Anya, mi lenne, ha a nagyi eltűnne? Mindenkinek jobb lenne mondta kihívóan Marika.
Anya, meddig tart ez még? Most egész életedben emlékeztetni fogsz? sértődötten válaszolta a tizenöt éves Marika.
Nem egész életedben, csak amíg velünk él. Ha kimegy az utcára, eltéved, és…
És meghal egy pad alatt, mi meg bűntudattal élünk… Anya, mi lenne, ha…? kérdezte ismét kihívóan Marika.
Mi lenne? nem értette az anyja.
Ha eltűnne. Magad mondtad, hogy elegéd van belőle.
Hogy mondhatsz ilyet? Ő az anyósom, nem vér szerinti, de neked ő a nagymamád!
Nagymama? Marika összehúzta a szemét, ahogy mindig tette, ha dühbe jött. És hol volt, amikor a fiacska otthagyott minket? Amikor nem akart velem lenni? A saját unokájával? Nem sajnált téged, amikor minden munkát elvállaltál, hogy egy kis plusz pénzt keress… Ő vádolt téged, hogy a férjed elment…
Azonnal hagyd abba! tört ki az anyja. Hiába meséltem el mindezt neked. Sóhajtott. Rosszul neveltelek, ha nincs benned szánalom a másik iránt, a saját családod iránt. Félek. Ha megöregszem, te is így fogsz velem bánni? Mi van veled? Mindig kedves kislány voltál. Nem tudtál elmenni egy elhagyott kiskutya vagy macska mellett, mindig hazahoztad. De a nagyi nem kiskutya… Az anyja fáradtan rázta a fejét. Ő már így is büntetve van. Az apád nemcsak minket, hanem őt is otthagyta.
Anya, menj dolgozni, elkésel. Megígérem, hogy bezárom az ajtót. Marika bűntudatosan nézett az anyjára.
Jó, mert csak összeveszünk… de az anyja nem mozdult.
Anya, bocsáss meg, de fáj rád nézni. Csont és bőr. Még csak negyven éves vagy, de görnyedten jársz, alig veszed a lábad. Mindig fáradt vagy. Miért nézel így rám? Ki mondja meg neked az igazat, ha nem a saját lányod? Marika észre sem vette, hogy újra felemeli a hangját.
Köszönöm. Figyelj rá, hogy ne kapcsolja be a gázt vagy hagyja nyitva a csapot.
Na látod, ezért mondom, hogy úgy vagyunk vele, mintha bilincsben lennénk. Semmi élet. Anya, adjuk be az idősek otthonába. Ott folyamatosan felügyelik. Ő meg úgyse ért már semmit…
Megint kezded? vágott közbe az anyja.
Mindenkinek jobb lenne, főleg neki folytatta Marika, figyelmen kívül hagyva anyja egyre növekvő ingerültségét.
Nem akarlak hallani többet. Nem viszem be sehová. Mennyi ideje van hátra? Legyen itthon…
Ő még tovább él, mint mi. Menj dolgozni. Nem megyek el, bezárom az ajtót, megígérem mondta haragosan Marika.
Bocsi. Rád zúdítottam mindezt… Mindenki szórakozik, te meg a nagyiért aggódsz.
A beszélgetésüket nem hallotta a nagyi, aki a nyitott ajtón keresztül mindent meghallott, de valószínűleg nem értette, és perceken belül el is felejtette.
Az anyja elment dolgozni, Marika pedig belépett a nagyi szobájába, ami régen az övé volt.
Nagyi, kérsz valamit? kérdezte.
A nagyi tekintetéből semmi vágy nem sugárzott.
Gyere, adok egy cukorkát segített felállni a nagymamának, majd a konyhába vezette.
Te ki vagy? a nagyi üres tekintettel meredt Marikára.
Igyál egy kis teát sóhajtott Marika, és letett egy cukorkát a nagyi elé.
A nagyi szívesen evett édességet. Anyukájával elrejtették tőle a cukorkákat, csak egyet adtak neki teához. Marika nézte, ahogy a nagyi kibontja a csokoládét. A ritkás ősz haj alatt átvilágított a halvány fejbőr. Marika elfordult.
Régen a nagyi festette és fésülte a haját, pompás frizurát formázott belőle. Élénk rúzzsal kente az ajkát, íves szemöldököt rajzolt. Marika emlékezett az édeskés parfüm illatára. A férfiak mindig odafigyeltek a nagymamára, amíg el nem veszítette az eszét.
Marika nem tudta eldönteni, mit érez iránta: szánalmat, együttérzést vagy ellenszenvet? Egy gyors csengés az ajtón elterelte a gondolatait.
Biztos anyu elfelejtett valamit ment kinyitni.
De az ajtóban Sándor állt, a legjobb barátja. Az anyja nem szerette őket, ezért csak akkor jött, amikor nem volt otthon.
Szia. Miért vagy itt ilyen korán? Anyu most ment el suttogta Marika.
Tudom. Észre sem vett.
Évi! hallatszott a konyhából a nagyi hangja.
Ki az az Évi? kérdezte Sándor.
Így hívja anyut, és a lányának hiszi. Most visszaviszem a szobájába. Menj a fürdőszobába és maradj csendben. Ma világosabb pillanata van. Marika a fürdőszoba felé tolakodta Sándort.
Nincs itt senki. Belépett a konyhába, és meglátta az üres csészét és a csomagolópapírt az asztalon.
Kérek még teát mondta a nagyi.
De… Marika belátta, hogy hiába magyaráz.
A nagyi gyorsan elfelejtett mindent, főleg a friss emlékeket. De a régi dolgokat jól emlékezett. Gyakran keverte össze a dolgokat, nem ismerte fel őket. De néha voltak világos percei, bár ritkán és röviden.
Marika nem tudta megállapítani, most a nagyi csak egy újabb cukorkáért csinálja-e, vagy tényleg elfelejtette, hogy már ivott teát. Felsóhajtott, újra telt csészét tett elé, és még egy cukorkát az asztalra.
A nagyi nehezen bontotta ki a csomagolást. Amikor a tea elfogyott, Marika visszavezette a szobájába, és lefektette.
Most aludj mondta, és becsukta az ajtót.
Sándor már a fürdőszobából kandikált.
Kijöhetek?
Igen. Gyere a konyhá
