Két éve vagyok kapcsolatban a barátommal, Bálinttal. Nemrég megkérte a kezem. Természetesen igent mondtam, de mégis összezavarodott bennem valami, mert mintha nem sietett volna, hogy együtt költözzünk.
Bálint a szülei háromszobás budapesti lakásában élt, én pedig egy kollégiumban. Mindig úgy gondoltam, fontos lenne még az esküvő előtt együtt élnünk, hiszen így próbára tehetnénk magunkat, megszokhatnánk egymást szokatlan szokásainkkal együtt. Megemlítettem ezt Bálintnak, de ő csak úgy tett, mintha nem értené miről beszélek, és elmerült a gondolataiban, mintha a Duna partján sétálna visszhangtalanul.
Aztán egyszer csak a csillagok összehajoltak az éjszakában a szülei elutaztak két hétre, és így beköltözhettem hozzá arra az időre. Olyan volt, mintha beengedtek volna egy elvarázsolt kastélyba, ahol a bútorok maguktól mozognak és a szőnyeg hullámzik a lábam alatt.
Igazán igyekeztem tökéletes háziasszony lenni. Főztem, takarítottam, minden zugot fényesen tisztán tartottam, a padlószőnyeget porszívóztam, és minden nap valami magyar különlegességgel leptem meg Bálintot gulyás, lecsó, túrós palacsinta, mintha az egész Lakótelep illata ott vibrált volna a levegőben.
Minden varázslatos lett volna, ha nem jön az a furcsa de. Megkértem Bálintot, hogy legalább egyszer porszívózzon ő is, de ő csak rázta a fejét: szerinte ez női munka, és náluk a férfi a család anyagi boldogulásáért felel, nem azért, hogy segítse a feleségét ilyen dolgokban. Elhallgattam, abban reménykedve, hogy ha egyszer tényleg együtt élünk, majd az idő mindent megváltoztat. A lakás ekkor már tisztán csillogott és a szőnyegek úgy ragyogtak, mint a Balaton víztükre napfényben.
Mielőtt a szülei visszatértek, még egy rácsos süteményt is sütöttem, vacsorát főztem igazi ünnepi menü, mintha a nagymamám lakomáját éltem volna újra. Aztán hazamentem.
Másnap Bálint zord hangon közölte velem, hogy az anyukája nem volt elégedett velem. Állítólag nem voltam jó házigazda. Csodálkoztam hiszen először, amikor ott voltam, a lakás sokkal rendetlenebb volt, és a polcokon por táncolt, mint a kalocsai hímzés. Miért beszélt rólam így? Még a süteményemet sem értékelte, szerinte valami furcsa íze volt, mintha a tavaszi eső bekeveredett volna a tésztába. Nagyon megbántott!
Azt hiszem, az anyuka csak nem akarja, hogy a fia elhagyja a családi fészket, ezért nem sikerült neki a szívembe kapaszkodnia. Talán már kinézett egy másik lányt, aki jobban megfelel Bálintnak Honnan érzem ezt? Mióta hazajöttek, Bálint kihűlt mellettem, ritkán beszélünk, és mintha csak az idő szaladna, de a mi történetünk nem halad tovább. A szivárvány mögött elveszett a lagzi reménye.
Te mit gondolsz, mi lehet az oka ennek a furcsa álomszerű fordulatnak?
