Amíg te kiküldetésen voltál
Julcsika, hazaértem, hol vagy? harsogott be az ajtónál a férj, László.
L-Laci?! Hát te de hát, csak három nap múlva kellett volna visszajönnöd suttogta zavartan Juli, harmincas évei elején járó, sebtében magára rántott selyem köntösben.
Lepi, Julis! Gondoltam, örülsz majd! Úgy látom, igencsak megleptelek. Nem örülsz nekem? vigyorgott széles vállú, magas férj, kimondottan büszkén a produkciójára.
Dehogynem, nagyon is! Menj be nyugodtan a konyhába, mindjárt melegítek neked valami finomat
Laci, önelégülten bólogatva, betotyogott a konyhába, ahol valóságos lakoma várta: eper, csokoládé, a vacsora épp most jött ki a sütőből Olyan volt az egész, mint ha tényleg őt várnák.
Na Julcsika, te aztán! Honnan tudtad, hogy jövök? Micsoda előrelátás! lapátolta tele tányérját Laci, jó nagy hegyet építve magának, és egy szóval sem hívta a feleséget. Gondolta, bizonyára a legszebb ruháját húzza fel a férjének, hisz nagyon készül
Laci, én Mi
Te, Julcsikám, ilyen remek pörköltet én még nem ettem! Ha ez a saláta, meg a palacsinta is a te műved nyammogott Laci vígan, ám ekkor egy pillanat alatt lefagyott, amikor megfordulva meglátta Julit, aki karon fogva hozta be a testvérét, Zsoltot. Juli szemlesütve bámulta a padlót, Zsolt pedig, sportnadrágban és trikóban, mintha épp most ébredt volna, csak fáradtan dörzsölte az orrnyereget.
Igen, Lacikám szia mormogta Zsolt.
Szia. Na, akkor most magyarázzátok el szépen, mi folyik itt! Bár talán már nem is érdemes
Laci, én régóta akartam mondani. Zsoltot szeretem, vele akarok lenni. Ne haragudj. hadarta Juli, egyszer sem pillantva fel.
A férj döbbenten leejtette tányérját, ami hangos csörömpöléssel gurult el a konyhakövön.
Akkor most ti az előbb?
Igen. Pont most voltunk együtt.
Szuper, tényleg! No de, Zsolt, te is ügyes vagy! Na de, Julcsi, most már világos, hogy kiért a nagy vacsora és főleg kinek.
Juli köti az ebet a karóhoz, mégsem meri a férjére nézni. Meg volt róla győződve, hogy ha felnéz, egyszersmind el is párolog minden bátorsága.
És Panni? Mi lesz a lányunkkal? Tudja?
Nem, ő nem tud semmit.
Hol van most?
A szomszédnál van, mesét néz.
Ja, gyakran lököd át ilyen célzatosan a szomszédhoz?
Mondjuk úgy már féléve.
Lacinak egyszerűen elfogytak a kérdései és az energiája is. Fáradt volt, értelmetlennek találta a balhét sosem volt híve hosszú haragoknak. Csak hát, ez most olyan dolog volt, amitől még ő is szóhoz sem jutott. Egy-két percig tényleg megszeppent.
Tíz perced van összekapni magad. Indul az óra közölte higgadtan, miközben komótosan kortyolta a teáját. A testvérre rá sem hederített.
Mégis mit esznek Zsolton? Ugyanolyan formájú, a szeplői is pont ott vannak Munka kerülő, esze sincs Csak kárára lesz vele, de hát, az ő választása! töprengett magában Laci.
Én bizony nem megyek innen, míg le nem zárjuk a dolgokat jelentette be Zsolt.
És mitől lenne lezárva szerinted?
Engedj el Julit, váljatok el! Ő már nem szeret.
Hát látom én, kit szeret a feleségem röhögött Laci. Válás kell? Rendben, de bírósággal! Megnézem, mennyit tapsoltok el ügyvédekre
Laci simogatta Juli a férje csuklóját kérlek, békében menjünk szét. Te nem vagy ilyen Te mindig jó voltál
Laci csak a fejét csóválta.
Legyen, megadom magam. De te sem vagy többet a testvérem, Zsolt.
Még valamit kérni szerettünk volna
Na, és mi lenne az?
A lakást szeretnénk megtartani, Laci. Juli bájosan mosolygott, közben még mindig a férje kezét simogatta. Panni nagyon megszerette itt, rengeteg barátja van a suliban, s ha osztoznunk kell a lakáson, nincs elég pénzünk másikra vissza kell költöznünk falura
Laci könyökén megtámasztotta az állát, elmerengve nézett ki a fejéből. Látva a habozást, Juli rákezdte:
Lacikám, édesem Légy nagyvonalú, hadd maradjon a lányodnak az otthon! Úgyis te keresed a legtöbbet. Még egy lakás is simán belefér! Legyél nagylelkű, a lányod kedvéért!
Álljunk csak meg, Juli intette le a férj. Van nekem egy jobb ötletem.
Mi volna az? csillant fel Juli szeme. Talán az autót is ránk hagynád? Panni örülne neki!
Panni velem fog lakni.
Tessék?! Megártott neked a tea?! Gyerekkel se bánsz rendesen, folyton úton vagy Szegény úgyis alig emlékszik rád!
Akkor most próbáljuk ki és azzal elindult az ajtó felé.
Néhány perc múlva visszatért, kézen fogva a kislányt tíz éves, most kezdi a negyediket. Panni úgy kapaszkodott Laci kezébe, mintha sosem akarná elengedni, közben mosolygott, amilyet csak egy gyerek tud, ha végre figyelnek rá.
Miért kellett őt idehoznod? Hogy még a gyereket is belekeverd? fortyogott Juli.
De Laci csak leült a kislányával, ölbe ültette, és csendesen kezdett beszélni:
Pannikám, kérdezhetek tőled valamit? De csak őszintén, jó?
Persze! ragyogott a lányka, hisz végre az apukája tényleg hozzá beszél.
De tényleg olyan őszintén, mint amikor a főnököknek válaszolok az irodában.
Ugyanúgy?!
Ugyanúgy.
A kislány izgatottan bólintott.
Mond, bántott téged anya az utóbbi héten? Előfordult, hogy megütött?
Panni megijedve elkapta a tekintetét, közben a ruhája szélét gyűrögette kis kezével.
Mit képzelsz magadról?! csattant fel Juli. Hagyd már békén a gyereket!
Csitt, Juli. Most a lányommal beszélek szólt oda elég határozottan Laci, és megsimogatta a gyerek fejét. Ne félj, Panni. Ugye, ígérted, hogy őszinte leszel?
Panni bólintott, szeme megtelt könnyel, és apja nyakába kapaszkodva belemotyogta a mellkasába:
Háromszor is megütött! Egyszer a hármasért, egyszer a kiömlött tejért Harmadszor azért, mert rákiabáltam Zsolt bácsira. Anya addig csókolózott vele, amíg te dolgoztál külföldön
Ne sírj, kicsim! Most már apa itt van, veled lesz. Anya többé nem bánt vigasztalta Laci.
Csupa hazugság! hördült fel Juli. Egy ujjal se értem hozzá!
A lakást és autót akkor Panni kedvéért akarod magatoknak? mosolygott Laci. Panni, válaszolj még egy kérdésre!
Jó
Ha választanod kéne: apával vagy anyával élnél inkább?
A kislány hallgatott, kapkodva nézte hol az apját, hol az anyját. Juli próbált hatni rá, még a kezét is nyújtotta felé.
De, apa, megígéred, hogy többet nem mész hosszú kiküldetésre?
Megígérem! vágta rá habozás nélkül Laci.
Akkor inkább veled szeretnék lakni, apuci.
Milyen dráma! üvöltött Juli, s már lendült is a keze, de Laci magához ölelte Pannit védőpajzsként. Zsolt, aki eddig némán ácsorgott, továbbra is passzívan szemlélte az egészet.
No, Juli, ennyi volt. Többet nem látod. jelentette ki Laci, fogta a lányt és bement vele összepakolni.
Néhány perc múlva készen is álltak, szerencsére Laci utazótáskája már összecsomagolva az ajtóban állt. Fogták magukat, és beültek egy taxiba, irány egy pesti hotel, amit Laci rendszeresen választott a munkája miatt.
…Pár hónappal később volt a tárgyalás a bíróságon. Mivel Julinak és új párjának sem állandó jövedelme, sem saját lakása nem volt, sem lehetőségük a gyereket megfelelően nevelni, a bíró Laci javára döntött. Különösen, hogy Panni is határozottan az apját választotta.
Laci az előírásnak megfelelően megosztotta a lakást, saját részét eladta, és egy új otthonba költözött Pannival. Anyával hétvégente találkozhatott a lány, de az új életüket apával kezdték meg. Laci teljesen átszervezte a munkarendjét: elfelejtette a hónapokat át tartó kiküldetéseket, igyekezett minden idejét a lányának szentelni. Panni pedig egyre többet mosolygott ez pedig bőven többet ért minden forintnál vagy karriernél.
