Bálint, talán visszamehetnénk a faluba? Nem bírom már a város zaját, három éve itt élünk, de még mindig idegen vagyok. A friss levegő is jó, és mi lenne, ha ott hoznánk világra a babát kérdezte Bálint a feleségét.
Tudod, Csenge, tegnap is azon gondolkodtam, hogy visszatérjek a falusi iskolába. Talán egy kis változás tényleg segítene nekünk válaszolta ő.
Csöppszi, ez megoldva! mondta Bálint boldogan.
Bálint meg Csenge négy évvel ezelőtt házasodtak össze. Csenge a főiskola befejezése után a falusi iskolába költözött, tanította a gyerekeket, és ott szikrázott köztük a nagy szerelem, amihez a házasság is jött. Egy év után vissza kellett menniük a városba, mert Csenge édesanyja súlyos beteg lett, és elköltöztek. Egy évvel ezelőtt anyja áldozatosan meghalt.
Bálint és Csenge boldogan élnek egymás mellett, szeretik egymást, csak az a gond, hogy még nincs gyermekük, pedig mindketten nagyon vágyunk rá. Csenge már vizsgálatokon ment, de az orvosok mindent rendben találtak.
Gyorsan összecsomagolták a cuccokat, beugrált egy kamion, és a Bálint anyja házába költöztek, a faluban, ahol csak egyedül élt.
Hála az Istennek! kiáltotta fel Mária, a anyóka, miközben a csomagokat nézte. Már éreztem, hogy meghallgatta a kérdésem. A szobát tiétek, foglaljátok be, elég hely mindenkinek. Régen jó volt itt, csak a bátyád, Bálint, már egy évvel ezelőtt elment Hiányzik, ezért kértem az Urat, hogy visszahozzon minket. Na, itt vagyunk!
Bálint újra munkát talált a falusi autószerelő műhelyben, ahol szívesen fogadták, Csenge pedig az iskolába vette vissza a helyét.
Jó napot, Kovács Ágnes, üdvözölte őket a főiskolai tanár, Farkas Péter, a iskolaigazgató. Örülök, hogy visszatértek, van szabad állás, nem mindenki akar faluba költözni.
Péntek este Mária egy vacsorát szervezett otthonában, tudta, hogy a szomszédok, Bálint barátai, Csenge diákjai és szüleik is eljönnek. Mindenki örült, hogy visszatért a kedves Ágika, ahogy a falusiak hívják. Leginkább Sándort örökítette meg a öröm, akit Csenge egykor egy mocsárból egy régi, üres palackból kiment.
Senki sem hitt, hogy leszáll a pohnál, de Csenge hitte, és hát segített. Sándor betoppant Mária udvarába, meglátta Bálintot és a nagyobb testvérét, szorosan átölelte őket, és még a köszönés is majdnem kimaradt.
Bálint, tényleg? kérdezte Sándor. A falunkról repült a hír, hogy Ti és Ágika visszatértek. Értem, te helyi ember vagy, de ő meg… csak a városi tanárnő!
Visszajöttünk, örökre mondta Bálint, és vállára taposta Sándort.
Hol van Ágika? kérdezte Sándor, miközben Bálint bólintott, és már beugrott a házba, meglátta Csengét, felkapta, néhányszor forgatta, majd lehelyezte a földre.
Ágika, Ágika, mennyire örülök! kiáltotta, miközben Bálint a kilincsnél állt, mosolyogva.
Végre megértettem mindent, várlak titeket vendégül. Verónka örülni fog. Nekem már mennem kell, ígértem a feleségnek, hogy maradok a háznál. Holnap várunk titeket intett, és kirohanta a házból.
Nem iszik? kérdezte Ágika a anyókától.
Nem, már egyetlen korty sem. A kislányát már alig két éve viszi a karra.
Mit neveztek a kislánynak?
Ágnes, nem is gondolnád, hogy egyszerűen csak úgy jött a név mosolygott Mária. Még kérdezel?
Ágnes? Mint engem?
Nem téged, hanem neked, a tiszta szívért felelte Sándor. Elfelejtetted már, hogy neveltél? Senki sem hitt, hogy meg tudod csinálni az emberré.
Másnap Ágika és Bálint Sándorhoz mentek vendégül. A nő, Verónka már előkészítette az asztalt, és egy kicsi szobából egy apró babakészlet lépett ki: göndör haj, kék szemek, rózsaszín arc, mint Sándoré. Óvatosan közelített.
Nézd csak, kicsi, ki jött hozzánk mondta Sándor. A bácsi neve Bálint, a nagynénije, mint te, Ágikája, Anikó.
Szia, Anikó ült le Ágika mellette, és átadta a babát.
A kislány a babát szorítva, kezét Ágikának nyújtotta, és elvitte a szobájába.
Na, Bálint, elvesztetted a feleséged nevetett Sándor. De ő tetszik a lányunknak. Senki sem jön itt a környékre, de most te vagy a mi jó szívünk.
A vendégek közül nyolc ember ült az asztalnál, aztán még több falusi csapott be, hiszen ha faluban van lakoma, akkor a szomszédok is ott vannak. Mindenki örült, hogy Bálint meg felesége visszatértek. Valaki süteményt hozott, mások befőtteket, pálinkát, sőt valaki már a harmonikáját is elővetette. Vidám volt Sándor háza.
Sándor felállt, egy poharat emelt, de nem itta. Mindenki tudja, hogy ő már régen lemondott a kocsmáról.
Én, mint senki más itt kezdte Sándor. Mindezt Ágika tanárnőnek köszönhetem. Tudjátok, mennyit jelentett nekem a támogatása. Akkor még sokan szólaltak meg a hátam mögött: Megint a tanárnőhöz megy, ki ez a fiatal, művelt lány? nézett körbe, és maga is válaszolt: Igen, volt. De a férfi és a nő közti barátság is lehet igazi, tiszta, emberi. Felidézte, hogy mélyen a szívében mindig is Verónka iránt érzett szeretet volt, de azt senki sem sejtette.
A falusiak nevetve bólogattak, és Sándor folytatta:
Nem felejtem el, amikor először jött el hozzám Ágika, kedvesen mosolygott, és azt mondta: Segíts, kérlek, készítsünk madáretetőket. Aztán szigorúan figyelmeztetett, hogy ne igyam. Persze, néha vágytam egy kortyra, de megőriztem magam, mert nem akartam, hogy ő rossz lábbal lássa. Aztán Ágika bátorított, hogy elmenjek vezetői tanfolyamra, megtanultam, munkát találtam, és azóta is tiszta úton járok.
Én csak akkor értettem meg igazán, amikor Ágika elköltözött a városba velem, hogy a madáretetők bárki számára elkészíthetőek mondta Sándor. Ő volt az, aki kis lépésekkel kihúzott a sötétségből, és megmutatta, hogy van bennünk egy őrző angyal. Az én őrző angyalom Ágika volt. Hónapokig figyelt rám, hitt bennem. Hálás vagyok, és most mindannyian tapsolunk neki.
Az idő múlásával Bálint tovább dolgozott, Ágika a gyerekekkel foglalkozott az iskolában. Egy nap Ágika palacsintát hozott otthonra, szinte halovány volt, lábaakban gyengeség. Leült a kanapéra.
Ágika, mi a baj? kérdezte Mária. Nem láttam már, hogy nappal fekszel? Rosszul vagy?
Nem tudom, szédül a fej, hányinger, nem vagyok rendben mondta Ágika.
Mária rájött, és mosolyogva kérdezte:
Vársz gyereket, Csenge?
Már nem is remélem
Ne add fel, remény nevel! Holnap reggel menjünk el a helyi orvoshoz.
Néhány nap múlva a városi orvos megerősítette, hogy van baba a fenekén. Ágika boldogan mesélte el Bálnak, aki a munka után hazaért.
Hát ez van, csak nézz a mosolyodra, minden szóval megérzed, mennyire boldog vagy kiáltotta, és Ágika nevetve vissza nevetett.
Késő este szállítóval vitteék a kórházba, Bálint mellette ült, és a szülés után egy kisfiú született. Reggel Mária a padlón egy kisfiút talált, és leült mellé.
Anyám, nem hiszem el, hogy mindez velem történik. Olyan szeretem Ágikát, hogy néha még fél is vagyok attól, hogy ez a szerelem megőrül-e. kérdezte.
Normális, fiam. Ha igazán szeretsz, az őrült is lehet válaszolta nő, miközben mosolygott.
Hozzuk haza Ágikát a kisfiúval, segítek mondta Bálint, és Mária nézte a fiú szemét:
Külsőre fiú, belül még egy kisgyerek.
Mindenki boldog volt. Egy idő után Ágika még egy kislányt is hozott a világra, és a család csak örülni tudott. Bálint már agrármérnök lett, Ágikát felkérték, hogy legyen az iskola igazgatója, de ő inkább a tanításban maradt, mert szívét a gyerekekhez köti.
