**Naplóbejegyzés**
„Szóval, nem hívsz meg az esküvődre, kislányom? Szégyenled az anyádat?”
Zsófia beleszeretett egyik osztálytársába, Ákosba, az utolsó évben. Ákos addig egy átlagos, visszahúzódó srác volt. A nyári szünet után azonban megnőtt, kiszélesedett a válla. Egyszer tornaórán megrántotta a lábát. Ákos karján vitte a gyengélkedőre. Zsófia hozzábújt, és hirtelen észrevette, milyen erős és jóképű lett.
Attól kezdve már nem váltak el. Tavasszal Zsófia rájött, hogy várandós. Az érettségi után összeházasodtak. Ákos nem tanult tovább, inkább építkezéseken kezdett dolgozni. Szilveszter előtt Zsófia megszülte kislányukat, Annikát. Ákos segített a fiatal feleségének: sétáltatott a kislánnyal, amíg Zsófia mosott, főzött vagy csak aludt. Tavasszal besorozták.
Aztán újabb csapás érte: apja elhagyta Zsófia anyját egy másik nőért. Az anyja nem bírta ezt el. Lassan elhervadt, elvesztette az érdeklődését az élet iránt. Gyorsan terjedő rákot fedeztek fel nála, és két hónap múlva meghalt. Zsófia egyedül maradt a kicsivel. A anyós néha bejött, de csak azzal jött, hogy Zsófia elhanyagolja magát, a lakás romokban, a gyerek ápolatlan. Segíteni viszont nem akart.
Az öreg szomszédasszony megsajnálta Zsófiát. Felkérte, hogy takarítsa a lakását és végezze el a bevásárlást egy kis pénzért. Cserébe ő vigyázott Annikára.
Zsófia úgy élt, ahogy tudott. Végül Ákos hazajött a seregből. De csak azért, hogy közölje: házasságuk hibája volt, a gyerekes szerelem elmúlt, és fiatalon bolondságot követtek el. Azt is mondta, hogy a terhességgel megkötözte a kezét-lábát, miközben ő tanulni akar tovább.
Zsófia egyedül maradt kicsi Annikával. Senki nem volt körülötte, akinek panaszkodhatott volna, segítséget kérhetett volna. Kitépte magát, hogy egyedül nevelje fel a lányát. Annika pedig gyönyörű nővé cseperedett, kitűnő tanuló lett. A fiúk sorban álltak érte, de Annika mindegyik elutasította.
— Nem tetszik senki? — kérdezte Zsófia.
— Dehogynem! Tetszik Péter. Márton is rendben van. De ők is csak olyanok, mint mi. A szüleik is a fizetésből élnek. Én nem akarok így élni. Nem akarom egész életemben nyomortúrás lenni. Szép vagyok, és a szépségnek ára van.
— A szépség hamar elmúlik, kislányom. Én is voltam szép, de nézd csak, mi lett belőlem. Amióta megszültelek, hova lett minden?
— Miért hasonlítasz magadhoz engem, anya? — vágott közbe Annika. — Nem akarok gyereket, legalábbis egy darabig nem. Először jól kell férjhez mennem, gazdag és sikeres férjet találni.
— De hol találsz ilyet, kislány? Ebben a kisvárosban egy kezemen meg tudom számolni a gazdagokat. Ráadásul nem a pénzben van a boldogság. A gazdagok is csak a magukfajtát választják, rád még csak rá sem néznek — magyarázta Zsófia.
— Én meg nem is akarok itt maradni. Leteszem az érettségit, és felmegyek Pécsre tanulni. Ott több lehetőség van. Amúgy, anya, kell egy új ruhám. Meg cipő. És megtetszett egy kabát is a boltban. Nem indulhatok el ilyen lepukkant holmival. — Annika rámutatott a szép ruhára, amire Zsófia hónapok óta gyűjtött.
Így vállalt még egy állást is. Kimerülten ért haza, és rögtön aludni dőlt. Mindent megtagadott magától, csak hogy Annikának mindene meglegyen. A szomszédok dícsérték Zsófiát, milyen okos és szép lányt nevelt fel egyedül, férj nélkül. Zsófia büszke volt a lányára, de nem árulta el, milyen áron. Egyre távolabb kerültek egymáDe végül, mikor Zsófia már feladta minden reményét, Annika egy nap hazatért, és megsimogatta az anyja őszülő haját, miközben könnyes szemmel suttogta: „Bocsáss meg nekem, anya, és köszönöm mindent, amit értem tettél.”
