nem csupán gondolkodna a férfiak és apák jó dolgairól, most már csak csendben maradt. Rájött, hogy a házban csak egy apa vagy férj jelenléte nem mindig hoz boldogságot. Néha könnyebb egyedül nevelni a gyermeket, mint együtt élni valakivel csak a látszat kedvéért.
Ez mostantól nem lesz az ő útja. Ha Kincse egyszer kérdezni fogja, miért nőtt fel apa nélkül, Gyöngyi elmeséli, hogy egy vészhelyzetben a férj a laptopja, a telefonja és a videokamerája után ment, nem a lány vagy a baba után. Vajon a technika egyszer még az öregkorban is megmenti majd a szülőt, vagy újra a család küszöbén kér segítséget?
Kincse valószínűleg sosem fogja megbocsátani ezt, és Gyöngyi sem fogja.
