Az álomból érkező figyelmeztetés: egy történet, ami mindent megváltoztatott
Erzsébet épp befőzött – savanyított mézgagombát, amikor váratlanul megszólalt a csengő. Férje, Miklós, nem volt otthon – ügyei miatt elutazott, és magával vitte a kulcsokat. A lakásban csak a kislányuk, Piroska volt vele. – Ki lehet ez? – motyogta Erzsébet, megtörölgette kezét, és az ajtóhoz ment.
A küszöbön egy tízéves fiú állt. Ismeretlen. Tiszta ruhában, hátizsákkal a vállán, komoly, felnőttszemű tekintettel.
– Jó napot – mondta udvariasan. – Az ön férjét keresem. Itthon van?
Erzsébet elbizonytalanodott.
– Szia. Nincs itt… Miért keresed? Talán én is segíthetek?
– Nem. Csak ő. Komoly dologról van szó.
Erzsébet szívébe szorult a kéz. Nem is tudta, mit válaszoljon.
– Később visszajövök. Mikor szokott itthon lenni?
– Visszajön, majd elmegy… Te ki vagy egyáltalán? Mi történt?
– Most semmi. De lehet, hogy történik. Viszontlátásra.
Erzsébet végigkísérte tekintetével a fiút. Micsoda furcsaság? Mi köze lehet a férjének ehhez a gyerekhez? És honnan ismeri őt? Egész nap nyugtalankodott. Mikor este Miklós hazaért, rögtön elmesélte neki.
– Ma jött egy fiú hozzád. Tízéves lehetett. Azt mondta, sürgősen beszélnie kell veled. Ennyit, más szót nem szólt.
– Mi ez a zagyvaság? Nem ismerem. Talán tévesen jött?
– Nem, biztosan a te nevedet mondta. Csak veled akart beszélni.
Miklós vállat vont, és ment zuhanyozni. Erzsébetet viszont nem hagyta nyugodni a gondolat. Ki ez a fiú? Lehet, hogy… az ő fia? Egy ismeretlen, házasságon kívüli gyermek? Miklósnak ugyanis voltak korábban más nők is… Az agyában felvillant egy név – Judit. Miklós majdnem feleségül vette régen. Talán teherbe esett tőle? És nem szólt?
Másnap óvatosan kérdezősködni kezdett:
– Miklós, emlékszel arra, akivel majdnem összeházasodtál? Hogy hívták?
– Erzsi, minek ez? Elfelejtettem, és nem is akarom tudni. Judit.
– Csak kíváncsi vagyok. Te tudsz az én múltamról, én meg a tiédről alig.
Erzsébet azonnal nekiállt Juditot keresni a közösségi oldalakon. De a vezetékneve valószínűleg megváltozott, és nem talált semmit. Nem maradt más hátra, mint várni, hátha a fiú újra felbukkan.
Pár nap múlva Miklós bejelentette, hogy üzleti útra megy.
– Egy szomszédos városba. Senki sem akar menni, Pintér bácsi kért meg engem.
Erzsébetben felkattant a riasztó. Miklós régóta nem utazott el ügyben. A fiú szavai nem hagyták nyugodni: „Lehet, hogy történik valami.” A megérzése súgta – valami nincs rendben.
És így, Miklós utazása előestéjén, ugyanaz a fiú megint csöngetett. Erzsébet azonnal beengedte.
– Hallod, mondd el nekem, mit akartál átadni neki. Én vagyok a felesége. Mindent elmondok neki. Hogy hívnak?
– Misi. Érti… Anyám mondta álmomban, hogy sürgősen szóljak a férjének – ne utazzon el. Különben nem lesz többé.
– Misi, mit beszélsz? Milyen anya?..
– Az anyám meghalt öt éve. De álmomban látom. És mindig figyelmeztet. Nagymama azt mondja, kötődünk egymáshoz… Nagyon szeretett engem. Apámat sosem láttam. Anyát csak képeken. De mostanában sűrűn jelenik meg álmamban. Megadta a címet. Csak neki szóljak…
Erzsébet hallgatott. Hideg futkosott a hátán.
– Tudod, ki ő az anyádnak?
– Nem. De azt mondta – nem szabad elutaznia. Semmiképp.
Erzsébet kísérte ki a fiút, és ahogy becsukta az ajtót, pánik fogta el a mellkasát. A misztikába nem hitt… De ez túl konkrét volt.
Másnap Miklós elutazott. Erzsébet a munkával próbálta lefoglalni magát. Ebéd után csöngetett a telefon.
– Erzsi, ne aggódj… Minden rendben. De… Furcsa dolog történt.
– Mi?! Mi történt?
– Jöttem. Zenét hallgattam. Aztán hirtelen egy nő lépett az útra. Váratlanul. Elrántottam a kormányt, belecsaptam a korlátba… Az előttem lévő autó a levegőbe repült. Baleset. Emberek haltak meg… Az én helyemen kellett volna lennem.
– Istenem…
– Nem tudom, ki volt. A semmiből jelent meg. Aztán eltűnt. De ha ő nem lett volna, én nem lennék itt.
Este Miklós hazatért.
– Nem gondolod, hogy ez lehetett… az a nő? Misi anyja?
– Erzsébet… Ez véletlen. Misztikus dolog.
– Nem, Miklós. Ez nem véletlen. Érzem.
Következő nap Miklós közölte:
– Rájöttem. Emlékszem. Öt éve egy ház mellett mentem el. Tűz volt. Az emberek csak álltak, nem mertBementem a lángok közé, és kivittem egy kisgyereket, de az anyja már nem volt életben.
