Anyukám azt mondta, hogy a számláimat magam fizetem vágta a férj.
Zsófia a hálószobai tükör előtt állt, óvatosan kenve a krémet az arcára. A nyári nap csak ébredt, de a lakás már fülledt melegét érezte. Az ablakon túl a júliusos nap perzselő sugarai égették a járdát, de a légkondicionáló hűvös levegővel nyugtatta a belső teret.
Ismét új krém? kérdezte Gábor, a újság mögül figyelve feleségét.
Nem új, nyugtázta Zsófia. Ugyanaz, mint egy hónappal ezelőtt.
A férj bólintott, és visszatért olvasásához. Az ilyen beszélgetések már mindennaposak voltak otthonukban. Gábor gyakran kíváncsi volt Zsófia költéseire, de soha nem korlátozta őt. A családi pénz közös volt, mindenki a szükségletei szerint költött.
Zsófia könyvelőként dolgozott egy nagy építőipari vállalatnál, fizetése stabil és jó. Gábor szerelőként dolgozott egy gépgyárban, valamivel kevesebbet keresve, de szintén tisztességes jövedelemmel. Közösen kényelmesen éltek, évente tudtak nyaralni, és megengedhették maguknak a kisebb örömöket.
A házasság elején Zsófia már akkor is maga fizette ki a saját szükségleteit. Nem azért, mert Gábor kényszerítette, hanem mert úgy gondolta, helyes. Sampon, hajkondicionáló, kozmetikumok, ruhák mindezt saját maga vásárolta, Gábor pedig soha nem tiltakozott, természetesnek gondolta.
Ma a körömszalonba megyek mondta reggelire ülve.
Rendben felelte Gábor, vajat kenve a kenyérre. Én aztán a műhelybe megyek Tolikkal, meghallgatjuk a motorokat.
Ez a szokásos párbeszéd volt. Zsófia már három éve havonta jár körömszalonba, hiszen a kezek ápoltsága fontos a munkája során, ahol gyakran találkozott ügyfelekkel. Gábor soha nem kommentálta ezeket a látogatásokat, sőt büszke volt szép feleségére. Zsófia rendszeresen jár fitneszterembe, heti kétszer, rutin kozmetikai kezeléseken vesz részt, és minőségi ruhákat visel. Harmincöt évesen még fiatalabbnak tűnt, mint amilyen.
Az első aggodalmak akkor jelentek meg, amikor Zsófia anyóka, Valéria, hétvégére betért hozzák. A nő határozott személyiség, aki mindenről véleményt formál.
Zsófia megint a szalonba megy? kérdezte Valéria, amikor a mennyasszony zuhanyzókba ment.
Igen, a körömszakemberhez válaszolta Gábor.
Hetente? ráncolta Valéria a homlokát. Nem sok a dolog?
Anyu, miért is baj? Zsófia dolgozik, megengedheti magának. szólt Gábor.
Lehet, de miért ilyen gyakran? Életemben én magam festettem a körmeimet, és mégis rendben néztem ki. válaszolta Valéria.
Gábor vállra vonta a vállát, korábban nem gondolt a felesége szalonlátogatásainak gyakoriságára.
És a kozmetikumok drágák! folytatta Valéria. Láttam a fürdőszobában, három ezer forintos üvegeket.
Anyu, ez mi köze? mondta Gábor kissé ingerülten.
A közös pénzről szól. Te dolgozol, fáradsz, a pénz pedig olyan apró dologokra megy el.
A beszélgetés véget ért, de a kétség magja elült. Gábor elkezdte figyelni Zsófia kiadásait, nem szándékosan, csak Valéria szavai maradtak benne. Valóban, Zsófia drága krémeket, szérumokat és arcmaszkokat vásárolt, amelyek nem olcsók. Ruhái sem olcsók bár nem luxus márkák, de jó minőségűek.
Mire kell három pár nyári cipő? kérdezte Gábor egyszer, amikor új vásárlást látt a feleség.
Miért is ne? meglepődött Zsófia. Különböző színek, különböző ruhákhoz.
Lehetett volna egy univerzális darabot venni. mondta Gábor.
Lehet, ismerte el, de nekem tetszenek ezek.
Gábor hallgatott, de belül egyre növekvő irritáció érződött. Soha nem gondolt a nők vásárlásaira, most hirtelen úgy tűnt, Zsófia túl sokat költ.
A következő anyóka látogatás még rosszabbra fordult. Valéria középső nyáron érkezett, amikor a hőség elviselhetetlen volt.
Teljesen elpazaroltad a pénzét, mondta anyóka vacsorán, miközben Zsófia főzött. Hetente köröm, majd kozmetikus. Otthon meg rengeteg munka van.
Anyu, mi munka? A lakás tiszta, Zsófia jól főz. válaszolta Gábor.
Mindig lesz elég munka szaggatta Valéria. De a pénz a szélbe megy. Számold ki, mennyit költetek a szalonokra havonta.
Gábor elgondolkodott. Valóban, korábban nem számolt. A köröm minden hétfő 1,500 forintba került, tehát hat ezer forint havonta. A kozmetikus két hetente három ezer forint, megint hat ezer. Összesen tizenkét ezer forint a szépségápolásra.
Sok pénz, ismerte el Gábor.
Pontosan bólintott Valéria. És te hallgatsz. A feleségedet is irányítani kell, nem csak a vágyait elégíteni.
Aznap este Gábor először nézte át alaposan a családi kiadásokat. Zsófia valóban jelentős összeget költött magára, de mindkettőjük fizetése hasonló volt.
Zsófia, beszélhetnénk? kérdezte Gábor, miután anyóka elment.
Persze válaszolta a nő, miközben a tiszta edényeket a szekrénybe helyezte.
Nem gondoltad, hogy túl gyakran jársz a szalonba? kérdezte Gábor.
Zsófia megállt, és a férfira nézett.
Miből következtetsz, hogy túl gyakran? kérdezte.
Hétre heti köröm, kozmetikus Talán kevésbé? próbálta megfogalmazni.
Miért? kérdezte Zsófia őszintén. Jó kinézni szeretnék, meg van pénzem.
Van pénz, de talán spórolhatunk javasolta óvatosan Gábor.
Spórolni? csóválta Zsófia a fejét. Mire spórolnánk? A sörre a barátokkal? A horgászatra? Az új szerszámokra a garázsban?
Gábor piros arccal állt. Valóban, saját kiadásait sosem tartotta túlzottnak.
Más dolog szavalta.
Milyen más? kérdezte Zsófia.
Hölgyek tápéra Gábor, de elakadt.
A női dolgok nem számítanak? szigorodott a hangja.
Nem, csak nem tudta befejezni.
Zsófia röviden elutasította: Elég, nem tudom tovább.
A viták egyre gyakrabban ismétlődtek. Gábor újra és újra felhívta a figyelmet egy új rúzsra vagy a legújabb körömszalonra.
Megint a szalonba? kérdezte, mikor Zsófia elindult.
Igen válaszolta röviden.
De a közös rezsi nincs kifizetve.
Akkor fizess! kérdezte Zsófia meglepődve.
A pénz hol van? A szépségre költöttél.
Zsófia szemei felvillantak.
A köröm 1,500 forint, a rezsi 8,000 felszámolta Gábor.
Miért kapcsolódik össze? kérdezte Zsófia.
Mert a feleséged a pénz egy részét értelmetlen dolgokra költi morgott Gábor.
Értelmetlen? ismételte Zsófia lassan.
A vita után Zsófia csendesen elhagyta a konyhát, Gábor pedig magára maradt, úgy érezve, mintha győzött volna. Azonban nyomta, hogy a felesége egyre zárkózottabbá vált, kevesebb pénzt kért a szalonokra, és csak némi szkepticizmussal válaszolt. Gábor először örült, majd felmerült benne a kétely, hogy talán túl messzire ment.
Hova mentél? kérdezte egy nap, amikor Zsófia friss körmökkel jelent meg.
Hova? válaszolt Zsófia.
Milyen pénzzel?
A sajátommal. mondta nyugodtan.
A sajátunk? visszakérdezte Gábor.
A közös költségvetés nem teljesen közös felelte Zsófia.
Gábor nem értette, de nem akarta vitatni. A fő dolog, hogy Zsófia már nem költette a közös pénzt a szépségre.
Nem sokkal később Zsófia már nem hajlandó volt átutalni a pénzt a kozmetikusnak sem.
Nem fogok átutalni erre, mondta.
Mire? kérdezte Gábor.
Amit te is mondtad, hogy ez értelmetlen.
Amit? kérdezte Gábor.
A saját masszázsod. Kéthetente három ezer forint.
Gábor zavart volt. Valóban, már hat hónapja jár masszázsra, mert a hátfájás miatt az orvos terápiás kezelést javasolt.
Ez kezelés! védte magát.
Az én kozmetikusom is kezelést jelent, vágta Zsófia. Problémás a bőröm, szakember szükséges.
Nem ugyanaz!
Miért ne? kérdezte Zsófia őszintén. Te a hátad, én a bőröm. Mindkettő kezelést igényel.
Gábor nehezen tudta tovább vitatni, de kitartott: Ez két különböző dolog.
Jó, akkor fizess a masszázsért te , mondta Zsófia.
Ettől kezdve Zsófia mindenki felé azt mondta, hogy a saját költségeit magának kell fizetnie. Új fülhallgató? Vedd meg magad! baráti kávé? Te fizess! Minden ilyen kis kiadást Zsófia saját zsebből fedezett.
Mi történik veled? kérdezte Gábor, mikor Zsófia ismét elutasította a költségeket.
Semmi, csak nem akarok értelmetlen dolgokra költeni válaszolta.
A barátokkal találkozás is értelmes? védte Gábor.
A köröm nem? kérdezte Zsófia.
A feszültség csúcspontjára egy július végi vacsorán került sor. Gábor egy új okostelefont kapott, amit a nap előtt vásárolt. A régi még működött, de úgy gondolta, a modernabb jobb.
Mennyiért? kérdezte Zsófia.
Harmincezer forint felelte Gábor, miközben a beállításokat ellenőrizte.
Drága. Miért cserélted?
A régi lassú volt, ez gyorsabb.
Zsófia bólintott, és tovább evett. Gábor úgy érezte, hogy valami nincs rendben, de figyelmen kívül hagyta.
Másnap Gábor a boltban kártyával próbált fizetni, de a számla nem engedte.
Zsófia, hova lett a pénz? kérdezte otthon.
Milyen pénz? töprengett Zsófia.
A közös számlán, ahol negyven ezer forint lett volna.
Az bólintott de anyám mondta, hogy a számlákat neked kell fizetned. Én nem kell.
Gábor szájában ragadt a szó. A mondat olyan hangzott, mint a saját szava, amit néhány hónappal ezelőtt mondott.
Mit mondtál? kérdezte hitetlenül.
Amit te mondtál nekem válaszolta Zsófia nyugodtan, miközben enni folytatta. Anyám azt mondta, hogy a saját számláidat magad fizessd.
Melyik anyád? kérdezte Zsófia. A sajátom, akárcsak a te anyád mondta, hogy nekem kell magamért fizetnem.
Gábor úgy érezte, mintha a föld leomlott volna alá. Soha nem gondolta volna, hogy saját szavai ilyen módon visszatérnek.
De ez más dolog! próbálta védekezni.
Miért más? kérdezte Zsófia. A telefon 35 ezer forintos szükség, a köröm 1,500 forintos értelmetlen?
A telefon a munkához kell! kiáltotta Gábor.
És a köröm is a munkához! Emberekkel találkozom, dokumentumokat írok alá.
Gábor rájött, hogy logikája nem állja meg a helyét, de nem akart visszaadni.
Zsófia, ne veszekedjünk a felesleges dolgokon.
Felesleges? kérdezte Zsófia, letéve a villát. Szóval amikor korlátozod a költéseimet ez elv., de ha én ugyanezt csinálom neked, ez értelmetlen?
A csend nagyra nőtt. Zsófia befejezte a salátát, elmosott edényeket pakolt, és a hálószobába vonult.
Másnap Zsófia szabadságot kért a munkából. Gábor azt hitte, otVégül mindketten rájöttek, hogy a kölcsönös tisztelet és felelősség a boldog közös élet alapja.
