A szűz fehér ruha
Ágnes érezte, hogy valami nincs rendben, amint belépett az étterem küszöbén. Valami furcsa volt túl csendes egy péntek estéhez, a fények túl tompák, a pincér mosolya pedig túl erőltetett. Márton, bár általában nyugodt, szorosan szorongatta a kezét.
Az önök asztala mutatott a pincér, és Ágnes belépett egy kis terembe. Száz gyertya villogott a homályban, furcsa árnyékokat vetve a hófehér terítőre. Az asztal közepén egy hatalmas, sötétvörös rózsa csokor állt az ő kedvence. Valahonnan lágy zene szólt.
Márton sóhajtott Ágnes , mi folyik itt?
A válasz helyett Márton letérdelt, reszkető kezében egy gyűrű csillogott.
Ágnes Kovács mondta ünnepélyesen , sokáig gondolkodtam, hogyan tegyem ezt a pillanatot különlegessé. De rájöttem nem számít, hol és hogyan. A lényeg hajlandó vagy a feleségem lenni?
A lány nézte izgatott arcát, a makacsul lecsúszó fürtöt és a bátortalan mosolyt, és érezte, hogy szívét elönti egy kimondhatatlan gyöngédség.
Igen suttogta. Persze, igen!
A gyűrű a helyére csúszott. Ágnes Mártonhoz simult, az ismerős parfüm illatát szívta, és arra gondolt ez az igazi boldogság. Egyszerű és tiszta, mint egy napsütéses nap.
De alig egy hét múlva a nyugtuk összeomlott.
Hogyhogy magatok? kérdezte idegesen Mártonné Borbála, görcsösen igazgatva a haját. Ez így nem megy! Az esküvő komoly dolog, tapasztalat kell hozzá, női bölcsesség. Már találtam egy remek éttermet
Anyu szakította félbe szelíden Márton , hálásak vagyunk a segítségért, de mi magunk akarjuk megszervezni.
Magatok? Mártonné Borbála aggódva keresztbe tette a karját. Ti semmit sem értetek! Íme, az unokahúgom
Ágnes csendben figyelte, ahogy a leendő anyósa járkált a szobában. Mártonné Borbála folyamatosan beszélt a hagyományokról, a megfelelő viselkedésről, arról, hogy fontos “ne járatni le magad az emberek előtt”. Eközben gyors, ítélkező pillantásokat vetett körbe mintha mérlegelné, mit kellene itt megváltoztatni.
Anyu próbált közbeválni Márton , már kiválasztottuk az éttermet. A “Fehér Jázmin”, hallottál róla?
Mártonné Borbála össz
