Anyám, most a testvérem fiát akarod a lakásunkra adni? És aztán hozzám költözöl? Nem engedem!
Gondold meg még egyszer! Anyám, te meg csak a fejeddel beszélsz! Hallod magad? Ő egy pillanat alatt kiszállna belőle, nem értesz?
Réka, ne vitatkozz velem! Így döntöttem!
Eleinte Katalin magabiztosan próbálta megtartani a kontrollt, a saját szavait erősen állítva. De a szemébe könnyek csordultak, mert mélyen tudta, milyen igazságtalanul bánik a lányával.
A lényeg, hogy a fiatalabb testvér, Máté, mindig a szívéhez közeli volt. Katalin csak harmincéves korában hozta a lányát a világra, míg Mátét már jóval idősebbként szülte. Rékát fiatalon, születésekor kapta.
Ezért is bánik vele úgy, mint egy melléktermékkel: van, de jó. A nevelését főként anyja vállalta, mert Katalin ekkor megígérte, hogy befejezi az egyetemet.
Mátét már tudatosan tervezte, mikor másodszor házasodott, és anyaságot élvezett. Réka mindezt szem előtt tartotta, csak egy dolgot nem értette: miért osztja meg ennyire nyíltan a szeretetét a fiával?
Általában a szülők igyekeznek a kedvességet titokban tartani, de itt Katalin sem rejtette el, hogy Máté közelebb áll hozzá.
Majd a kérdés, hogy miért soha nem volt meleg a kapcsolat a testvérek között. Talán van is ok? Máténak már gyerekkora óta jutott a legjobb: miközben Rékának csak a meglévőkkel kellett megelégszennie, és még panaszra sem volt joga.
A pénz mindig nagyobb adagban folyt a Máté felé. Ő férfi, úgy tartotta, ez a természet rendje. A néhány évvel fiatalabb korkülönbségnek semmi jelentősége.
Emlékezz! Amikor Máté felnő, maga fog dolgozni, és eltartja a családját. Most pedig nekem kell segítenem!
Anyám, mi lesz velem?
És mi vagy? A feladatod, hogy sikeres házasságot köss, és állj a férjed mellé nyomatóan mondta a nő, miközben az asztalon elterítette a számlákat.
Réka tiltakozott: nem akar a férfihoz függni, saját személyiségként, szakmailag is fejlődni vágyik.
Mit beszélsz, szélhámos! Nem nevetsz magadnak?
Mit is mondok, ami vicces?
Hát legalább azt, hogy a családunkban senki sem gondolkodott így!
Akkor én leszek az első.
Réka nem értette anyja logikáját, és nem akarta azt követni. Így költözött egy bérelt lakásba. Újra friss levegő lett az élete. Együtt élni Mátéval és Katalinnal már elviselhetetlenné vált, ahogy öregedett, úgy egyre nehezebb volt.
De ők sem panaszkodtak: a helyiségek nagyobbak lettek. Öt év telt el. Eközben Réka felvett egy hitelt, és törlesztette a saját ingatlanát, míg Máté még mindig anyja mellé költözött, és ugyanabba a lakásba hozta a feleségét, Esztert. Néhány hónap múlva már gyermekük, Lukács is megérkezett.
Katalin mindig is csak azt akarta, ami már megvan, és hosszú ideig ebben a hozzáállásban maradt.
Képzeld, lányom, a szomszédunk most mosogatógépet vett. Nem egyedül, a gyerekek ajándékozták.
Jó hír.
Nekem is kellene ilyesmi, de félő, hogy megszólj.
Miért?
Máténak most szűk a munkahelye. Lehet, hogy elbocsátják, és új állást kell keresnie, míg Eszter szülési szabadságon van, alig kap anyagi támogatást.
Máté ráadásul nem szeretett megosztani a pénzét. Azt gondolta, hogy anyja gondoskodásával elég, mintha a hűtő önmagától töltődne fel.
Máté, mikor szakad ki végre a lelkiismereted? kérdezte Réka, mikor véletlenül a szupermarketben összefutott testvérével.
Épp chips-szel és sörrel készülődött a közelgő focimeccsre.
Miért ilyen a hangod?
Segíts anyádon pénzzel! Az öregkorú nyugdíja nem végtelen, ő mindent saját zsebből fizet.
Máté elfordult, mert tudta, Réka igazat mond.
Mit ér meg ez neked? Nem is élsz velünk.
Szomorú vagyok anyám miatt!
Sajnáld magad! Nincs sem családod, sem férjed. Másokért is aggódsz!
Szavai után Máté távozott, Réka csak állt bámulva. Tudta, pontosan hova céloz, ha bántani akarja.
Harmincöt éves korában Réka még nem házasodott meg. Korábbi barátja elárulta, és már nem volt készen új kapcsolatra.
Hölgyem, tudok segíteni? kérdezte a bolt eladónő.
Nem, köszönöm, mindjárt megyek.
Réka tudta, mit tesz helyesen. Máté már nem tinédzser; már férj, új baba apja, és felelősséget kell vállalnia, nem csak anyja vállát terhelve.
Réka, hogyan merésztél így beszélni vele? kezdte Katalin.
Anyám, csak az igazat mondtam, és védtem is téged.
Kértem tőled, hogy ezt ne mondd! Máté a te szavadra felkiáltott, és a lakásban hangosan kiabált. Van egy kisgyermekünk, nem értesz?
Miért én? Mit érint ez engem?
Réka nem tudta, hogyan reagáljon.
Nem kellett volna ezt mondanod. Tudod, mennyire sebezhető ő.
A anyja soha nem gondolt a saját lányára, aki szerette őt. Még ha Réka megvédte testvérét, újabb hibát talált magában.
Körülbelül fél év után a kapcsolatok megszakadtak, míg hirtelen telefonjában megjelent Katalin, kérve, hogy jöjjön vissza.
A lakás ugyanaz maradt; a mosogatógépet pedig senki nem vette meg.
Hol van Máté a feleségével?
Újra meghívtak egy jubileumra. Én meg Sasival ülök. Jönsz, te teát kérsz?
Nem, anyám, nem akarok. Azt akartad, hogy beszéljünk valamiről?
Igen, egy nagyon fontos döntést hoztam. Ezt a lakást át akarom adni Sásiknak.
Réka először azt hitte, anyja csak tréfál, vagy teszteli a reakcióját.
Azt akarod mondani, hogy testvéred fiának adod a közös lakást? Anyám, te meg csak a fejeddel beszélsz!
Réka, ne vitatkozz! Így eldöntöttem!
A lány megpróbálta elmagyarázni, hogy ez komoly következményekkel jár, de Katalin makacs maradt.
Te úgy is mindent kiszolgálsz itt, most még a tulajdonjogot is át akarod adni?
Nem túlzom, csak segítek.
És Eszter most mivel foglalkozik?
Gyerekkel. Ez a munka nehezebb, mint bármilyen más.
Ez tényleg Esztertől jött? Látom, hogy állandóan posztol a közösségi oldalakon.
Nem értesz semmit, Réka! Mert nincsenek saját gyermekeid, ezért gondolod könnyedén!
Réka rájött, hogy nem kellett volna eljönnie. Fél évig nem beszéltek, és semmi sem változott.
Látom, új autóval érkeztél, hitelből? kérdezte Katalin.
Nem, magam vásároltam.
Mégis? A testvérnek nem segítettél. Hallottad, hogy most leépítik, és pénzügyi gondjai vannak.
Réka folyamatosan csodálkozott anyja gondolatain. Végül Máté felnőtt, és egyszer vállalta a család fenntartását.
Mit sugallsz?
Nem csak sugallok, mondom is. A gyereknek új ágyat kell venni, mert a régit kényszerítették használni. És nekem is kell egy mosogatógép, mert a kéz már fáj a mosogatással.
Van időm, anyám.
Réka a kijárat felé indult, de Katalin nem hagyta abba a felháborodást.
Mielőtt kiment, egyetlen kérdést tett fel:
Anyám, ha a lakást a gyermekük nevére írod, könnyen kihúznak, hova mész utána?
Katalin továbbra sem hallgatta lányát.
Ó, Réka, te milyen makacs! Sas csak az én unokám! Tőled nem lesz unoka, és házas sem leszel. Nem csodálom, a jellemed rossz, csak saját magadra tudsz gondolni!
Ezek után Réka már nem akart többet igazgatni anyját. Ha már így vannak, vegyék meg a mosogatógépet maguknak. Ő már magától boldogul, bár nehéz volt, de nincsen hová mennie. Katalin már régen meghozta a döntését.
Na jó ahogy a mondás tartja: amit elvetel, azt is aratod! Az idő már nem áll meg, a nyugdíj közel van
Mi a véleményed? Írd meg kommentben, nyomj lájkot.
