Katica, hazaértem, gyere ki elém!
L-Laci?! Te mit keresel itthon ilyen korán? Hiszen még három napig kellett volna távol lenned
A körülbelül harmincéves asszony sietve magára kapta a selyemköntösét, és tanácstalan tekintettel nézett a férjére, aki az ajtóban állt.
Meg akartalak lepni, Katikám. Látom, sikerült is! Vagy nem örülsz nekem? László, a magas, széles vállú férfi, a szája szélén elégedett mosollyal figyelte a feleségét.
Nagyon is örülök! Menj csak be a konyhába, mindjárt melegítek neked vacsorát
Laci elégedetten biccentett, majd indult is a konyha felé. Ott viszont gazdag, ünnepi asztal fogadta: eper, csokoládé, forró étel, ami épp most került ki a sütőből Mintha csak rá várna minden falat.
Na, Katica, adod az ívet! Mennyi mindent főztél Honnan tudtad, hogy hazaérek? Micsoda éleslátás!
Laci egyszerre jókorát szedett a tányérjára és jóízűen nekilátott az evésnek. A felesége nem jött utána, de azt gondolta, biztosan szép ruhát vesz fel, neki akar tetszeni
Laci, én Mi
Katikám, ez a pörkölt valami isteni! A saláta, a palacsinta csuda finom András?!
Megfordulva Laci meglátta Katát, aki a saját testvérét, Andrást kísérte a konyhába. Az asszony bűnbánóan lehajtotta a fejét, András pedig, rövidnadrágban és pólóban, fáradtan törölgette az orrnyergét, mintha épp most ébresztették volna fel.
Igen, Laci. Szia, öcsém
Szervusz. Most akkor szeretném hallani, mi folyik itt nálatok? Bár igazából már mindegy
Laci, én Már régóta mondani akartam. Andrást szeretem, csak vele akarok lenni. Bocsáss meg! hadarta el Kata, miközben lopva a nyilvánvalóan volt férjét fürkészte.
Meghallva ezeket, Laci elejtette a tányért. Az ételes edény csörömpölve gurult a padlón.
Akkor ti, ha jól értem épp most
Igen. Most együtt voltunk.
Remek, tényleg csodás, Katica! András is ügyes kedves, szeretett rokonaim! Most már világos, miért lett ilyen gazdag az asztal És hogy kinek is szólt igazán.
Katának nem volt bátorsága a férje szemébe nézni. Úgy érezte, ha felemeli a tekintetét, minden bátorsága elhagyja.
És Anna? Mi legyen a lányommal? Tud róla egyáltalán?
Nem, nem tud semmit.
Most hol van?
A szomszédunknál. Mesét néz.
És gyakran küldöd át hozzá?
Már fél éve így van
Laci kérdései elfogytak, ahogy az érzései is. Fáradt volt az úttól, nem látott értelmét a veszekedésnek. Alaptermészeténél fogva békés ember volt, kevés haraggal, de ha valaki igazán feldühítette most azonban inkább csak zavarodott volt ezektől az eseményektől. Kissé megtorpant, de csak egy pillanatra.
Tíz percetek van összeszedni a holmiteokat. Laci rá se nézett a bátyjára, csak a teáját kortyolgatta.
Na vajon mi foghatta meg Katát Andrásban? Ugyanolyan, szinte még anyajegy is ugyanott Dolgozni nem szeret, esze sem több Így csak veszíteni fog vele. De hát az ő élete! gondolta magában, miközben tovább ivott.
Én addig el nem megyek, míg bele nem egyezel valamibe, szólalt meg hirtelen András.
És mégis mibe kéne beleegyeznem?
A válásba Engedd el Katát, ő téged már nem szeret.
Látom én, látom, kit szeret a feleségem mondta gúnyosan Laci. Válni akartok? Hát legyen, de perre megyek vele! Lássam csak, mire költitek majd a forintokat az ügyvédekre
Laci Simította meg a férje csuklóját Kata. Laci, kérlek, váljunk békében. Tudom, ha valaki, te képes vagy erre, nem vagy gonosz.
A férfi fejcsóválva nézett rá.
Rendben, hát legyen. De András, te már nem vagy a testvérem, ezt most mondom.
Még valamit szeretnénk kérni tőled.
Na, mi az még?
Hagyd meg nekünk a lakást a válás után, Laci! Kata próbált bájosan mosolyogni, közben tovább simogatta férje csuklóját. Annácska annyira szereti ezt a helyet, rengeteg barátja van itt az iskolában Ha meg kell osztani a lakást, újat venni nem tudunk, vissza kéne mennünk a faluba
Laci könyökeit összehajtva megtámasztotta az állát, gondolkodni kezdett. Kata látta, hogy habozik, és tovább próbálkozott:
Lacikám, életem Legalább a lányodnak adj egy kis boldogságot! Te úgyis keresel még pénzt bőven, mi lenne egy kis áldozat? Egyetlen lányodért tennéd
Nyugodj meg, Kata intette le Laci. Nekem ennél jobb ötletem van.
Miféle? kérdezte lelkesen Kata. Talán az autót is nekünk adod? Annácska örülne ám!
Anna velem marad.
Mi?! hitetlenkedett Kata. Teljesen elment az eszed? Egyedül hogy bírsz el a gyerekkel? Állandóan üzleti úton vagy, nem is tudja már a lányod, hogy hívnak!
Mindjárt meglátjuk mondta Laci, és ajtót nyitott.
Néhány perc múlva visszatért, kezét egy tíz év körüli kislány szorította. Anna volt az, most ment át negyedik osztályba. Boldogan szorongatta apja kezét, csak úgy ragyogott.
Na és miért kellett őt idehozni? Hogy őt is belekeverd?
A férje nem válaszolt, a helyére ült, maga mellé vette Annát, az ölébe húzta.
Annácska, kicsim, kérdezhetek tőled valami fontosat?
Persze! ragyogott fel a lány, örült az apai odafigyelésnek.
Igérd meg, hogy őszintén válaszolsz! Úgy fogok veled beszélni, mint egy igazi nagy lánnyal.
Úgy, mint a bácsikkal az irodában?
Úgy bizony.
A kislány elégedetten bólintott.
Mondd, bántott téged anya? Megütött-e az elmúlt héten akár egyszer is?
A kislány zavartan félrenézett, és ruháját kezdte birizgálni az ujjával.
Hogy képzeled? fakadt ki Kata. Hagyd békén a gyereket!
Némán, Kata, a lányommal beszélek, mondta kurtán Laci, megsimogatta Anna fejét. Ne félj, kicsim. Megígérted, hogy őszinte leszel.
Anna bólintott, könnyei előtörtek. Átölelte apját, s forrón a mellkasára suttogta:
Igen, háromszor is megpofozott! Egyszer hármas miatt, aztán a kiöntött tejért Harmadszor meg azért, mert kiabáltam András bácsira. Ők csókolóztak, amíg te üzleti úton voltál
Ne sírj már, csillagom! simogatta Laci a kislányt. Itt vagyok, most már minden rendben lesz. Anyád nem bánt többé.
Minden szava hazugság! vágott vissza Kata. Sose nyúltam felé egy ujjal sem!
Ezek után a lakás is a lányod miatt kell? kérdezte Laci, gúnyosan mosolyogva. Annácska, válaszolj még egy utolsót!
Mondjad
Ha választhatnál, kivel szeretnél lakni: velem vagy anyával?
Anna hallgatott, felváltva nézett hol apjára, hol anyjára. Kata igyekezett magához csalogatni, de Anna csak tétován pillantott rá.
Azt ígéred, ezentúl nem mész el hosszú időkre?
Megígérem! felelte Laci gondolkodás nélkül.
Akkor veled, apu.
Te átkozott kiáltott Kata, mintha rá akart volna ütni a lányra, de Laci közéjük állt, szorosan ölelve a gyermeket. András tétován állt háttérben, nem szólt semmit.
Ennyi volt, Kata, többet nem látod mondta nyugodtan Laci, és Annával együtt elindult a gyerekszobába.
Néhány perc alatt összecsomagolták a lány holmiját is, Laci ugyanis úgyis elő volt készítve az útitáskája. A lányával átköltöztek egy pesti szállodába, ahol Laci gyakran megszállt munkaügyben.
Pár hónappal később lezajlott a bírósági tárgyalás. Figyelembe véve, hogy Katának és Andrásnak sem stabil jövedelme, sem megfelelő lakhatása nem volt, a bíróság úgy döntött, Annácska az apjánál maradjon. A kislány maga is ezt szerette volna.
Laci eladta a lakás rászabott részét, és egy új otthont teremtett Annának. Az anyjával hétvégenként találkozhatott, de hétköznapokban az apjával lakott. Laci megváltoztatta az életét, már nem utazott el hónapokra. Anna pedig újra megtanult igazán mosolyogni, s ez mindennél többet ért pénznél is, munkánál is.
