Anyám, apámnak is igaza volt, amikor azt mondta, hogy valami nincs rendben a fejedben! Most már én is látom, hogy te kicsit megőrültél. Nem próbáltál már orvoshoz menni?
Réka Farkas meglepődve nézett a fiára. Ádám mindig nehéz csöppség volt, de ilyen szavakat a saját anyjának tényleg nem lehet közvetlenül a szemébe szó szerint kiadni
Réka nem is gondolta volna, hogy ötvenmás év házasság után el kell váljon a férjétől. Ám ő maga indította a válást.
Mert egyszer csak rájött, hogy egyáltalán nem ismeri a férjét. Hát nem lehet egy ember minden rezdülését több évtized alatt megismerni? De a sors közbeszólt, és Gábor egy igazi hidegvérű fickóvá vált.
Amikor Réka egy vékony kiskutyát talált az utcán olyan soványt, hogy szinte minden bordát és csontot fel lehetett volna számolni a férje azonnal felrobbant.
Böbe, már nincs mit csinálnod, vagy mi? kiáltotta a nappaliban. Miért hoztad ide ezt a szegényet?
Gábor, te mit beszélsz szipogta Réka. Nézd csak meg, ő olyan, mint egy csontváz. Bőr és csont, semmi más. Hogy lehet mellette elmenni?
Mindenki áthalad, te meg nem? Anyákért vagy valami? Te vagy a legkomolyabb nálunk, nem?
Aznap Réka órákig sírt. Nem csak azért, hogy a kiskutya alig tudott a lábára állni, hanem azért is, mert Gábor teljesen más fényben mutatkozott meg.
Igaz, sosem volt a tökéletes, de Réka igyekezett szeme elől nézni a hibáit. Ő maga hitte, hogy a tökéletes emberek csak mesékben léteznek.
De azt a napot Gábor átlépte a határt, amit nem szabadott átlépnie. Hogy lehet ilyen? rogyott Rékától. Nem lehet csak úgy embernek lenni? Hogyan lehet elhaladni egy kiskutya mellett anélkül, hogy megpróbálnád segíteni?
A felvillantott vihar természetesen nem maradt néma. Gábor minden mozdulatával azt sugallta, hogy a szegény, ahogy a kutyát nevezte, a szárnyainak feszülése.
Mikor szabadulsz meg tőle? Mennyi ideig kell még ezt a rosszállatot tolerálnod otthon?
Rosszállatnak nevezte a kutyát, mert sovány volt, és állandóan remegve próbált felállni, még akkor is, ha a lakás meleg volt.
Ahelyett, hogy Rékának segített volna a kiskutya lábára tenni, vagy jó gazdát talált volna neki, a férj csak a garázsba ment a haverjaival, akik szintén készítették ki magukat a házasságuk csapdájából.
Gábor későn és zsírosan jött haza, hogy újra a feleség háta mögött kifoglalja a kiskutya szegényességét.
Jól, hogy nem szereted az állatokat, azt megértem gondolta Réka a nappaliban ülve. De nem gondolod, hogy számomra is számít, mennyire nehéz nekem ez a helyzet?
Rékának nem volt könnyű. Gyakran kellett a munkából kifújnia, hogy elvigye a kutyát az állatorvoshoz, vagy sétáltassa az utcán. Szinte félt őt egyedül hagyni a férjével szemben a lakásban.
Ötvenmás év után már nem ismerte fel Gábort. Most már csak annyit várhatott tőle, hogy a palackra meredjen.
Egy nap, miközben Réka a munkahelyén volt, hirtelen rosszul érezte magát tudjátok, amikor a szívet valami láthatatlan kéz szorítja, a lelkenek macskák kapirgálnak?
Újra kifogta magát, mondván, hogy rosszullétem van. Amikor korábban hazatért, épp a garázs felé tartó úton vette el a kiskutyát. Valószínűleg egyszer és mindenkorra megszabadulni akart tőle. Réka nem tudta bocsánatba venni ezt a cselekedetet, így válóperbe bocsátkozott.
Egy kutyáért? kiabálta Gábor, karjait mással szórták. Megőrültél a nyugdíjas korodban!
Réka csak szemeit vette. Nem érezte magát öregnek, de felébredt, hogy már nem élhet együtt Gáborral.
Az egyetlen felnőtt gyermekük, Ádám, már egy másik városban, a barátnőjével élve. Valahogy ő is az apját támogatott:
Anyám, tényleg rendben vagy? Lehet, hogy egy kutya miatt kell szétszakadjon a család?
Nincs már egy sem, fiam sóhajtott Réka. Nem a kutya miatt váltok el, hanem mert az apád elveszítette az emberi arcát.
Lehet, hogy nem szereted az állatokat, de meg is bántani őket, szenvedést okozni Egy tisztességes ember ilyet sosem tesz!
Az anyja magyarázata nem győzte meg Ádámot, ezért a fiú megszakította a kapcsolatot anyjával, mondván, hogy a férj már nem ember, mert otthontól vesztette el.
A lakás, amelyben éltek, Rékát a házasságból származó tulajdonrésze érte, így Gábor nem követelhettette a vagyon felét. A szülőktől örökölt faluban egy ház állt neki, de azt már alig látogatta, s most már nem is tudta, áll-e még ott vagy már leomlott.
Gábor végül a saját útját járta. Semmi sem kényszerítette arra, hogy kegyetlen ember nélküli szörnyeteggé váljon. Réka már csak a Bödével, a kiskutyával maradt, és segített neki visszatérni a normális életbe.
Először azt tervezte, hogy jó kezekbe adja, de végül magához vette.
Ha kiválasztottalak, most már felelősséget is kell vállalnom érte mondta a szőrtelen kis állatnak.
Vau! örömmel csóválta a farokkal a Bödé. Nem akarta elhagyni Rékát.
Később, mikor Bödé már nagyobb lett, Réka szabadidejében a helyi állatmenhelybe járni kezdett, hogy segítse azokat, akiket az emberek elhagyott pont mint a saját volt férje.
Most sajnos szűkös a költségvetésünk, mondta Tímea, a menhely vezetője. Nem tudunk fizetni a dolgozók fizetését.
Ha még némi aprót tudok is szerezni, az már nagy segítség, válaszolta Réka. Nem a pénzért jövök, hanem a gondolatért.
Néhányszor a héten Réka Bödével együtt látogatta a menhelyet, ahol megismerkedett egy másik kutyával, akit a személyzet Burgónak nevezett. Nem véletlenül, hiszen gyakran morcos volt, amikor fel akarták emelni s sétáltatni.
Réka már többször is látta Burgót, s most már igazán szomorúbbá vált a szeme. Ha korábban csak egy öreg kutyát látott, most egy, a reményt elvesztett szemekkel néző állatot látott hasonlóan Bödééhez.
Burgóval a ketrecben ült, megsimogatta, átölelte, és rájött, hogy valami apró fénycsipet még él benne. Aztán több időt kezdett vele tölteni, és megtudta, hogy a története egy szívszaggató árulás.
Körülbelül három éve vettük fel, amikor szabadon bolyongott az utcákon. Kereste a gazdáját, de
Az emberek azt mesélték, hogy a gazdája egyszer egy lámpaoszlophoz kötélt, aztán elhagyta. Gondolták, visszatér, de soha nem tért vissza.
Ezután elengedte, és azóta a városban vándorolt, keresve azt a férfit, aki egyszer a tulajdonosa volt. Így lett ilyen szomorú.
Nem akarták felvenni? kérdezte Réka.
Nem, de mivel egy ketrec szabadult, felvettük, gondoltuk, elhelyezzük. Egy férfi egyszer felvette, de egy hónap múlva újra felbukkant az utcán. Amikor felhívtuk, azt mondta, hogy normális kutyát akar nem egy zöldséget.
Három év telt el, és senki sem akarta, mondta a nő a menhelyen. A régi kutyákkal mindig így van.
Réka elhatározta, hogy saját kezűleg keresi meg Burgó új otthonát, és mindenféle oldalra feltöltötte a képeit.
Ez a fotó egy beagle? kérdezte egy érdeklődő asszony. Régóta szerettem volna egy ilyet.
Beagle, de nem tisztavérű válaszolta Réka. Nem számít, hiszen már idősebb, de még mindig csodálatos.
Csak egy szívfájdalom árulta el, de hiszem, hogy szeretettel felolvaszthatjuk a jeget a szívében mondta a nő, és végül Burgót egy új otthonba vitte.
Réka könnyeket törölve búcsúzott tőle: Sok szerencsét, legyen minden rendben!
Burgó csak szomorkásan nézett vissza, hiszen már megszokta Rékát, és most már el kellett mennie. Nagyon szomorú volt.
Réka Bödével továbbra is járta a menhelyet, amikor hirtelen egy telefon csörgett: egy nő, aki Burgót magához vette, kérdezte, hogy visszajuttathatná-e a kutyát ide.
Nincs most helyünk tűnődött Réka. Egyáltalán nincs szabad szekció.
Mit tegyek? Nem mehetek a tengerpartra gyermekekkel mondta a nő. Ígértem nekik.
Tudod mit? Vigyázok rá, amíg te nyaralsz ajánlotta Réka. Két hét? Több?
Két hét válaszolta a nő.
Remek!
Mikor a menhelyre szállították Burgót, Réka szinte fel nem ismerte. A kutya sovány, mintha csak hetente egyszer etetnék.
Mi történt vele? kérdezte Réka a gazdától. Nem etettek meg, vagy mi?
Etettem, csak nem akarta enni. Nem kényszerítettem, mert egy kutyát nem lehet kényszeríteni, hogy eszik.
Aznap, mikor a nő a tengerre ment, Réka Bödével és Burgóval az állatorvoshoz ment. Kiderült, hogy a kutyának komoly egészségügyi problémái vannak, és szükség van kezelésekre.
Réka felhívta a nőt, elmagyarázta a helyzetet, és egy kis pénzt kért a kezeléshez. De a nő azt mondta:
Nincsen pénzem! És nem is mondtad, hogy beteg lesz.
Nem is volt beteg, amikor elvitte tiltakozott Réka.
Azt akarod mondani, hogy én hoztam a bajba? Akkor inkább vedd vissza! Nem kell már nekem, és ne is hívj többé.
Réka sosem gondolta, hogy ennyi gondot fog okozni egy kutya. Most két állattal kell foglalkoznia, fizikailag és anyagilag is; jön a nyugdíjas kor is.
De mikor a szemei a kutyákra néztek, rájött, hogy már senki sem szeretné őket visszaadni.
Mennyi alkalommal dobálták el? Mennyi szenvedhet még egy ilyen szegény lény?
Amikor Burgó meglátta, hogy már nem fognak elvinni, először először ragyogó fény villant a szemében. Réka végre látta azt a kis szikrát, ami nap mint nap egyre erősebb lett, még ha a látása homályos és a lábai remegtek is a fájdalmas ízületek miatt.
Ez azt jelentette, hogy mindent jól csinált. Eleinte nehéz volt, de aztán beleélte magát, és most a legboldogabb nő volt a világon.
A válás és a távolodó fiúnak sem feltétlenül kellett volna elzárkózni. Ádám egyszer meglátogatta Rékát, hogy beszéljen apjáról, s azt kérte, hogy engedjen vissza. De mikor meglátta, hogy a lakásban két kutya van, nem tudott visszaverni:
Anyám, apámnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy valami nincs érted! Most már én is látom, hogy megőrültél. Nem mentél már orvoshoz?
Réka döbbent a fiúra. Ádám mindig nehéz gyerek volt, de ilyen szavak a szülei felé
Mi van, bébi, mit mondasz?
Ami? Itt egy kutya, mert úgy döntöttél, hogy még egy éhes állatot akarsz? Nem vagy már elég okos?
Igen, mert senki más nem tud nekik segíteni! És a te apádat sem engedném be a lakásba, még ha nincs is kutyám.
Akkor már egyedül élsz!
A fiú dörömbölte az ajtót, Réka pedig csak suttogta:
Nem vagyok egyedül, fiam. Nem vagyok. Hűséges barátaim vannak körülöttem, akik sosem hagynakÉs így Réka, Bödé és Burgó boldogan éltek együtt, miközben a város legviccesebb kutyaiskoláját vezették.
