A feleség összepakolt és eltűnt ismeretlen helyre
Elég legyen már ebből a mártírkodásból. Majd minden helyreáll. Hisz a nők gyorsan megenyhülnek, kiabál egyet-kettőt, aztán megnyugszik. A lényeg, hogy amit akartam, az megvan. Van fiunk, tovább él a család.
Dina hallgatott.
Gábor suttogta halkan, közelebb hajolva , te egy hete azt mondtad, gondoskodtál arról, hogy Szilvi teherbe essen. Ez mit jelent?
Gábor letette a villát, hátradőlt a széken.
Pont, amit mondtam. Öt évig csak halogatta, hogy még nem kész, karrier, majd később Mikor lesz az a később? Harminckettő vagyok, Dina. Örököst akartam. Egy rendes családot, mint másoknak.
Úgyhogy lecseréltem a gyógyszereit.
Dina döbbenten nézett rá.
Megmondtad neki? Mikor?
Aznap, amikor elment mormogta Gábor. Elkezdett hisztizni, hát megmondtam, szokj hozzá, kedvesem, te döntöttél így, én csak segítettem.
Azt hittem, majd lenyugszik, tudja, nincs más lehetősége. De hát, bolond volt. Felkapta a táskáját és elment.
***
A konyhaasztalon, épp a kupac mosatlan cumisüveg mellett, ott felejtve feküdt a bátyja fésűje.
Dina ránézett, és belül forrni kezdett a düh. Miért kell mindenhol rendetlenséget csinálni?!
A kisbaba végre elcsendesedett a szomszéd szobában, de a csend nem hozott megnyugvást egy óra, de legkésőbb kettő, és minden kezdődik elölről!
Helyreigazította a köntösét, és feltette a vízforralót. Csak egy hónap telt el, mióta Szilvit, az öccse feleségét hazahozták a kórházból. Gábor akkor sugárzott az örömtől, nyomta a nővérek kezébe a hatalmas csokrokat, de Szilvi
Szilvi olyan arcot vágott, mintha kivégzésre vinnék haza.
Dina annak tudta be, hogy első gyerek, fáradtság, hormonok Pedig már akkor gyanakodnia kellett volna.
Kattant a bejárati ajtó testvére ért haza a munkából. Nyakkendőjét lazítva, köszönés nélkül fordult egyből a hűtőhöz.
Van valami kajánk?
Főztem tésztát és főtt virslit is.
Gábor, most aludt el, légy halkabb, légyszi!
Gábor morgott, tálat vett elő.
Fáradt vagyok, Dina. Egész nap talpon voltam. Ezek az ügyfelek kész rémálom.
Mi újság a kicsivel?
Az unokaöcséd, Balázs Dina a bögrét kicsit erősebben tette le, mint tervezte. Három órát üvöltött ma. Fájt a hasa.
Úgyis te jobban értesz ezekhez rántott vállat Gábor, miközben leült. Ti, nők, erre születtetek. Anyánk is egyedül húzott fel minket, miközben apánk folyton vidéken dolgozott.
Dina elharapta a szavait. Legszívesebben hozzávágta volna a tányért.
Csak ideiglenesen lakik itt, amíg rendezi a saját albérletének tartozásait, de az utóbbi két hétben ingyenes dadussá, szakáccsá és bejárónővé vált.
Gábor pedig úgy viselkedett, mintha minden a legtermészetesebb lenne, mintha nem is az ő felesége tűnt volna el a semmibe.
Hívott Szilvi? kérdezte Dina, miközben bátyja mohón vacsorázott.
Gábor félúton, a villa a szájában megdermedt. Arca elsötétedett egy pillanatra.
Nem veszi fel. Lerakja. Milyen anya az ilyen? Otthagyja a gyereket Ezt azért gondold végig
Dühös, mert lecseréltem a tablettáit, hogy gyorsabban terhes legyen.
Ez aljas dolog volt, Gábor mondta halkan Dina.
Micsoda? kerekedett ki Gábor szeme. A családomért tettem! Én dolgozom, hozom haza a pénzt!
Ő meg otthagyta a gyereket! Ki hibázott, szerinted?
Elvetted tőle a döntést felállt Dina. Becsaptad azt, akit állítólag szeretsz.
Mégis hogy kellett volna erre reagálnia? Köszönöm, drágám, hogy tönkretetted az életem?
Jaj, ne kezd már el legyintett Gábor. Ki fogja tombolni magát, aztán visszajön. A gyerek itt van, a cuccai is.
Elfogy a pénze, visszajön majd. Addig hát, segítesz még, ugye?
Most nekem nincs időm a kölyökre, a zárási időszak van, rengeteg a munka.
Dina nem válaszolt. Kisétált a konyhából, és bement a gyerekszobába.
Balázs csöndben szuszogott, tenyérnyi kis ökleivel. Dina nézte, a szíve majd’ megszakadt.
Az egyik oldalon ez a védtelen kis csomag, aki semmiről nem tehet. Másikon ott Szilvi, akit csapdába ejtettek.
Mindkettőjüket sajnálta
Elővette a telefonját, belépett a Messengerbe. Szilvi három perce volt online. Dina sokáig írt, törölt, újra írt.
Szilvi, itt Dina. Nem kérem, hogy menj vissza hozzá. Csak tudni akarom, jól vagy-e.
És egyedül nagyon nehéz. Beszélgessünk? Anélkül, hogy kiabálnánk.
Tíz perc múlva jött a válasz:
Egy panzióban vagyok. Három nap múlva elutazom Tatabányára három hétre, munka miatt.
Ezt még a baba előtt leszervezték szóval régóta fix.
Mikor visszatérek, beadom a válópert. Balázst nem hagyom el, Dina.
De most nem bírok ott lenni. Ránézni sem bírok benne csak Gábort látom!
Dina sóhajtott.
Értem. Tényleg mindent tudok. Gábor mindent elmondott.
És ő hogy érzi magát?
Azt hiszi, büszke lehet magára.
Mindenki azt hiszi, visszamegyek majd?
Szerinte biztos. Ha nagyon nehéz lesz, szólj. Megoldom, bérelek dadát, utalok pénzt.
De hozzá nem megyek vissza. Soha.
Dina letette a telefont és mélyen sóhajtott. Munkát kell keresnie, lakást fizetnie, saját életét visszaszerezni.
De Balázst sem hagyhatja Gáborra, aki azt se tudja, melyik a pelus eleje.
***
A következő három nap lidércesen telt.
Gábor későn jött haza, evett, lefeküdt.
Ha Dina kérte, segítsen a gyerekkel, csak annyit mondott: Fáradt vagyok vagy Te úgyis jobban értesz.
Egy éjjel Balázs olyan sírásba kezdett, hogy Dina elfáradt.
Bement Gábor szobájába, felkapcsolta a lámpát.
Kelj fel mondta jéghidegen.
Gábor a fejére húzta a párnát.
Menj ki, Dina. Nekem reggel hatra kelni kell.
Egyáltalán nem érdekel. Menj és ringasd meg a fiad! Éhes, és én már nem bírok, annyira remeg a kezem a fáradtságtól.
Megőrültél? Gábor ülve ordított rá. Azért laksz itt, hogy segíts! Lakást adok, fizetem a rezsit!
Szóval csak szolgáló vagyok?
Hívhatod, aminek akarod dünnyögte. Ha majd Szilvi visszajön, akkor pihenhetsz. Most dolgozz!
Dina szó nélkül kisétált.
Aznap éjjel nem aludt újra. A konyhában ült, lábbal ringatta a bölcsőt, és azon gondolkodott, mikor teszi helyre Gábort. Végképp elvetette a sulykot.
Reggel, amikor elment, Dina ismét írt Szilvinek:
Találkoznunk kell. Ma. Amíg nincs itthon, kérlek.
Szilvi beleegyezett.
Egy közeli kis parkban ültek le.
Szilvi nagyon rosszul nézett ki: sápadt volt, karikás szemekkel, lefogyva.
A babakocsinál állt, nézte Balázst, a keze remegett.
Nagyon megnőtt mondta halkan. Két hét alatt is mennyi változás
Nem ismer fel téged suttogta Dina gyöngéden.
Tudom Szilvi az arcát eltakarta. Dina, nem vagyok szörnyeteg. Szeretem valahol mélyen, érzem, hogy az én gyerekem.
De ha belegondolok, hogy Gáborral kell élnem hogy egy ágyban kell aludnom azzal, aki így átvert megfulladok.
És ha Gábor nélkül? kérdezte Dina.
Szilvi felkapta a fejét.
Hogy érted?
Azt hiszi, sehova se tudsz menni. Azt gondolja, te is az övé vagy a gyerekkel együtt.
De nézzük szembe az igazságot: ő nem apa. Ő egy család-projekthez keresett vezetőt.
Nem kel fel éjjel, nem tudja, mennyi tápszer kell. Neki csak egy örökös kellett, nem maga a nevelés.
És mit javasolsz?
Elmégy dolgozni három hétre. Addig maradok a gyerekkel. Ezalatt mindent előkészítek.
Mit készítesz elő?
A válást. Az anyai jogokat. Nem kell visszamenned hozzá. Kibérelhetsz külön lakást, odaköltözöm, segítek amíg dolgozol.
A pénzügyeim javulnak, pár távmunka már kilátásban. Együtt is boldogulunk, nélküle.
Szilvi gyanakodva nézett rá.
Szembefordulsz a testvéreddel?
Ő a bátyám, de undorítóan viselkedett. Nem akarom tovább asszisztálni az átveréséhez.
Azt hiszi, a pártján vagyok, mert nincs hova mennem hát nagyon téved.
Szilvi sokáig hallgatott, egy napsugár táncolt a babakocsin.
És ha nem adja oda a gyereket? Botrányt csinál.
Igen, de van egy adu ász. Maga mesélte, hogy kicserélték a gyógyszereit. Ha ez kiderül a válóperben, tanúk előtt én is igazolom.
Azt is elmondom, hogyan segített a szülési szabadság alatt.
Neki nem kell a gyerek, Szilvi. Csupán irányítani akar valakit.
Ha rájön, hogy Balázs idő- és energiabefektetést igényel, hátralép majd magától.
Könnyebb lesz neki előadni a elhagyott apa szerepet a haverok előtt, mint valóban foglalkozni vele.
Szilvi először mosolygott, bár gyengén.
Nagyon felnőttél, Dina.
Rá lettem kényszerítve sóhajtott. Akkor megállapodtunk?
Igen. Köszönöm neked.
A következő három hét gyorsan elröppent.
Gábor egyre ingerlékenyebb lett, kezdte észrevenni, hogy DIna már nem szolgálja ki, ahogy eddig.
Mikor jön haza Szilvi? kérdezte egy este, ahogy a táskáját ledobta a kanapéra.
Holnap válaszolta Dina röviden, s mellé szorította Balázst.
Végre. Végre elmehetünk normális étterembe, elegem van már ebből a tésztából. Vegyek neki valami ajándékot, hogy kibéküljön? Gyűrű, vagy fülbevaló talán Nők szeretik az ilyesmit.
Dina szinte undorral nézett rá.
Azt hiszed, egy gyűrű majd mindent megold?
Hallod, Gábor közelebb lépett, meg akarta veregetni a vállát, de kitért előle. Hagyd már a szentfazekasdit.
Minden rendbe fog jönni. A nők megenyhülnek hamar. A lényeg, hogy elértük a célt: van fiunk, család él tovább.
Dina nem szólt semmit.
***
Másnap reggel Szilvi akkor jött, amikor Gábor dolgozni volt. Nem ment fel a lakásba, lent várakozott az autóval. Dina előre összepakolt minden gyerekholmiját, a saját bőröndjét és legszükségesebb dolgait.
Három fordulóval tudtak mindent levinni. Balázs békésen aludt a gyerekülésben.
Mikor az utolsó táska is lent volt, Dina visszament a lakásba, hogy otthagyja a kulcsokat.
Letette őket a konyhaasztalra, pontosan oda, ahol három hete Gábor fésűje hevert. Mellé egy cédulát helyezett.
Gábor, elmentünk. Ne keresd Szilvit, ügyvéd keres majd. Balázs vele van. Én is.
Családot akartál, de elfelejtetted, hogy egy család csak bizalomra épülhet, nem manipulációra.
A tésztád a hűtőben van. Mostantól egyedül boldogulj vele.
Elmentek.
Szilvi egy pici, de barátságos albérletet talált a város másik felén. Az első napok nehezek voltak: Balázs sírt az idegen környezetben, Szilvi félpercenként elsírta magát, Dina telefonja pedig szinte folyamatosan csörgött a dühöngő bátyjával.
Gábor a telefonba üvöltött, fenyegetőzött, átkokat szórt. Perrel ijesztgetett, ellenségeskedett.
Dina már teljesen nyugodt volt.
Kibírták.
Gábor néhány nap hiszti után elcsendesedett, végül teljesen eltűnt.
A válóper bíróságon zajlott, Gábor egy szót sem szólt arról, hogy magához akarná venni a fiát.
Dina-nak igaza lett: bátyjának nem kellett a plusz teher, inkább lemondott és csak gyerektartást utalt hónapról hónapra.
Még a láthatást sem követelte.
