Az anyósom úgy döntött, hogy beköltözik a lakásomba, a sajátját pedig a lányának adja.
A férjem egy tágas, zajos, magyar nagycsaládban nőtt fel. Az anyósom addig szült, amíg végre meg nem született a hőn áhított lánya. Furcsa stratégia, de kinek jut eszébe ezt megkérdőjelezni az álmok ködös világában?
Amikor férjhez mentem, úgy hittem, ölembe hullott a szerencse. István felelősségteljes, bátor, szilárd jellemű férfinek tűnt aki ismeri a családi összetartást, de eszébe se jutott volna elszakadni az anyjától és a kishúgától. Az anyósom sosem törődött igazán a fiaival, de a lánya mindenek felett állt.
Amália tízéves volt, mikor először találkoztunk. Kezdetben nem zavart, de öt év után már belekúszott a mindennapjainkba. Az iskolában csak lézengett, mindenféle vándorfiúkkal barátkozott, és a férjem nyakába hullott minden teher. Az én sógornőm éjjel kettőkor is képes volt hívni segítségért.
Reméltem, hogy Amália majd felnő, férjhez megy, és minden kisimul. Hát nem! Mikor meghozta az elhatározást, hogy férjhez megy, az anyósom azonnal kötelezte a fiúkat, hogy dobjanak össze a lakodalomra, mert neki egy garasa sem volt. Az Amália férje szegényes bérből élt, ezért a friss házasok kénytelenek voltak anyósnál lakni.
Kisgyerek, még egy kisgyerek Az anyósom felfogta, hogy már nem bírja ezt tovább, és ekkor ravasz ötlete támadt: hozzánk költözik, a lakását pedig a lányának adja. De mi ebben az igazság? Hiszen én vettem meg a lakást a saját forintjaimon, a férjem nem tett hozzá egy fillért sem! Mégis ő is elégedett, azt hajtogatja anyukám majd segít neked.
Két szobás lakásunk van, de nem akarom feláldozni a kényelmem, nem szeretnék senkivel megosztani a teret. Az anyósom szentül hiszi, hogy kötelességünk őt befogadni, hiszen az én férjem, István, a legidősebb fiú, akinek a szülő iránti gondoskodása kötelességből fakad, akár egy örökös, örvénylő Duna-áramlatban.
Szeretem a férjemet, elválni nem fogok. De hogyan mondjam el neki, hogy anyjával együtt lakni egy lidérces, soha véget nem érő rémálom? Talán valaki megvilágítja nekem az utat ebben a furcsa, szürke, hullámzó álomvilágban?
