**Naplóbejegyzés**
„Anyu, ha belepofázol, elmegyek. Örökre.”
Zsófi születésnapján korán kelt, megfőzte a zöldségeket a salátákhoz, bepácolta a húst, megtisztította a krumplit, majd elment a fodrászhoz. Visszaérve azonnal nekilátott a főzésnek.
– Boldog születésnapot, anyukám! Olyan gyönyörű vagy. A lakcímkártyádban biztosan tévedés van, valójában tíz évvel fiatalabb vagy – mondta Gergő, aki még alig ébredt, boxerben odalépett anyjához, és megcsókolta az arcát.
– Rendbejössz végre és segítesz? Attól félek, egyedül nem érem be az időt – válaszolta Zsófi.
– Oké, mindjárt. – Gergő félúton megállt a fürdőszoba felé. – Nem hívjuk meg Marit? Neki jobban menne.
– Jó ötlet. Hívd fel, jöjjön át segíteni – egyezett bele Zsófi.
Mikor Gergő, már rendbe szedve, borotválva és after shave illatban belépett a konyhába, Mari szeletelte a zöldségeket, anyja pedig törölgette a pezsgőspoharakat.
– Milyen jól összehozzátok – Gergő odalépett Marihoz, és elcsent egy szelet uborkát a vágódeszkáról.
A lány az ajkát nyújtotta felé, de Gergő nem vette át a csókot, inkább hátrált egy lépést. Zsófi észrevette. „Biztos zavarban van” – gondolta magában.
– Gergő, hozd be a nagy asztalt a szobából és teríts rá! A tetején van a szekrényben – kérte Zsófi, hogy eloszlassa a feszengést.
– Parancsolj! – Gergő egyenesen, mint a katonák állt fel, majd bölintott. Egy fürt nedves haja lógott a homlokára. Megrántotta a fejét, hogy eltűnjön.
– Felnőtt ember, de úgy viselkedik, mint egy gyerek – mosolyodott el Zsófi.
– Anya, hányan jönnek? – kiáltotta Gergő a szobából.
– Velünk együtt kilencen – gondolkodott egyet Zsófi.
Egyedül nevelte a fiát, és mégis gyönyörű felnőtt lett belőle. Zsófi mindig is nagy, szerető családot álmodott. Az apja korán meghalt, a férje pedig elhagyta, amikor Gergő három éves volt. Saját magának soha nem sikerült párkapcsolatra lelnie. De majd a fiú megnősül, lesz végre család. Csak miért húzza Gergő? Huszonhat éves, ideje lenne. És Mari is tetszik neki, igazán rendes, csendes lány, jó családból. Ha Isten úgy akarja, majd összeházasodnak, jönnek az unokák… Zsófi elmosolyodott a gondolatain.
A hús a sütőben már majdnem kész. Ideje főzni a krumplit.
– Mari, ne felejtsd el felszeletelni a kenyeret… – A mondatot megszakította a csengő.
Zsófi végignézett az ünnepi asztalon, a folyosó tükrében megnézte magát, rendben van-e a frizurája, levetette a kötényt, és kinyitotta az ajtót.
Fokozatosan érkeztek a vendégek. A kis asztalon, amit az ablakhoz toltak, már állt néhány rózsa, édes illatuk terjengve. Mellette ajándékok, szalagos dobozok.
Gergő ismerte az összes vendéget: anyja gyerekkori barátnője a férjével, a könyvelőség vezetője, ahol Zsófi dolgozik – egyedül, mert nincs párja –, és még egy kolléganője a férjével. A vendégek csoportosultak az asztal körül, élénken beszélgetve, közben nyálukat nyeldeGergő azonban tisztában volt vele, hogy ez a nyugodt élet látszata alatt mindenki hordoz valami titkot, és egyszer majd neki is szembe kell néznie a múlt árnyékaival.
