Anya, megházasodom! mondta vidáman a fiam.
Örülök neki válaszolta Kiss Zsuzsanna, de nem túl lelkes hangon.
Anyu, mi van veled? kérdezte meglepetten Viktor.
Semmi… Hol tervezitek majd élni? szűkítette össze szemét az anyja.
Itt. Ugye nem gond? felelte a fiam. Háromszobás a lakás, csak elférünk valahogy!
Van egyáltalán választásom? kérdezte Zsuzsanna.
Dehogy bérlünk lakást! mondta borúsan Viktor.
Szóval, nincs is választásom sóhajtott lemondóan Zsuzsanna.
Anyu, most olyan árak vannak, hogy albérlet mellett ételre se maradna. magyarázta Viktor. Nem örökre maradunk, dolgozunk, félretesszük, és veszünk majd saját lakást. Így gyorsabban megy szerintem.
Zsuzsanna csak megvonta a vállát.
Remélem… mondta. Addig is, költözzetek csak be, maradjatok, amíg muszáj, de két feltételem van: a rezsit hárman fizetjük és takarítónő nem leszek.
Rendben, anyu, ahogy mondod egyezett bele rögtön Viktor.
A fiatalok szerény esküvőt tartottak, majd együtt kezdtek lakni a régi pesti otthonban: Kiss Zsuzsanna, Viktor és a menyasszony, Tekla.
Már az első napon, mikor a fiatalok beköltöztek Zsuzsannának hirtelen mindig akadt valami halaszthatatlan programja. A fiatalok munkából estek haza, az anyjuk sehol, a fazekak üresek, a lakás úgy rendetlen, ahogy reggel hagyták.
Anyu, merre jártál? kérdezte a fiam esténként.
Tudod, Vitya, a Művelődési Házból hívtak, jöttem népdalkörbe, hisz tudod, hogy jó hangom van…
Tényleg? lepődött meg Viktor.
Bizony! Csak elfelejtetted, de mondtam már! Olyan jó társaság van ott, velem egykorú nyugdíjasokkal együtt énekelünk. Nagyon jól telt az este, holnap is megyek! csillogó szemmel mesélt Zsuzsanna.
Holnap is énekkar? kérdezte Viktor.
Nem, holnap irodalmi est lesz, Adyt olvasunk. magyarázta Zsuzsanna. Tudod, mennyire szeretem Adyt!
Komolyan? csodálkozott újra a fia.
Hát persze! Mondtam már! Olyan figyelmetlen vagy az anyádhoz! jegyezte meg enyhe szemrehányással Zsuzsanna.
Tekla csendben figyelte a beszélgetést, nem szólt közbe.
Ahogy Viktor megházasodott, Zsuzsanna mintha új életet kezdett volna: nyugdíjasklubokba jár, a régi barátnői mellé új ismerősök csatlakoztak, akik vidáman jártak át, hajnalig ülték a konyhát, teáztak, otthon sütött diós kalácsot hoztak, és társasjátékoztak, vagy épp sétálni mentek, esetleg sorozatot nézett annyira belefeledkezve, hogy észre sem vette, mikor a gyerekek köszöntek neki munka után.
A házimunkához Zsuzsanna szándékosan nem nyúlt, mindent a menyére és fiára hagyott. Eleinte szó nélkül tűrték, de Tekla pár hét után már rosszallóan nézett, később suttogva panaszkodtak, végül Viktor hangosan sóhajtozott. Ezekre a dolgokra Zsuzsanna egyáltalán nem reagált, zavartalanul élvezte az aktív nyugdíjas életet.
Egy este különösen vidáman ért haza, közben Tavaszi szél vizet áraszt-ot dúdolta, belépett a konyhába, ahol a fiatalok épp szomorúan kanalazták a frissen főzött levest, és boldogan közölte:
Drága gyerekek, gratulálhattok! Megismerkedtem egy csodás úrral, és holnap együtt megyünk Hévízre a gyógyfürdőbe! Ugye milyen jó hír?
Az. mondták Viktor és Tekla egyszerre.
Komoly a dolog? kérdezte óvatosan Viktor, aggódva, lesz-e még valaki a lakásban.
Még nem tudom, a fürdő után kiderül minden mondta Zsuzsanna, szedett egy tányér levest, jó étvággyal megette, majd repetázott is.
A hétvégi fürdőzés után Zsuzsanna csalódottan tért vissza. Mondta, hogy Sándor nem az ő világa, elváltak útjaik, de aztán hozzátette: még sok minden vár rá. Klubok, séták, kártyapartik továbbra is mentek.
Végül, mikor a fiatalok egy újabb fáradt este hazajöttek a rendetlen lakásba, üres fazekakkal és hűtővel, Tekla nem bírta tovább, hangosan bevágta a hűtőajtót, és dühösen szólt:
Zsuzsanna! Nem tudna kicsit a házimunkában is segíteni? Rendetlenség, üres hűtő miért csak mi takarítunk, főzünk?
Miért, ilyen idegesek vagyunk? lepődött meg Zsuzsanna. Ha magatok élnétek, ki csinálná meg mindezt helyettetek?
De maga mégis itt van! vetette ellen Tekla.
Ó, én már letöltöttem a szolgálatot, Teklácska, nem vagyok itt cseléd! Vityának megmondtam az elején, hogy nem leszek házvezetőnő, ez volt a feltételem. Hogy nem szólt neked, arról én nem tehetek magyarázta Zsuzsanna.
Azt hittem, csak vicceltél mondta zavartan Viktor.
Szóval, boldogan akartok élni, és még azt is, hogy én összeszedjem utánatok a cuccokat, főzzek minden nap? Nem! Ha mondtam, akkor úgy lesz! Ha zavar vagy nem tetszik, lehet külön is lakni, nyugodtan! mondta Zsuzsanna, és elvonult a szobájába.
Másnap, mintha mi sem történt volna, jókedvűen, Oly távol vagy tőlem és mégis közel… kedvenc dalát dúdolva, felvette a legszebb blúzát, piros rúzst kent, és elindult a Művelődési Házba, ahol a népdalkórus már várta.
Most már értem végre: az én anyám azt tanította nekem, hogy egy ember boldogsága nem attól függ, mennyit dolgozik otthon, hanem hogy mennyire találja meg a saját örömeit az életben. Ezt sosem szabad elfelejteni.
– Anya, megnősülök! – nevetve közölte a fiam. – Örülök neki. – válaszolta kissé kedvetlenül Szabó Ga…
