2023. március 12. Budapest
Amikor elhoztam Esztert az otthonomba, apám elkékedett a meglepetéstől, arca verejtéktől csillogott. Ez volt az első, mélyen bevésődött árulás, amit soha nem felejtek el.
Gyerekkorom óta bizonytalan voltam a magasságom miatt. Az óvodában én voltam a legkisebb; még a lányok is magasabbnak tűntek nálam. Barátom nem volt, egyedül játszottam, és amikor a többiek elvették a játékaimat, csak csendben viseltem, soha nem panaszkodtam a szüleimnek.
Az általános iskolában sem változott semmi. Kisfiú névvel illették, gúnyoltak, de én csak szorosan összezártam a öklemet. Amikor a szarkazmus már elviselhetetlenné vált, arra kértem a szüleimet, hogy iratkozzanak be egy sportcsapatba.
Néhány év elteltével már ismeretlen személy lettem. Nőttem, erősödtem, izmos és fitt lett a testem. Kilencedik osztályban a lányok elkezdtek érdeklődni irántam, de a gyerekkori sérelmeket magamban hordozva, nem akartam senkit közel engedni.
Első szerelmem és első csalódásom
Az egyetemre való felvétel után az életem megváltozott. Magabiztosabb lettem, könnyen barátkoztam, a lányok pedig szívesen mutattak érdeklődést.
Így ismerkedtem meg Eszterrel, egy egyetemi hallgatóval, aki saját albérlést bérelt. Eleinte csak a lépcsőházig kísértem, de egyszer felkért, hogy menjek be a szobájába. Innen indult a közeli viszonyunk.
Nem hozott számomra igazi boldogságot. Egy nap, a szívemnek engedve, így mondtam:
Házasodjunk.
Eszter csak nevetett:
Pál, még egész életed előtt áll! Vonzó vagy, sportos, és biztosan lesz még sok lány. Kiválaszthatod, kivel szeretnél lenni, és később kiválasztod a legjobbat.
Komolyan? hangom hűvös lett.
Persze! sóhajtott. Van egy vőlegényem, ő a legszebb és leggazdagabb a környéken, rendszeresen küld nekem forintot, hogy ne kelljen kollégiumba mennem. Ünnepnapokon találkozunk, veled csak az éjszakákat töltöm.
E szavak olyan élesek voltak, mint a penge.
Szóval csak egy átmeneti opció vagyok? kérdeztem keserűen.
Pál, tényleg kedvellek! De te is érted
Felálltam, és elkezdtem pakolni a dolgokat.
Meg vagy bántva? mosolygott Eszter, miközben a tekintetével elvitte a tekintetét. Örülök, hogy most már tudod az igazságot. Ne bízz azonnal a lányokban; ismerd meg őket alaposan, mielőtt a szívedet megnyitod.
Elhagyva a szobát, úgy éreztem, hogy csak egy eszköz voltam.
Otthoni melegség a megtört illúziók helyett
Visszatérve otthonba, a bőrömtárgyamat az ajtófélfára heverítettem.
Fia, mi történt? kérdezte aggódó Mária, anyám. Nem lesz esküvő?
Kápot, válaszoltam röviden, miközben elővett a zsebemből egy arany gyűrűt. Tartsd meg. Neked nagyobb haszna lesz, mint nekem.
Anyám szomorúan nézett rám.
Szép gyűrű, magamra fogom tenni sóhajtott. Gyere a konyhába, elkészítettem a kedvenc pogácsáidat, és forró mentatea van. Ülj le, beszéljünk.
A meleg és a gondoskodás átjárta a szívemet, amit az elmúlt napokban annyira hiányoltam.
Még egy csapás az önbecsülésemre
Az egyetemen elkerültem Esztert, de ő úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Az órák után Károllyal járkált, halkan beszélgetett vele, majd elhagyta a teret egy ismeretlen irányba.
Rájöttem, hogy szavai csak kifogás voltak; számomra csak egy ideiglenes szórakozás, a következő megfelelő alternatíva helyettesítése.
Ez a gondolat keserű nyomot hagyott a lelkemben.
Néhány nappal később újabb próbatétel várta.
Pál, gyere el a születésnapi bulimra! jelentkezett hirtelen Tímea, a csoport egyik legszebb hallgatója.
De vajon ez egy igazi esély volt valamire, vagy egy újabb csapda?
Tanulság
Mindent megtanultam, hogy a szívemnek csak akkor kell nyílnia, ha a körülöttem lévő emberek valóban érdemlik a bizalmam, és hogy a csalódások csak addig fájnak, amíg nem ismerem fel magamban a saját erőt.
