**Naplóbejegyzés**
Eszter minden második napra ellátogatott hozzá. Ételt és vizet hagyott az ágya mellett, aztán távozott.
Van egy szomszédom, Eszternek hívják. Az anyja évek óta egyedül él. Régen csodásan főzött. Örömmel készített ételeket, süteményeket az egész családnak, és mindig megkínálta a szomszédokat is.
De Eszter szégyellte az anyját, mert egyszerű falusi asszony volt, aki egész életében a földeken dolgozott. Miután a férje meghalt, az anyja egyedül maradt. Eszter ritkán látogatta meg. Az anyja pedig egyre gyakrabban felejtett dolgokat, néhány esetben már értelmetlen dolgokat is motyogott.
Egy nap Eszter odament, és erős égett szag fogadta a házban. Kiderült, hogy az anyja elfelejtette kikapcsolni a sütőt.
Mit csinálsz, kérlek szépen? Még egy meleg ételt sem tudsz felmelegíteni? Leégeted az egész házat! kiabált Eszter.
Drágám, bocsáss meg! Most történt először! mentegetőzött az anyja.
Idővel az egészsége romlott. Már nehezen járt, még a saját otthonában is. Egy nap felhívta Esztert:
Eszti, rosszul vagyok! Megemelkedett a vérnyomásom! Jöhetnél?
Mi vagyok én, orvos? Hívj mentőt! válaszolta Eszter, és letette a kagylót.
Később az anyja már egyáltalán nem jött ki a házból, Eszternek pedig hetente kellett odamennie. A legolcsóbb élelmiszereket vitte neki, kicsit takarított, és kivitte a szemetet. Közben mindig dühös volt:
Nem értem, hogy lehet ennyire rendetlen! Egyedül élsz, és mégis mindenhol úgy néz ki, mint egy disznóól! Nem szégyelled?
Általában becsapta az ajtót, és távozott. Végül az anyja már fel sem kell
