Akkor figyelj, mesélek neked egy történetet…
A kerítés rácsán átvékony kis kércske nyúlik a friss eper után. Úgy teszek, mintha nem látnám, és tovább kapálom a hagymát.
— Jó napot, néni Ilona! — kiáltja vékony hangon Pisti.
— Szia, fényesem! — mosolygok rá. — Gyere ide, segíts szedni az epret.
A kerítés lazán lóg, könnyedén felemelkedik az alsó része, és meglátogat a kis Angyalom — így hívom Pistit. Utána piszkálódik és hörögve bepréselődik a nagy kutya, Bundás, aki majdnem kétszer akkora, mint a gazdája. Leteszek egy nagy tálat az eper közepére. Pisti kiválogatja a legnagyobb, legédesebb szemeket. Világos haja, kék szeme van, és hátán kiálló lapockái, mintha szárnyak lennének. Innen a beceneve. Öt éves, kíváncsi és jószívű.
— Pisti, anyukád miért kiabált veled ma reggel?
— Hát csak festeni akarta a zsámolyokat, én meg öntöttem a festéket — feleli. — Bundásnak akartam a házikóját kifesteni, de véletlenül kiestem a vödörből.
— Nem gond! Most megiszunk egy teát, és veszünk új festéket.
A kis Angyalom gond nélkül megmossa a kezét és leül az asztalhoz. A kedvenc helye az ablaknál van. A kínálatból az epres tejet választja, még meleg buktát, amit porcukorral hintettek meg, és most fehér, édes bajusza van. Bundás a küszöb mellett hever. Tudja a ház szabályait, türelemmel várja a falatot. Egy túrós palacsintát kap. Szomorúan néz rá, aztán ránk, mintha kérdezné: Ennyi? Többre számítottam… Mi nevetünk, és tányérral teli húslevest teszek elé. Megbocsát nekünk, és méltósággal nekilát.
Egy óra múlva hárman visszatérünk a boltból, fehér és zöld festékkel. Kék az ég, a nap perzsel, meleg van. Hazamegyek átöltözni, összepakolok egy zacskó epret és buktát. Pisték házának tornácán ül a nagymama. Két éve megvakult. A kis Angyal gondosan helyrerakja a fejkendőjét, hogy szép legyen, és belöki az eltűnt hajtincset. Tál epret teszek az ölébe — tudom, hogy szereti.
A verandán Pistivel kifestjük a zsámolyokat, aztán Bundás házikóját zöldre. Pisti örül, Bundás közömbösen néz.
Hazaér a munka után Éva, az Angyal anyja. Dicséri a fiát a munkaért, és meghív mindenkit vacsorázni. Pisti vezeti be a nagymamát, aztán türelmesen megeteti rizspaprikással. A teához magától vesz egy karamellát. A házban egyedül közlekedik, tudja, melyik léc recseg. Éva egy útmenti kávézóban dolgozik, két kilométerre van tőlünk. Ha délutános, későn jön haza. Minden a fián múlik.
Lestem Pistit, ahogy jóízűen zabálja a vajjal megkent kását. Miután kiitta az édes teáját, elmegy mesét nézni. Még gyerek, de már férfi. Vagy inkább férfi, de még gyerek?
Felseperhet, elmosogathat, segít a nagymamának felöltözni, megeteti, visz házhoz két darab fát vagy egy kicsi vödör vizet. Szereti a kutyáját, de néha keservesen sír, ha anyja igazságtalanul szidja. Máskor boldogan nevet, amikor a folyóban fürdik, és a vízcseppek magasra pattannak, csillámlanak a napon.
Éva kikísér a kapuig. Megkérem, ne kiabáljon Pistivel. Férfi, ne alázd meg! Óvd. Keress okot, hogy dicsérd.
Éva panaszkodni kezd a nehéz életről, a vak anyáról, a kicsi fizetéséről.
Én erre: Van otthonod, él anyád melleted, van munka, segítőkész fiad, egészséged. Becsüld meg, amid van, másra ne irigykedj.
Éva mosolyog, és integet búcsúzóul.
A Pistivel töltött órák nem hiábavalók: öt évesen már folyékonyan felolvassa a nagymamának a “Hókirálynőt”. A szélcsendes estéken botunkkal a kezében a folyóra indulunk. A nap, mint egy érett napraforgó, lassan leszáll az erdő mögé, utolsó meleg sugarait bocsátva ránk. Az alulról megvilágított felhők aranyban játszanak. Minden csendben pihen a napi zajtól. A mi beszélgetésünk nem riasztja el a kíváncsi halacskákat, és hamarosan egy-két pikkelyes kishal már fröcsköl a vödörben. A macskám vacsorája biztosítva van…
…Ma is meglátogatott az Angyalom. Már felnőtt, 42 éves. Tiszteletbeli orvos, sebész. Évente többször meglátogatja anyja és nagymama sírját, majd nálam köt ki, csomag jóval a kezében. Mindenki István Mihálynak hívja, de én tudom, hogy ő az Angyal! Nagy, széles vállú és irtó jószívű Angyal. Minden évszakban letesz egy kosár epret az asztalra, leül a kedvenc helyére az ablak alá, és boldogan mosolyog. Iszik egy teát meleg buktával, kiüríti a cigarettáját a tornácon, és búcsúzóul átölel két nagy, meleg szárnyával…
