Anyám súlyosan beteg, és mégsem érzek semmit iránta. Megérdemelte.
A lépcsőházban lakott egy idősebb hölgy, akit Erzsinek hívtak. Mindig kedves szomszéd volt, mindig készen állt, hogy segítsen, akár szóval, akár tettel. Amikor anyám megbetegedett, Erzsi gyakran átjött hozzánk, vigyázott rá, amíg dolgoztam vagy a gyerekkel voltam. Ápolta, segített a házimunkában, és az ő törődése miatt anyám lassan felépült.
Aztán egy idő után Erzsi is súlyosan megbetegedett. Az állapota még rosszabb volt, kórházba szállították. Mindig azt hittem, hogy egyedül van, hogy nincs családja. De kiderült, hogy van egy nagy családja: fia, aki egy nagy cégnél jó pozícióban dolgozik, lánya, sikeres vállalkozó, és még unokái is. Mindannyian jómódban élnek, de az egész idő alatt, amíg szomszédok voltunk, soha nem láttam, hogy bárki is meglátogatta volna.
Amikor Erzsi kórházba került, a lánya egyszer csak felbukkant, hogy összeszedje a szükséges holmiját. A lépcsőházban futottam össze vele, és felajánlottam a segítségemet – hiszen már tapasztaltam, milyen egy beteg emberről gondoskodni. De a válasza megdöbbentett:
“Engem ez nem érdekel. Csak azt hoztam, amit az orvos kért. Ennyi elég. Mondhatja, hogy szerencséje van, hogy egyáltalán eljöttem.”
Megdermedtem a hidegségtől. Hogy lehet így viselkedni a saját anyjával? Elhozni a cuccokat és otthagyni őt, egy kis együttérzés nélkül?
Munka után minden nap meglátogattam Erzsit a kórházban, meséltem neki a hírekről, próbáltam felvidítani. Aztán hazamentem, és nem tudtam nem a lányára gondolni – arra a ridegségre, amit tanúsított.
Anyám, amikor meghallotta, csak ennyit mondott:
“Nem tudhatod, milyen volt a kapcsolatuk. Talán nem ok nélkül fordultak el tőle a gyerekei.”
“De azért az az anyja! Akármi is történt.”
“Ha mindenki úgy gondolkodna, mint te, sokkal szebb világ lenne.”
Ezek a szavak elgondolkodtattak. Valóban – sosem tudhatjuk, mi zajlott egy családon belül, milyen sérelmek, fájdalmak rejtőznek a falak mögött. De még így is nehéz elfogadnom, hogy valaki így forduljon el attól, aki az életet adta neki.
Ma tanultam valamit: a család nem mindig vér, néha csak szomszédokból áll.
