Május 12., Csütörtök
Ma reggel a kertben álltam, mikor a szomszédasszony, Tóthné, a kerítés mögül halkan sugdolózni kezdett.
— Tessék, mit mondasz, Kisné?! — szólt közbe élesen Nagy Sára, a menyem anyja. — Hogy merészelsz ilyeneket terjeszteni a menyemről?
— Én csak megjegyeztem, hogy a te Juliskád olyan furán viselkedik mostanában — válaszolta ártatlanul Tóthné, miközben igazította a szemüvegét. — Lehet, hogy fáradt, vagy talán…
— Vagy talán mi? — lépett közelebb Nagy Sára. — Fejezd be, amit elkezdtél!
— Nem tudom… — Tóthné még halkabbra fogta a hangját, de úgy, hogy a mellette levő udvaron is hallható volt. — Mi van, ha esetleg… gyerek útján jár? És titkolja? Hiszen már három éve házasok, és még mindig nincs babájuk…
Juliska megállt a kapu előtt, szorongatva a kenyeret a zacsiban. Éppen hazafelé tartott a boltból, amikor véletlenül meghallotta ezt a beszélgetést. A szíve úgy vert, mintha mindenki hallaná.
— Hagyd már ezt a butaságot! — intett le Nagy Sára. — Fiatalok még, karriert építenek. Juliska a bankban dolgozik, felelős pozícióban. Most nem a gyerekre van szükség.
— Persze, karrier… — húzta el a száját Tóthné. — De reggelente látom, ahogy elmegy dolgozni. Sápadt, karikás a szeme. És most sokszor jár boltba, korábban nem volt így. Tegnap pedig láttam, amint a gyógyszertár előtt állt, nézegette az ablakban a terhességi teszteket…
Juliska hideg futott végig a hátán. Valóban ott volt tegnap, de végül nem mert vásárolni. Két hete retteg a gondolattól, hogy minden megváltozhat.
— Hallod, Tóthné — mondta élesen Nagy Sára —, mit akarsz ezzel mondani? Nyíltan beszélj!
— Semmi különöset — sietett válaszolni a szomszédasszony. — Csak úgy érzem, valami baj van. Talán a munkahelyén? Vagy… — ismét halkan folytatta —, a férjével nincs minden rendben?
— A fiammal minden tökéletes! — szikrázott Nagy Sára. — Szeretik egymást, azt mindenki látja!
— Látja, látja… — dünnyögte Tóthné. — De te vetted észre, hogy Pisti mostanában később jár haza? És úgy öltözködik, mintha fontos találkozóra készülne…
Juliska összeszorította a kezét. Igen, Pisti később érkezett, de egy nagy projekt miatt. Az új inget és a parfümöt is ő vette neki.
— Tóthné — mondta lassan Nagy Sára —, kérlek, ne terjessz pletykákat a családomról. Ha valami konkrétat tudsz, mondd ki. Ha csak találgatás, tartsd magadban.
— Jaj, ne legyél már ilyen! — sértődött meg a szomszédasszony. — Csak aggódom a lányért! Talán segítségre van szüksége?
— Ha kell segítség, kérni fog — fejezte be Nagy Sára.
Juliska percek múlva lépett be a házba. Nagy Sára a konyhában várt.
— Juliska, miért vagy ilyen sápadt? — kérdezte.
— A boltból jöttem… — mutatott a zsákra. — Beszélni szeretnék önnel.
Leültek a konyhaasztalhoz. Nagy Sára türelmesen várt.
— Hallottam, amit Tóthné mondott… — kezdte Juliska.
— És van valami igazság abban, amit terjeszt? — kérdezte Nagy Sára.
— Ha terhes lennék, ön lenne az első, akinek elmondanám. Pistivel pedig semmi probléma nincs. Csak… a munkahelyemen nehéz most. Leépítések vannak, és félek, hogy kirúgnak. A lakásra gyűjtünk…
— Miért nem mondtad el előbb? — kérdezte szelíden Nagy Sára.
— Nem akartalak aggódni. Azt hittem, megoldom.
Nagy Sára átölelte.
— Édesem, mi család vagyunk. Pisti tud erről?
— Igen. Azt mondja, találunk megoldást. De látom, hogy ő is ideges.
Ekkor belépett Pisti.
— Anyu, Julcsi, itthon vagyok! — kiáltotta.
— A konyhában vagyunk! — válaszolta Nagy Sára.
Pisti megcsókolta Juliskát, majd megölelte az anyját.
— Miért vagytok ilyen komolyak?
— Csak lánybeszélgetés — mosolygott Nagy Sára.
Este, az ágyban Pisti megkérdezte:
— Julcsi, mi volt az a lánybeszélgetés?
— Csak… észrevetted, hogy a szomszédok furán néznek ránk?
— Nem igazán. Miért?
— Semmi, csak úgy tűnt.
— Ne foglalkozz velük! — ölelte át Pisti.
Másnap Juliska munkába menet látta, amint Tóthné és a többi szomszéd összebújva suttog. Aznap este Nagy Sára sétára hívta.
— Ma is meglátta Tóthné, hogy milyen vagy — mondta. — Azt hiszem, beszélnünk kell a körzetivel.
— Ne tedd! — tiltakozott Juliska. — Csak rosszabb lesz.
— Talán rendezzünk egy családi összejövetelt? — javasolta Nagy Sára. — Legyen egy nagy buli, és mindenki láthatja, milyen boldog a családunk.
Juliska egyetértett.
A buli tökéletes volt. Mindenki látta, hogy Juliska és Pisti szeretik egymást, és Nagy Sára is támogatta őket. Tóthné nem talált pletykaanyagot.
Pár nap múlva már másról beszéltek a szomszédok.
A mai nap megtanított nekem egy fontos leckét: a pletykások mindig találnak valamit, amiről beszélhetnek. De ha a családban erős a szeretet és a bizalom, semmi sem tud tönkretenni bennünket. És végül rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen jó anyósom van.
