Anyósom alig várta, hogy a nagypapa végre eltávozzon – reménykedett benne, hogy megkapja a lakást.

Tíz évig gondoskodtam a férjem nagyapjáról. Akkoriban a gyerekeimmel és a nagyapóval együtt bérelt lakásban éltünk Budapesten. A férjem húga, Emike, a nagyapja lakásában lakott. Senkinek sem kellett az öreg se az anyósomnak, se az unokáknak. Az én életem sem alakult leányálomként: egyetemre sosem jártam, korán teherbe estem, és nem építettem fel karriert.
Minden napom ugyanolyan volt: egyszerre gondoskodtam az öregről és neveltem a gyerekeket.
A férjem nem bírta a folytonos feszültséget otthon, gyakran eltűnt napokra. Más nőket nem érdekelt, hiszen gyerekei voltak és albérletben élt, ezért mindig visszajött hozzám.
Megbocsátottam neki, bár már nem szerettem. Csak azért, hogy adjon pénzt a gyerekekre és a nagyapóra. Emike alig látogatott meg minket és akkor is csak azért, hogy a nagyapótól pénzt kunyeráljon vagy panaszkodjon, mennyire rossz sorban van. Pedig szerintem nem éltek olyan rosszul: ők nem fizettek albérletet, sőt, még külföldi nyaralásra is tellett nekik.
Öt éve a nagyapó nekem írta végrendeletbe a lakását:
Kedvesebb lettél nekem, mint az egész családom együttvéve. Az unokám nem érdemli meg, úgyis odaadná a lakást az anyjának vagy a húgának. Lakjanak benne a te gyerekeid, az én dédunokáim. Ez lesz a munkád jutalma. Hogy senki ne mondja majd, hogy miattam volt nehéz az életetek.
De erről még egyik családtag sem tudott. Amikor az öreg állapota rosszabbodott, a lánya és Emike is hirtelen fontosnak találták őt látogatni. Nyilván tudták, hogy baj lesz, és hirtelen aggódtak érte. Na de a nagyapó se volt bolond, pontosan tudta, miért teszik.
Amikor meghalt, a hagyatékot gyorsan elosztották. Az anyósom és Emike rávették a férjem, hogy mondjon le a lakásról, mivel ott lakott a húga. Ő belement, de még senki sem tudott a végrendeletről.
Másnap a férjem összepakolt, és közölte velem, hogy van már másik nője, csak addig lakott velem, amíg gondoznom kellett a nagyapót. Elköltözött, és én úgy éreztem, mintha egy óriási teher zuhant volna le a lelkemről. Amikor a rokonok megtudták a végrendelet tartalmát, igazi háborút indítottak fenyegetésekkel.
Hallgass ide! Soha nem fogod megkapni a lakást! Nem tudom, hogy gondoskodtál a nagyapóról, hogy vetted rá, hogy rád hagyja a lakást, de soha nem lesz a tiéd! Igazi csaló vagy, és bizonyítani is fogjuk a bíróságon!
Tudjátok, mire jöttem rá? Most már mindnyájatokat elutasíthatok. Úgyhogy: mindenki menjen a dolgára!
Nem fájtak a szavaik. Biztos vagyok benne, hogy most már normális életem lesz. Találtam munkát, a gyerekeimmel mindannyiunknak saját lakása van és ami a legfontosabb, végre semmi közöm sincs többé ehhez a családhoz.
Te mit tettél volna a helyemben?