A marketing osztály vezetője, Tamás, magabiztos és nőtlen férfi, nem tudott ellenállni, amikor meglátta az új kolléganőt, a tüzes és pimasz Enikőt. Még csak megérkezett az irodába, de ő már odalépett hozzá, rejtve a érdeklődését.
— Jó reggelt, kolléga — mondta mosolyogva, és meleg, majdnem égető mosolya arra késztette Enikőt, hogy ránézzen.
— Jó reggelt — válaszolta lágyan, de szikráztatva, ajkain enyhe mosoly bukkant elő.
— Nos, kezdjen hozzá. Bevezeti Önt a dolgokba Anikó, ő a mentorálásért felelős — Tamás intett egy idősebb kolléganő felé. — Tanulmányozza az utasításokat. Sok szerencsét, remélem, jól együttműködünk.
A kollégák, főleg nők, figyelmével kísérték, ahogy távozott. Amint Tamás elhagyta a termet, Anikó halkan odasúgta a mellette ülő Annának:
— Mióta szalutál ennyire az újoncok előtt a mi Tamasunk? — ránézett, és halkan nevetni kezdtek.
Enikő eleinte óvatos volt. Új közösség, ismeretlen arcok. Nem volt félénk — huszonhárom évesen már több viharos kapcsolat mögötte hagyott. Már a szakközépben bonyolította a dolgait egy tanárral, aki húsz évvel idősebb volt nála. Ő maga szakított, amikor a pletykák eljutottak a családjához. Enikő csak vállat vont, és továbbállt, mögötte összetört szíveket hagyva.
Pár hét múlva Tamás felajánlotta, hogy maradjanak munka után együtt egy kávéra a rakparton.
— Miért ne? Ön a főnököm, és a főnökökkel jóban kell lenni — válaszolta ravasz mosollyal, mintha kihívást dobott volna.
Hangja annyira ártatlan volt, hogy Tamás egy pillanatra azt hitte, viccel. De szíve megremegett az örömtől. Harminckét éves volt, komoly kapcsolata nem volt — mindig félúton véget ért. Enikővel viszont villámgyorsan forgott a történet: randik, szenvedély, szerelem. Hamarosan pedig az egész iroda forgott a hírtől: Tamás és Enikő meghívja a kollégákat az esküvőjükre.
**Család a határon**
Tamás feloldódott Enikőben, minden szeszélyét teljesítette. Feltételt szabott:
— Semmiféle gyerek, Tami. Magamnak akarok élni. Ha készen állok, szólok. Addig pedig semmi cumi, semmi éjszakázás.
Tamás abban bízott, hogy az idő megváltoztatja. Azt várta, hogy Enikő meggondolja magát, belátja: gyerek nélküli család csak félig boldogság. De a hónapok múltak, ő pedig csak legyintett:
— Tami, már megmondtam. Ne nyomj. Nem állok készen.
Egy nap a fürdőszobában találta — sápadt volt, és egy terhességi teszt remegett a kezében.
— Enikő, te… terhes vagy? — lihegte, alig merte elhinni.
Csendesen bólintott, és könnyek gyűltek össze a szemében. Tamás, boldogságában magához szorította, de ő hirtelen sírva fakadt:
— Nem akarok szülni! Nem akarok kövér lenni, nem akarom ezt az életet! Csinálj valamit!
Ő magához ölelte, csókolva könnyes arcát.
— Ne sírj, hisz ez egy csoda. Annyira szeretlek, Enikőm. Lesz egy kicsi babánk!
De Enikő makacs maradt. Orvoshoz jelentkezett, el akarta vetetni a gyereket. Tamás, miután megtudta, berohant a klinikára, utolsó pillanatban érkezett. Botrányosan kivitte az utcára.
— Enikő, könyörgöm, ne tedd ezt. Hadd éljen a gyermekünk. Mel— Istenem, hát mi lesz velünk? — suttogta Tamás, miközben Enikő könnyei áztatták a gallérját.
