– Nem hiszem el! Egyszerűen nem hiszem el! – kiáltotta Zsóka, kétségbeesetten legyezve a kezét. – Hogy tehettél velem ilyet, anya?
– Zsókám, nyugodj már le, kérlek – próbálta megfogni a kezét Margit néni, de a lány elrántotta. – Beszéljünk csak nyugodtan.
– Nyugodtan?! – Zsóka hangja majdnem sikollyá változott. – Azt követően, amit műveltél? Tudod, hogy most az egész város nevet rajtam?
– Ne ess túlzásokba. Milyen város? Nem is a belvárosban lakunk.
– Anya! – Zsóka a fejéhez kapott. – Most direkt tetteted a hülyét, vagy tényleg nem érted?
Margit néni legyintve ült le a kanapéra. Hatvankét évesen még mindig fiatalosnak és energikusnak érezte magát ahhoz, hogy beleavatkozzon felnőtt lánya életébe. De most, évek óta először, öregnek és fáradtnak érezte magát.
– Csak segíteni akartam – mondta csendesen. – Egyedül vagy, sehova sem jársz. A válás óta teljesen bezárkóztál.
– Az az én dolgom! – tör ki Zsóka. – Az enyém! Felnőtt nő vagyok, negyvenegy éves!
– Pont ezért aggódom. Halad az idő, te meg…
– Én meg mi? Senkinek sem kellek? Úgy nézek ki, mint egy rémálom?
Margit néni megrázta a fejét.
– Gyönyörű vagy, okos is. Csak túl büszke lettél. A férfiak félnek odamenni hozzád.
Zsóka idegesen járkált fel-alá a szobában, konyhakötényét gyűrve. A reggeli nap aranyszőnyeget vetett a nappali padlójára, de a levegő úgy állt a lakásban, mintha villám csaphatna le bármikor.
– Anyu, de hogy adhattál fel hirdetést a lapban? – sóhajtott fel Zsóka. – Ráadásul ilyet…
– És mi volt ebben a rossz? – kérdezte megsértődve Margit néni. – Tök normálisakat írtam.
– Normálisat?! – Zsóka kihúzott a zsebéből egy összehajtott újságot és szétnyitotta. – Figyelj csak ide: „Ötvenéves, dolgos, szép lányomat megismertetném komoly kapcsolatra vágyó rendes férfival. Lányom könyvelő, nem iszik, nem dohányzik, szeret főzni. Érdeklődni telefonon az anyukájánál.” Az anyukájánál, te jó ég!
– Na és? Mi ezzel a baj? – kérdezte Margit néni ártatlanul.
– Mi a baj?! Mintha valami leárazott árut hirdetnél! És miért hozzád kell hívniuk, nem hozzám?!
– Mert te úgyse választanál senkit. Mindenkivel találnál valami hibát.
Zsóka leült a karosszékbe, és eltakarta az arcát a kezével.
– Anyám, reggeltől estig hívnak. Képzeld, tegnap egy legalább hetvenéves bácsi kérdezte, hogy tudok-e savanyú káposztát főzni, és hajlandó vagyok-e kiköltözni hozzá három tehén mellé a pusztára.
– Hát az nyilván nem jön szóba – bólintott Margit néni. – De a többiek milyenek?
– Milyen többiek?! – hörrent fel Zsóka. – Anyu, ez megalázó! Mintha én magam nem találnék férfit.
– Találsz?
A kérdés halk volt, de pontot ütött. Zsóka hallgatott, mert érezte, hogy az anyjának igaza van. Már négy éve, hogy elvált Gézától, és azóta sem találkozott senkivel, aki felkeltette volna az érdeklődését.
– Ez nem jelenti azt, hogy újsághirdetésben kell keresni, mint a kilencvenes években – morgott.
– Akkor hogy? Az interneten? Te meg úgyse értesz a számítógéphez.
– Megtanulnám.
– Ja, ahogy megtanultad az elmúlt négy évben is.
Margit néni felállt, és bement a konyhába.
– Kávét iszol? – kiáltotta vissza. – Vagy inkább csepegtessek valeriánát?
– Anyu, ne csinálj már viccet – követte az anyját Zsóka.
A konyhában frissen sült pogácsa illata terjengett. Margit néni mindig sütött, amikor ideges volt. Ma káposztás retes, almás pité és linzer sült asztalon.
– Megint egész éjjel sütöttél? – kérdezte Zsóka, akaratlanul is elmosolyodva.
– Nem jött az álom – ismerte be az anyja. – Gondolkodtam, hogyan beszéljek veled.
– Előbb kellett volna gondolkodni, mielőtt feladtad a hirdetést.
Margit néni ráállította a kávéfőzőt, és elővett két csészét a szekrényből.
– Zsókám, gondolj már bele. Egy női közegben dolgozol, férfi híján. Otthon könyveket lapozgatsz, sorozatokat nézel. Bevásárolni meg megyekedben, hajmosás nélkül.
– Normálisan nézek ki!
– Otthonra. De a férfiaknak? Mikor vetted fel utoljára egy igazi női ruhát?
Zsóka elgondolkodott. Valóban, a válás óta mintha elfeledkezett volna a nőiességéről. Farmer, pulóver, cipő – ennyi volt a ruhatára.
– Ez nem ok a hirdetésfeladásra – ismételte makacsul.
– Akkor mi az ok? Ülni és várni, hogy a fehér lovon érkező herceg kopogtat az ajtón?
A kávé elkészült. Margit néni feltöltötte a csészéket, és letett egy tál”Majd meglátod, kislányom, az élet gyakran a legváratlanabb pillanatokban hozza el a szerencsénket,” mosolygott Margit néni, miközben Zsóka végre elfogadta, hogy az anyja szeretetéből fakadó furfang néha mégiscsak hasznos dologhoz vezethet.
