István, nem értem, mit akarsz, mondta Zsófia.
Semmi különös, felelte István. Csak egyedül akarok lenni, egy kicsit pihenni. Menj el a vidékre, lazíts, vedd le pár kilót. Különben már teljesen elhalványultál.
Ránézett a felesége alakjára egy leereszkedő tekintettel. Zsófia tudta, hogy a gondozás miatt híztam, de nem szólt semmit.
Hol van ez a vidék? kérdezte.
Egy nagyon festői helyen, mosolygott István. Tetszeni fog.
Zsófia nem vitatkozott tovább. Ő is pihenésre vágyott. Talán csak egymásra vagyunk fáradtak, gondolta. Hagyjuk egy időre a dolgot. És nem jövök vissza, amíg ő maga nem kéri. Elkezdte pakolni a cuccait.
Nem haragszol rám, ugye? hangsúlyozta István. Csak egy rövid időre, csak hogy kipihenj.
Nem, minden rendben, felelte Zsófia egy mosollyal.
Akkor megyek, mondta István, és puszi a pofájára, mielőtt kijönne.
Zsófia mélyen sóhajtott. A csókok már rég elpárolgatták az egykori forró érintést.
Az út sokkal tovább tartott, mint gondoltuk. Kétszer tévedtem a GPS makacskodott, és a lefedettség sem volt. Végül egy tábla jelent meg a falu nevével: Felsőzselic. A hely elzárva, a házak bár fapacaltak gondosan díszítve voltak.
Itt nincsenek modern kényelmek, gondolta Zsófia.
És nem tévedett. A ház olyan volt, mint egy romos kunyhó. Autó vagy telefon nélkül mintha a múltba csöppentem volna. Ki is nyújtottam a mobiltelefont. Most hívlak, mondtam magamnak, de még mindig nem volt jel.
A nap lemenőben volt, Zsófia fáradtan állt a szélben. Ha nem találnám meg a házat, egész éjszaka az autóban maradnék.
Nem akartam visszatérni a városba, és nem szerettem volna Istvánt arra bírni, hogy azt állítsa: Nem tudom, mit csináljak.
Leszálltam az autóból. A piros kabátom szembeötlően kiállt a falu egyszerű tájában. Mosolyogtam magamnak.
Rendben, Zsófia, nem tévedünk el, mondtam hangosan.
Másnap reggel a kakas heves kukorékolása ébresztett, miközben az autóban aludtam.
Mi ez a hang? morgott Zsófia, lehúzva az ablakot.
A kakas egy szemével bámolt, aztán újra beindította a kukorékolást.
Miért kiabálsz olyan hangosan? kiáltott Zsófia, miközben egy seprű suhintott elül a szél előtt, és a kakas halkan elhallgatott.
Az úttesten egy öregember állt.
Jó reggelt! köszöntözte.
Zsófia meglepődve nézett rá. Az ottlakók mintha egy meseből léptek volna elő.
Ne aggódj a kakas miatt, mondta a bácsi. Jó csirke, csak úgy kiabál, mintha szétvágnák.
Zsófia nevetett, a fáradtság azonnal elillan. A bácsi is mosolygott.
Maradsz nálunk sokáig, vagy csak egy megálló?
Pihenni, ameddig csak tart, válaszolta Zsófia.
Gyere be, kicsi. Igyál reggelit. Megismerkedhetsz a nagymamával is. Sütik vannak és senki sem eszi őket. A nagyszülők évente egyszer jönnek, a gyermekek is
Zsófia nem habozott. Szerette volna megismerni a helyieket.
Az asszony, akit csak Ilona néven ismertek, igazi mesebeli nagymama volt kötényt és sálat viselt, fogatlan mosoly, kedves ráncok. A ház tiszta és kényelmes volt.
Ez csodás! kiáltotta Zsófia. Miért nem jönnek gyakrabban a gyerekek?
Ilona vállra húzott egy kézmozdulatot.
Mi magunk kérjük őket, hogy ne jöjjenek. Az utak rosszak. Eső után egy hetet kell várni, mire kimenekülhetünk. Volt egyszer egy híd, de az régi volt, és kb. tizenöt éve dőlt be. Szűkített életet élünk. István csak hetente megy a boltba. A csónak már nem bírja a terhet. István erős, de az életkor
A sütik mennyeiek! mondta Zsófia. Senki sem gondoskodik rólatok? Valakinek kellene.
Miért is? Ötven vagyunk, egykor ezer. Most már mindenki elment.
Zsófia elgondolkodott.
Érdekes. És hol van az önkormányzat?
A híd másik oldalán. És a kirajzolás miatt hatvan kilométer. Gondoljátok, hogy nem kérünk segítséget? A válasz egyszerű: nincs pénzünk.
Zsófia megértette, hogy ez egy jó alkalom a nyári szabadságra.
Megmondanátok, hol a hivatal? Vagy mennétek velem? Nem látszik eső.
Az idősek egymásra néztek.
Komolyan? Pihenni akarsz?
Igen. A pihenés sokféle formában létezik. Ha esik, gondolni kell magamra is.
Az idősek kedvesen mosolyogtak.
A község önkormányzata így szólalt meg:
Meddig fogtok zaklatni! Miért néztek rosszan? Nézzétek csak a város utcáit! Szerintetek ki fogja finanszírozni a p bridget egy ötven fős faluban? Keressetek szponzort. Például Kovács. Hallottatok már róla?
Zsófia bólintott. Természetesen ismerte Kovács volt a cég tulajdonosa, ahol a férje dolgozott. Azt mondták, Kovács szülötte a falunak; szülei tíz év körül költöztek a nagyvárosba.
Egy éjszakás átgondolás után Zsófia döntést hozott. Volt Kovács száma István többször hívták a telefonról. Úgy döntött, harmadik félként hívja, anélkül, hogy megnevezné a férjét.
Az első próbálkozás sikertelen volt, a másodikon Kovács meghallgatta, egy pillanatra csendben maradt, majd kitörte a nevetést.
Tudod, majdnem elfelejtettem, hogy innen származom. Hogy vagy? kérdezte.
Zsófia felvidult.
Nagyon jól, nyugodtan, az emberek csodálatosak. Küldök képeket és videókat. Gábor, minden tőlem telhetőt megpróbáltam senki nem akar segíteni az időseknek. Ti lennétek azok, akik valamit tehetnek.
Átgondolom. Küldd a fotókat, szeretném felidézni, milyen volt.
Két napig Zsófia filmjelezett és fotózott Kovács számára. Az üzeneteket elolvasták, de válasz nem jött. Már feladni készült, amikor Gábor maga hívott vissza:
Kovácsék Erika, jönne holnap három órakor a Lenin utcai irodámba? Készítsen egy előzetes tervet a munkálatokról.
Természetesen, köszönöm, Gábor!
Ez kicsit olyan, mint visszatérni a gyerekkorba. Az élet egy maraton nincs idő álmodozni.
Értem. De személyesen kell jönni. Holnap ott leszek, biztos vagyok benne.
Mikor letett a telefon, rájött, hogy ez ugyanaz az iroda, ahol a férje dolgozik. Mosolygott magában, előre látva a meglepetést, ami következni fog.
Korán érkezett, még egy órával a megbeszélés előtt. Miután leparkolta az autót, az irodához indult, ahol a titkárnő nincs. Belépett, hallotta a pihenőszoba beszélgetését, és közelebb lépett. Ott talált Istvánt és a titkárnőt.
Zsófia megérkezésekor István szinte elképedve állt fel, próbálta befűzni a nadrágját.
Zsófia, mit csinálsz itt?
Zsófia felkapaszkodott a folyosón, áthaladva Gáboron, átadta a papírokat, könnyek között rohanva kifutott. Nem emlékezett, hogyan jutott vissza a faluba. Amikor megérkezett, összeesett az ágyra, és sírni kezdett.
Másnap reggel valaki zaklatta az ajtót, hogy felébressze. Gábor és egy kis csapat jött.
Jó reggelt, Erika. Láttam, hogy tegnap nem akart beszélni, ezért személyesen jöttem. Kérsz teát?
Persze, jöjjön be.
Szavakat cserélve a tegnapi éjszakáról, mindannyian leültek a ház körül, teát ittunk. Gábor kinézett az ablakba.
Micsoda delegáció! Erika, nem gondolja, hogy ez az ember Ilona régi férje?
Zsófia mosolygott: Igen, ő az.
Harminc éve már nagypapa, és a kedves felesége a sütijeivel táplált bennünket.
Az ember aggódva nézett Zsófiára, ő gyorsan válaszolt:
Ilona nagyszerű formában van, és a híres sütijei továbbra is itt vannak.
A nap tele volt tevékenységgel. Gábor munkatársai mértek, jegyzeteltek, számoltak.
Erika, felteszek egy kérdést? kérdezte Gábor. A férjéről megbocsát neki?
Zsófia elgondolkodott, majd mosolyogva válaszolt: Nem. Köszönöm is, hogy így történt És mi akkor?
Gábor csendben maradt. Zsófia felállt, körbe nézett.
Ha újra felépítik a hidat, ez a hely csodálatos lesz! Felújítanánk a házakat, pihenőövezeteket hoznánk létre. A természet érintetlen, hiteles. De senki sem gondozza. És ha nem akar visszatérni a városba
Gábor csodálattal figyelte. Ez a nő különleges, határozott, intelligens. Soha nem vette észre, de most új színben látta.
Erika, jöhetek még vissza?
Megnézte őt: Jöjj bármikor, örülni fogok.
A híd építése gyorsan haladt. A falusiak hálájukat fejezték ki Zsófiának, a fiatalok visszatértek. Gábor rendszeres látogató lett.
A férje többször hívta, de Zsófia blokkolta a számát.
Reggel, egy erős rágalmazás hallatszott az ajtón. Zsófia, még álmosan, kinyitotta, rossz hírekre számítva, de István állt ott.
Szia, Zsófia. Jöttem, hogy elhozzam. Ne legyél makacs. Bocsánat, mondta.
Zsófia nevetve válaszolt: Bocsánat? Ennyi?
Rendben Készülj, visszamegyünk. Nem rúghatsz ki innen, ezt ne feledd, ez nem a te otthonod, elfelejtetted?
Most már én rúgom ki! kiáltotta Zsófia.
Az ajtó recsegve zárult. A szobából Gábor lazább ruhában lépett be:
Ezt a házat a cégem pénzéből vásároltuk. És te, István Alekszejevics, engem hülyének tartasz? Most audit folyik a irodáinkban, sok kérdésre kell majd válaszolnod. Katia esetében azt mondtam, ne aggódjon rossz az egészsége
István szeme kitárult. Gábor átkarolta Zsófiát:
Ő a barátnőm. Kérlek, hagyd el a házat. A válási papírokat már benyújtották, értesítést vársz.
A házasság a faluban köttetett. Gábor bevallotta, hogy újra megtalálta a szeretetet ebben a helyen. A híd újjáépült, az út felújult, egy bolt nyílt meg. A falusiak nyaralóként vásároltak házakat. Zsófia és Gábor is felújították saját otthonukat, hogy menedéket biztosítsanak, ha a gyerekeik egyszer ellátogatnak.
