„Anyám, ha nem fogadod el a döntésem, elmegyek. Örökre…” – mondta Ádám, miközben beszállt a HÉV-re. Szabad helyek bőséggel akadtak, végül az ablak mellett ült le. Az ajtók zörögve nyíltak, új utasok szálltak fel.
Szemben vele egy idősebb házaspár telepedett le. Az asszony egy zacskóból előhúzott két piskótát, és mellettük illatozott a friss sütemény. Ádám udvariasan az ablak felé fordult.
„Fiatalember, tessék, egyen belőle” – nyújtotta felé a piskótát az asszony.
„Köszönöm, nem kell” – mosolyodott el Ádám.
„Hagyja már, majdnem két óra az út!”
Ádám elfogadta, és beleharapott. Milyen finom volt! A hangosbemondó recsegve bemondta a következő állomásokat, de a zajban alig lehetett érteni.
„Mit mondott? Melyik állomáson nem áll meg?” – aggódott az asszony.
Ádám vállat vont. Neki mindegy, a végállomásig utazik.
„Megmondtam, hogy a személyvonattal kellett volna menni, mindenhol megáll! Sosem hallgatsz rám!” – kezdte el a férjét oktatni. „Most mit csináljunk? Leszállunk, és vársz a következőre…”
Csak akkor nyugodtak meg, amikor egy szomszédos ülésen utazó férfi megerősítette, hogy megáll náluk. Ádám befejezte a piskótát, és az ablakon keresztül bámulta a kigyúlt tavaszi zöldellést, a napfényt, ami átütött a lombon. A katonai egyenruha alatt izzadt, de már alig várt, hogy hazaérjen.
Elképzelte, ahogy anyja örömmel fogadja, ahogy a zuhany alatt áll, és végre otthon érzi magát. Leteszi a katonai cuccot, farmerban és pólóban fog mászkálni, és nem kell korán kelnie. Azt álmodta, hogy a puha kanapén alszik egy napig, és reggel anya pirosra sült rétesét találja a konyhaasztalon.
„Vajon milyen Bori most? Egy év alatt nem változhatott sokat…” – jutott eszébe a törékeny, gesztenyebarna hajú lány, aki egy évvel fiatalabb volt nála, és épp most fejezte be a gimit. Korábban alig figyelt rá, csak úgy, mint a többi lányra.
Az utolsó este a barátaival töltötte a gyerekkori játszótékon. Marci haragudott rá, amiért hülyeségből otthagyta az egyetemet és bevonult. Pista viszont mellé állt, mondván, ha anyja nem lett volna, ő is beállt volna. A lányok sajnálták, hogy a banda szétesik, de inkább a telefonjukat bámulták.
Aztán Bori, akit mindenki kicsinek tartott, komolyan azt mondta: „Várni fogok rád.” Mindenki elhallgatott, a lány pedig elpirult.
„Ádám, úgy tűnik, menyasszonyod lett” – vakkantott Pista.
„Hagyjatok már!” – Bori sértődötten elsietett.
„Ne röhögj! Várjon csak. Visszajövök, és elveszem” – mondta Ádám félig tréfásan, és meglökte Pistát, aki majdnem leesett a padról.
Senkinek nem mondta meg, miért döntött így. Az egyetemre jelentkezett, ahogy apja akarta, de tavasszal az apa egyszerűen otthagyta őket. Kiderült, hogy másnál van gyerek útján. Ádám világa összeomlott, otthagyta az iskolát, és bevonult. Ez volt a tette.
