Réka egy tehetős családban nőtt fel. Az apja szinte mindent megvásárolt neki, amit csak megkívántde vele tölteni az időt, na azt már ritkán tette. Túl elfoglalt volt a saját vállalkozásával, állandóan csak dolgozott. Amikor mégis hazatért, az csak azért volt, hogy meglátogassa a szeretőit. Állítólag volt egy nője, aki néhány évvel idősebb volt Rékánál, de ez már Rékát kicsit sem érdekelte.
Réka tanítóképző főiskolára jelentkezett, annak ellenére, hogy az apja fogorvosi pályára szánta volna. Ő azonban makacsul ragaszkodott a saját útjához.
Lassan felnőtté válva, Réka nem akart pénzt elfogadni az apjától, így ösztöndíjból élt. Nyáron pedig gyerekekkel töltötte az időt egy táborbanpedig apja inkább egy külföldi nyaralást kínált neki, de ő nevetve visszautasította, mert annyira szerette a gyerekeket.
Egyik este, a táborba megérkezett egy busznyi gyermek egy pesti árvaházból. Mind gyorsan elfoglalták a helyüket, de utolsóként egy sovány, cingár kislány szállt le. A szeme nem sok gyermeki fényt mutatott. Később a többi gyerek panaszkodni kezdett, hogy valami furcsa bűz terjed a házban.
Kiderült, hogy a kislány tehetett erről. Réka beosont, hogy megnézze, mi történik. Hamar kiderült: a lány a vacsora után rántott húst rejtett a párnája alá. Már rendesen megsavanyodott.
Bűntudatosan nézett Rékára, majd megszólalt:
Ezek a bátyámnak vannak.
És hol a bátyád?
Egy másik árvaházban.
Réka hallva ezt, azonnal felhívta az apját, hogy pénzt kérjen.
Végre, a lányom tőlem kér segítséget, azt hittem, megsértődött rám, morgott magában az apuka.
Miért kell neked ennyi pénz, Réka? Kocsit akarsz venni?
Nem, apa. Annyi élelmiszert szeretnék venni az árvaház gyerekeinek, amennyit csak lehet.
Jaj, hát tényleg csodálatos lelked van, Rékamondta az apja, s mosolygott hozzá egy igazi magyarosat.
