Anyuka, elég mulattunk a nyaralónkon, most pedig visszavágtok! zárta ki a meny a anyóst a telkükről.
Zsófia még mindig nem hitte el, ami történt. Végre megvolt a saját nyaralójuk! Tíz éven át álmodoztak róla, de az élet mindig keresztbe tett: a hitel, a gyerekek iskoláztatása, a gazdasági válság Most azonban ránéztek a megtakarításukra és eldöntötték: most vagy soha.
Férje, Béla, egy biztosítónál dolgozott, semmi különös, Zsófia pedig gyermekmasszőrként kereste kenyerét. Jól keresett, de egy nyaraló még így is messze volt. A sors azonban úgy hozta, hogy alig néhány hónap leforgása alatt elhunyt mindkét nagymamájuk, mindkettő egy-egy vidéki lakást hagyott rájuk hagyatékul.
Hosszas egyeztetés után eladták mindkét ingatlant, összerakták a pénzt, és megvalósították álmukat: megvették a földterületet.
Az ajánlatot gyorsan megtalálták. Télen kevesen akarják eladni a nyaralóikat, mindenki a nyári szezonra vár. De Béla makacsul ragaszkodott a tervhez.
Később majd meggondoljuk magunkat, millió kifogást találunk, és így maradunk nyaraló nélkül morgott.
Zsófia egyetértett. Minden tökéletesen alakult!
A telek tökéletes volt: villany, gáz, minden kommunikáció már ki volt építve. Már csak egy kis házat kellett felhúzni, legalább nyaralás céljából.
Megállapodtak, hogy amint beköszönt a meleg idő, Béla szabadságot vesz ki, és barátjával, Istvánnal, nekilátnak az építkezésnek.
Jól együttműködve dolgoztak, szünet nélkül. Egy hónap múlva az ifjú pár házavatót ünnepelt.
Persze, aludni még alig volt hol földre tették a felfújható matracokat, a városból hoztak meleg pokrócokat. De a lényeg megvolt: tűzhely és vízvezeték. A többit majd később befejezik.
Nos, Béla, gratulálok! koccintott István.
A férfiak kiürítették a poharakat, fogtak egy-egy szelet sertéssültet, bőségesen meghintették hagymával és ketchuppal, majd nekiláttak a falatozásnak.
Ki gondolta volna, hogy ilyen gyorsan sikerül! csodálkozott Zsófia. Még a karácsonyi asztalnál sem álmodtam saját nyaralóról, és most itt van! mutatott a házra.
Bár már leszállt az alkony, a társaság nem sietett be, hanem továbbra is az udvaron tartották piknijket.
Halló, fiam, hogy vagytok? puha hangon kérdezte Ilona néni.
Ha ilyen kedves a telefonban, biztosan valami készül.
Anyu, minden csodálatos! lelkesen kezdte Béla.
Tudom. Az unokáktól hallottam, vettetek egy nyaralót?
Így van! Nem csak nyaralót, hanem egy vidéki kastélyt! dicsekedett Béla.
Ó, te csak úgy beszélsz! nevetett túlzottan az anyós, de a hangja hirtelen komolyra váltott. Na, mindegy, gratulálok
Anyu, és veled mi újság? kérdezte Béla.
Ó, mi lehet újság az én koromban Az orvosok azt mondják, nyugalom kell, semmi stressz. Talán akkor regenerálódik a szervezetem De hol találni ilyen helyet? A gyógyhelyek drágák, nekem nem telik rá fejezte be titokzatosan.
Anyu, gyere el hozzánk! lelkesen javasolta a fia.
Ó, fiam, mintha nektek nem lenne más dolgotok! Zsófi is biztosan ellene lenne kezdte Ilona néni.
Anyu, hagyd abba. Gyere, és kész!
Jól van, fiacskám, eljövök, ha ennyire ragaszkodsz. Megsütöm a kedvenc Napoleonedet.
Amikor Béla közölte Zsófiával, hogy anyja hamarosan megérkezik, a nő nem lelkesedett túlzottan.
Tehát most, hogy megvan a nyaralónk, hirtelen az orvosok természetben való pihenést javasolnak neki? gúnyosan kérdezte Zsófia.
Igen válaszolta egyszerűen Béla.
Egyáltalán nem furcsa, ugye?
Nem, neki magas a vérnyomása.
Bélám, nem érted. Nem az egészsége miatt jön, hanem hogy megnézze az új nyaralót!
Hagyd abba. Megnézi, egy hetet vendégeskedik, majd hazamegy.
Elfelejtetted, mi történt a legutóbbi látogatásánál?
Béla valóban elfelejtette, de Zsófia emlékezett. Ilona néni akkor mindent megtett, hogy tönkretegye a házasságukat: pletykákat terjesztett, megpróbált összeveszteni őket, utalgatott arra, hogy a fiúk nem az ő vérük. Az apró bosszúságok sem maradtak el: vagy túlsózta a levest, vagy szódabikarbónát tett a porcukor helyére. Zsófia akkor nem bírta tovább, és az első vonattal hazaküldte.
Most sem kételkedett benne, hogy Ilona néni ismét örömet fog szerezni nekik. De Bélát az anyja ellen hangolni nem akarta. Talán most szerencséjük lesz?
Ó, milyen szép itt, gyerekek! Egy igazi paradicsom! A levegő, a fák, ez a bájos ház dicsérte Ilona néni a teleket. Ezt biztosan Zsófi találta ki! Ő a mi okos kisasszonyunk! Kapaszkodj bele, Béla, ilyen feleséget még keresni kell!
Ez most valami új, Ilona néni, miért ilyen megváltozott? csodálkozott Zsófia.
Te mindig is a kedvencem voltál. A fiú persze tökfilkó, de a menyem arany. Volt néhány nehézség, de túlléptünk rajtuk. Aki a múltat piszkálja
Tehát én tökfilkó vagyok? nevetett Béla.
Igen, de a szeretettem mosolygott Ilona néni. Amúgy, mit eszünk ma?
Itt minden nap sültsülte van! válaszolta mosolyogva Zsófia. Remélem, nem baj? Egyszerűen nem tudunk betelni a friss levegőn történő főzéssel.
Szívesen eszek egyet. Utol
