Amikor odaléptem az asztalhoz, a anyós pofon ütött: A fiacskámnak főztem, te pedig a gyerekeiddel egyél, ahol akarsz!
Zsófia begombolta a kislányának a kabátját, és megnézte, hogy az idősebbik fiának jól meg van-e kötve a cipőfűzője. Az ablakon kívül a kopár fák szaladtak el a kocsi mellett, a szürke felhők eltakarták az eget, és az út egyre távolabb vitt a várostól. Bence a volánnál ült, és egy dallamot fütyörészve kopogtatott az ujjaival a kormányon, a rádióból szóló zene ritmusára.
Anyu, a nagymamánál van hinta? kérdezte Áron, a hétéves fiú, a hátsó ülésen fészkelődve.
Nem tudom, drágám válaszolta Zsófia. Valószínűleg van. Nagymamának nagy a kertje.
Játszhatunk? szólalt meg Kitti, a kisebbik. A kislány négy éves volt, és már elfáradt az úton.
Persze, játszhattok nyugtatta meg Zsófia. Csak először köszöntsétek meg a nagymamát, és együnk együtt ebédet.
Bence a visszapillantó tükörben megpillantotta a feleségét.
Zsófi, ne aggódj ennyire mondta a férfi. Anyám megváltozott. Azt mondta, hiányoztak az unokák. Örülni fog nektek.
Zsófia bólintott, de nem válaszolt. A férje szava magabiztos volt, de belül minden összeszorult a félelemtől. Irén néni soha nem volt meleg, lágy természetű asszony. Az anyós távolságtartó volt, csípős megjegyzéseket tett, és minden találkozás a férje anyjával megpróbáltatás volt Zsófiának.
Az utolsó alkalom, amikor egész család elment Irén nénihez, két éve volt. Akkor az anyós egész este azon lovagolt, hogy Zsófia hogyan öltözteti a gyerekeket, hogyan főz, hogyan viselkedik. Bence hallgatott, Zsófia pedig összeszorította a fogait és tűrt. Azóta ritkán találkoztak, legtöbbször semleges helyeken kávézókban, parkokban. De most Bence ragaszkodott a látogatáshoz.
Anyu egyedül van, hiányol minket magyarázta a férj. A gyerekek nagyobbak, gyakrabban kellene mennünk. Plusz a háza szép, tágas. Kipihenjük magunkat a természetben.
Zsófia nem ellenkezett. Talán Irén néni tényleg megváltozott. Talán az életkorral lágyabb lett. Az emberek változnak.
Az autó letért a főútról egy földútra, elhaladt néhány telken, majd megállt egy magas kerítés előtt. A kerítés mögött egy kétszintes ház látszott, nagy ablakokkal és sötét cseréppel fedett tetővel. A kertben almafák álltak, már levél nélkül, és egy régi lugas.
Bence leállította a motort, kiszállt és kinyitotta a kis kaput. Zsófia segített a gyerekeknek kiszállni, megfogta Kitti kezét, és a ház felé indult. Áron előreszaladt, maga után húzva a játékokkal teli hátizsákot.
Kinyílt az ajtó, és megjelent az küszöbön Irén néni. Az anyós magas, sovány asszony volt, rövid ősz hajjal és éles vonásokkal. A száján mosoly játszott, de a szeme hideg maradt.
Megérkeztek, úgy látom mondta Irén néni köszönés helyett. Remélem, nem maradtok sokáig? Itt tisztaság van, ne koszoljátok össze.
Zsófia megállt a küszöbön, nem tudta, mit válaszoljon. Bence átkarolta az anyját.
Anyu, csak hétvégére jöttünk mondta a férfi. Veled akartunk lenni, az unokák hiányoztál nekik.
Irén néni végigmérte a gyerekeket.
Hiányoztam, mondod? vont
