Amikor tizenöt éves lettem, a szüleim véglegesen eldöntötték, hogy még egy gyermekre van szükségük. Minden felelősség a kishúgom és a házimunka a vállamra nehezedett. Nem maradt időm a leckére, és a rossz jegyekért megbüntettek. De a legrosszabb még hátravárt: Amíg a húgod nem érettségizik, ne is gondolj a fiúkra! mondta apám szigorúan. Radikális döntésre kényszerültem.
Amikor tizenöt éves lettem, a szüleim úgy döntöttek, hogy muszáj még egy gyerek. Így született meg a húgom. Mindenki gratulált, jókívánságokat mondott, de nekem egyáltalán nem volt ünneplésre hangulatom. Nem szeretek visszagondolni erre az időszakra, de most elmesélem nektek.
Anyám örült, hogy van egy lánya de nem azért, mert szeretett volna, hanem mert ingyen bébiszittert kapott. Mikor a húgom, Lili, egyéves lett, anya egyik napról a másikra abbahagyta a szoptatást, és teljes állásban dolgozni kezdett. Nagymamám jött hozzánk reggelente, de amikor én hazaértem az iskolából, vagy aludt, vagy már elment. A húgom rám maradt. Akkoriban sokat sírt, és én nem tudtam megnyugtatni.
Nem volt időm magamra. Öltöztetnem, mosnom, etetnem kellett, mindig friss ételt kellett főznöm. Ha este hazaértek a szüleim, és koszos edényeket vagy vasalatlan ruhákat láttak, lehordtak, hogy lusta és semmirekellő vagyok. Utána ültem le a leckémhez, mert addig nem volt rá időm. Az iskolában sem ment jól. A tanárok csak hármasokat adtak ki szánomból, amiért otthon még többet kaptam.
A mosógép mos, a mosogatógép mosogat, te meg egész nap mit csinálsz?! Csak a bulikra gondolsz! üvöltötte apám, anyám meg bólogatott. Mintha elfelejtette volna, milyen egy nyűgös gyerekkel órákat tölteni, közben házimunkát végezni.
A mosógép mos, az igaz. De be kell rakni, ki kell akasztani, és vasalni kell a tegnapi ruhákat. A mosogatógépet napközben nem kapcsolhattam be túl sok áramot fogyasztott, és a gyerekek edényét kézzel kellett mosnom. Senki nem irigylte a napi padlómosást sem, mert Lili mindenhova elért, mászott, futkosott.
Könnyebb lett, amikor a húgom oviba került. A szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy én hozzam haza és etessem meg. Így legalább néhány órám maradt magamra. Jobban odatettem magam az iskolában, és végül négyesekkel érettségiztem.
Álmodoztam róla, hogy biológiát tanulok. Ez volt az egyetlen tárgy, ami érdekelt, és gyorsan ment, de a szüleim nem támogatták.
Az egyetem a belvárosban van, másfél óra az út. És mikor jössz haza? Lilit el kell hozni, utána meg vele kell foglalkozni. Ne is gondolj rá!
A szüleim hajthatatlanok voltak, így a következő tanulmányi helyemet ők határozták el. A lakáshoz legközelebb egy szakközép iskola volt, ahol cukrásznak tanultam. Alig emlékszem az első félévre ahogy ma mondják, depressziós voltam. Aztán belejöttem. Megkedveltem a sütemények készítését, a sütiket, a desszerteket.
Második évtől részmunkaidőben dolgoztam hétvégén egy közeli kávézóban. Eleinte panaszkodtak a szüleim, hogy nincs otthon, de legalább ezt a kis szabadságomat megvédhettem. Az érettségi után teljes állásba vettek.
Nem sokkal később új séf érkezett a kávézóba. Késő estig együtt maradtunk, és újra elkezdődött a veszekedés. Apám többször is eljött a műszakom után, hogy megakadályozza, hogy a barátommal sétáljak. Aztán családi gyűlést szerveztek.
Meghívták nagymamámat, a nagynénimet és a férjét. Középre állítottak, és azt mondták, felejtsem el a jegyességet, a sétákat és mindenféle szórakozást.
Felmondasz a kávézóban! jelentette ki a nagynéni. Lili iskolájában szereztem neked állást konyhai kisegítőnek.
A nap legjobb híre! kiáltotta fel anyám örömmel. Lili mindig ellátva lesz, és délutánonként azonnal hazajöhetsz. Lesz időd segíteni nekünk.
Felmondani a kávézóban, ahol értékeltek, fizettek, ahol jól ment minden, és ahol a barátom dolgozott? Elképzeltem a jövőmet egy sivár iskolai menza, nyúlfarkas rántott hús, ragacsos tészta, este házimunka, és egy élet, ami Lilié.
Amíg a húgod nem érettségizik, álmodj se fiúkról! mondta apám keményen.
Másnap elmeséltem mindent a barátomnak, és készítettünk egy tervet. Régóta szeretett volna saját kávézót nyitni, félretett pénze volt, de nem volt elég. Így hát banki hitelre vagy befektetőkre volt szükség. Otthon azt mondtam, még két hétig dolgoznom kell. A szüleim beleegyeztek, hogy kivárják a felmondási időmet.
Sajnos a hitelt nem kaptuk meg, de találtunk más megoldást. A barátom egyik ismerőse menedzserként dolgozott egy nagy étteremben, és felajánlott neki egy új projektet, ami Budapesten nyílt. Elutazott interjúzni, és meggyőzte a főnököt, hogy videóhíváson beszéljen velem. Miközben magamról meséltem, a szerelmem felkínálta az általam készített desszerteket hozott egy hűtőtáskában.
Az utolsó munkanapon korábban eljöttem. Hazasiettem, amíg senki nem volt otthon, és gyorsan összepakoltam egy táskába a holmijaimat, minden iratomat, megtakarításomat, majd vonattal elutaztam Budapestre.
Most az én életemet élem, és csak azoknak szentelem, akiket magam választok, nem azoknak, akikre rákényszerítettek.
Igen, szeretem a húgomat, és remélem, egy nap jó viszonyt alakítunk ki. Nem tartozkodom haraggal a szüleim iránt, de tudom, am
