Eszter megdermedt, amikor meghallotta anyósa szavait. Ujjai maguktól elernyedtek, és a tálca hangos csattanással a veranda padlójára zuhant. Az üvegszilánkok szétszóródtak minden irányba.
Gábor és Teréz néni hirtelen megfordultak. Az anyósa arcán a meglepetést gyorsan átvette a színlelt aggódás.
— Kicsikém! — kiáltotta felugorva. — Megvágtad magad? Segítek!
— Ne gyere közelebb — tarta elé a kezét Eszter. — Mindent hallottam.
Lángoló tekintetét a férjére fordította. Gábor megtörten ült, lehorgasztott fejjel, idegesen babrálva a terítőt.
— Gábor — Eszter hangja feszültségtől remegett. — Van valami, amit el akarsz mondani?
— Eszti, félreértetted! — hadarta Teréz néni. — Csak elmélkedtünk…
— Nem veled beszélek — vágta közbe élesen Eszter. — Gábor?
Nehéz csend telepedett rájuk.
— Fiam — kezdte újra Teréz néni, odalépve Gáborhoz és a vállára téve a kezét. — Te nem hagyd el az anyádat, ugye?
Gábor lassan felemelte a fejét. Szemében fájdalom és mély szégyen ütközött össze Eszter tekintetével.
— Anyu — hangja halk volt, de határozott. — Szeretlek. Az anyám vagy, és mindig gondoskodni fogok rólad.
Teréz néni diadalmasan elmosolyodott, győzedelmes pillantást vetve menyére. De Gábor felállt és folytatta:
— De Esztert jobban szeretem. És nem teszek semmit, ami fájdalmat okozna neki.
Az anyósa mosolya elhalt.
— Mit mondasz, fiam? — suttogta.
— Azt, hogy pakolj össze és menj — mondta Gábor keményen. — Ne gyere vissza, amíg nem kérsz bocsánatot Esztértől és nem érted meg, hogy semmi sem fontosabb a családomnál, amit én építettem.
— Család?! — Teréz néni szeme dühtől tágult. — Én akkor ki vagyok? Én, aki megszültelek és felneveltem!
— Anya — rázta meg a fejét Gábor. — Azt akartad, hogy becsapjam a saját feleségemet és vegyem el tőle a házát. És nem ez az első alkalom, amikor manipulálsz velem.
— Ő változtatott meg téged! — sikoltotta Teréz néni, Eszterre mutatva. — Elfordított a fiát az anyjától! Átkozott légy!
— Elég — emelte fel a hangját Gábor, és anyósa elhallgatott. — Nem hallgatom tovább. Vagy bocsánatot kérsz, vagy azonnal elmész.
Ajka remegett.
— Őt választod? — suttogta. — Az utcára teszel?
— Van saját házad, anyu — mondta fáradtan Gábor. — És anyagilag továbbra is segítek, mint eddig. De itt nem vagy kívánatos.
Zokogva beviharzott a házba, és hamarosan egy ajtócsapódás hallatszott. Eszter és Gábor egyedül maradtak a verandán, a szilánkok között.
— Bocsáss meg — suttogta Gábor, lépve a felesége felé. — Nem kellett volna hallgatnom rá. Nem kellett volna egyáltalán meghallgatnom.
— Miért nem mondtad el? — kérdezte halkan Eszter. — Láttam, hogy nyugtalan vagy.
— Arról akart, hogy beszéljek veled a ház eladásáról — ismerte be Gábor. — Azt mondta, egyedül van, hogy ez a ház túl nagy kettőnkre. Nem tudtam, hogyan kezdjem. Aztán jött és nyomást gyakorolt, hogy ha nem egyezel bele, akkor másképp kell eljárni…
— Tényleg engem választottál és nem őt? — fordult felé Eszter.
— Szeretem őt — válaszolta egyszerűen Gábor. — De amit ajánlott, az nem szeretet, hanem önzés. Nem veszek részt benne.
Eszter lépett a férje felé és hagyta, hogy átölelje.
Másnap reggel Teréz néni elment, búcsú nélkül. De a nyugalom nem tért vissza — a telefon folyton csörgött.
— Anya, nem változtatok a döntésemen — mondta határozottan Gábor a kagylóba. — Nem hagylak cserben. De Esztért sem hagyom.
Lassan a telefonok is abbaEszter és Gábor végre megtalálták békéjüket, és a ház újra megtelt szeretettel és szilárd bizalommal.
