“Anyu, szólj, ha Zoltán és Tündé hozzád jönnek, aznap inkább maradok Évával otthon,” mondta a lányom. “Miért? Mi baja van vele?” – kérdeztem, hiszen már többször észrevettem, hogy a lányom kerüli a sógornőjét. Ez a történet elgondolkodtatott arról, mi is történik a családunkban, és mit tehetnék ebben a helyzetben.
Családi összejövetelek és feszültség
Két felnőtt gyermekem van: a fiam, Zoltán, és a lányom, Enikő. Zoltán és Tünde három éve házasok, gyerekük még nincs. Enikő külön él a hétéves lányával, Évával, és gyakran átjön hozzám. Egy kisvárosban lakom, kertesházzal, ami Évának egy kis paradicsom – szaladgál, játszik, segít locsolni a virágokat. Zoltánék is jönnek, de ritkábban, mert Budapesten laknak, és zsúfolt a napirendjük.
Mindig igyekezem összehozni a családot, különösen ünnepekkor. De az utóbbi pár évben észrevettem, hogy Enikő kerüli a találkozót, ha tudja, hogy Tünde is ott lesz. Először azt hittem, véletlen, de aztán ő maga mondta: “Anyu, szólj, ha ők jönnek, nem szeretnék velük találkozni.” Meglepődtem, és rákérdeztem, mi a baj, de Enikő csak legyintett: “Semmi, csak nem akarom.” De én anya vagyok, látom, hogy valami nem stimmel.
Mi a baj Tündével?
Tünde jó leány, legalábbis nekem annak tűnik. Udvarias, mindig segít a konyhában, hoz ajándékot, érdeklődik az egészségem iránt. Zoltánnal boldognak tűnnek, ő nagyon szereti. De kezdtem észrevenni, hogy Enikővel kissé ridegen beszél. Például a legutóbbi családi vacsorán alig szólt hozzá, és amikor Éva mesélt valamit, Tünde csak mosolygott és hallgatott. Talán apróság, de úgy tűnik, Enikő ezt közönynek veszi.
Próbáltam beszélni Enikővel, de csak lerázott vagy témat váltott. Egyszer mégis megszólalt: “Anyu, olyan beképzelt. Mintha mindig ő lenne a legjobb, mi meg Évával csak útban lennénk.” Meglepődtem – nekem Tünde sosem tűnt önteltnek. De lehet, hogy nem látom azt, amit a lányom? Enikő mindig érzékeny volt, a válása után pedig még sebezhetőbb lett.
Beszélgetés a fiammal
Úgy döntöttem, megkérdezem Zoltánt, nincs-e valami konfliktus. Azt mondta, Tünde normális Enikővel, csak “nem passzolnak a karaktereik”. “Anyu, tudod, Enikő néha magától taszítja el mindenkit, állandóan a saját gondjaival van,” – tette hozzá. Nem értettem egyet – Enikő kedves és nyitott, csak talán nem érzi jól magát Tünde körül.
Zoltán megígérte, hogy beszél Tündével, de nem vagyok benne biztos, hogy ez segít. Attól félek, ez a feszültség csak nőni fog. Éva például imádja Zoltán bácsit, de Tündéről csak annyit mond: “az a néni, aki mindig hallgat”. A gyerekek jobban érzik ezeket, mint mi.
Hogyan őrizzük meg a családot?
Nehéz látnom, hogy a gyerekeim nem találnak közös hangot a szeretteikkel. Azt szeretném, ha újra együtt lennénk, mint régen, hogy Éva szerető családban nőhessen fel. De hogyan, ha Enikő még egy szobában sem akar lenni Tündével? Beszéljek velük? Vagy hagynom kéne, hogy maguk rendezzék? Félek, hogy ha beleavatkozom, csak rosszabb lesz.
Ha volt hasonló helyzetetek, mondjátok, ti hogyan oldottátok meg a családon belüli konfliktusokat. Hogyan segíthetnék a lányomnak és a sógornőmnek megtalálni a közös hangot? Vagy talán túlságosan erőltetem a békét, és el kellene fogadnom, hogy sosem lesznek közeli kapcsolatban? Írjátok meg, nagyon szükségem van a tanácsotokra.
